Hamvazószerda utáni péntek
A keresztény életből nem maradhat ki a böjt. Különösen
akkor van meg az ideje, amikor annak emlékezetére készülünk, hogy a násznép
köréből kiragadták a Vőlegényt: a Nagyböjt szent negyven napjában. De
böjtölésünk nem önmagában értékes, hanem csak annyiban, amennyiben köze van
Jézus Krisztushoz és az ő böjtjéhez. Csakis miatta, az ő kedvéért, rá figyelve
kell böjtölnünk, és ugyanezért kell a böjtölést megszakítanunk. Tehát hogy
böjtölésünk igazán keresztény, azaz krisztusi böjt-e, azon mérhetjük le, hogy
hasonlít-e Jézus Krisztus böjtöléséhez, és közelebb visz-e hozzá magához, aki
negyvennapos pusztai tartózkodása során megszentelte a böjtölést.
Okában: ha Isten irántunk való szeretetének
megtapasztalása késztet rá, hogy csak vele legyünk és rá figyeljünk,
testben-lélekben ráhangolódva az ő akaratára. Céljában: ha testi, szellemi és
lelki életünket valóban meg akarjuk nyitni a Szentlélek előtt, hogy ő töltsön
el és működjék bennünk. Módjában: ha mindenekelőtt szívünket-lelkünket
méregtelenítjük, és a rejtekben, szívünk pusztaságában akarunk együtt lenni
Istennel. S végül gyümölcsében: ha az Úrral való bensőséges együttlét áldásai
kiáradnak a körülöttünk élőkre is, ha ők is megérzik, hogy nem mi, hanem maga
Isten vonzza őket általunk.
Segíts, Urunk, hogy böjtölésünk ne merüljön ki
bizonyos külsőségek megtartásában, és ne is pusztán a fogyókúra egy újabban
divatos formája legyen, hanem Irántad való hűséges szeretetünk fejeződjék ki
benne. Add kegyelmedet, hogy ne magunkra, hanem Rád figyeljünk, és lelkünk
pusztaságába kivonulva engedjük, hogy szívünkre beszéljen s átöleljen bennünket
a Te szereteted. Segíts, hogy Téged szemlélve meglássuk az Atyát, helyesen
lássuk önmagunkat és testvéreinket, s észrevegyük azt is, hogyan távolíthatjuk
el az igát, melyet akarva-akaratlanul mások nyakába vetettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése