Ferenc pápa beszéde az örmény hatóság képviselőihez: Tovább a szenvedés tapasztalatával!

Ferenc pápa beszéde az örmény elnöki palotában 

Ferenc pápa útjának apostoli jellegét az a tény is kiemeli, hogy először az ecsmiadzini székesegyházban az örmény kereszténységhez szólt és csak ezt követően látogatott el az elnöki palotába. Örményország államelnöki irányítási rendszerének megfelelően az 1951-ben épített elnöki palotából irányítják az ország közéletét, élén Szerzs Szargszjan köztársasági elnökkel, akit már XVI. Benedek pápa is fogadott  2011. december 12-én a Vatikánban. Ferenc pápa az elnöki palotában a politikai hatóság, a polgári társadalom és a diplomácia testület 240 képviselőjének a jelenlétében mondott beszédet.

A Metz Yeghern, a Sorscsapás vezette be a múlt század szörnyűséges katasztrófáinak a sorát

A Szentatya felidézte Szerzs Szargszjan múlt évi vatikáni látogatását, amikor II. Karekin katholikosszal, XIX. Nerszesz Bedrosszal és az azóta elhunyt I. Aram pátriárkákkal együtt  2015. április 12-én részt vettek a Vatikáni Szent Péter bazilikában azon a liturgián, amelyen megemlékeztek az örmény népirtás centenáriumáról. „A „Metz Yeghern, a Sorscsapás” sújtotta az örmény népet és hatalmas embertömeg halálát okozta. Ez a tragédia vezette be a múlt század szörnyűséges katasztrófáinak a sorát, melyek megtévelyedett faji, ideológiai vagy vallási alapon jöttek létre és homályosították el a hóhérok elméjét, egészen odáig menően, hogy célul tűzzék ki egész népek megsemmisítését” – hangsúlyozta a pápa.

A múltbeli szenvedések tapasztalataival a jövő előtt

A Szentatya tisztelettel adózik az örmény népnek, mely az evangélium fényétől megvilágosítva, a történelem legsötétebb pillanataiban is Krisztus keresztjében és feltámadásában találta meg azt az erőt, mely újból fölemelte és méltósággal útjára indította. Mindez felfedi a keresztény hit mélységét és az abba foglalt vigasz és reménység végtelen kincsét. Tekintettel a múlt század baljós eseményeire, a pápa élő reménységének adott hangot, hogy az emberiség a múlt tragikus eseményeiből tudjon olyan tanulságot levonni, mellyel felelősen és bölcsen elébe megy a veszélyeknek. Mindenki sokszorozza meg ezért az erőfeszítését, hogy a párbeszéd, a béke állhatatos és őszinte keresése, az államok együttműködése felülkerekedjen! – óhajtotta a pápa.

Az egy Istenben hívők egyesítsék az erőiket, hogy elszigeteljék mindazokat, akik eszközzé teszik az Isten szent Nevét

A katolikus egyház aktívan kíván együttműködni mindazokkal, aki szívükön viselik az emberiség sorsát és az emberi személy jogainak a tiszteletét, hogy érvényre juttassa a világban a lelki értékeket, leleplezve mindazokat, akik megrontják annak szépségét és jelentését. Ebben a tekintetben életfontosságú, hogy mindazok, akik Istenben hisznek, egyesítsék az erőiket, hogy elszigeteljék mindazokat, akiknek a vallás csupán az a célt szolgálja, hogy a háború ügyét, a felülkerekedést és az erőszakos üldözést mozdítsák elő, miközben eszközzé teszik az Isten szent Nevét.

Őrizzétek az újrakezdés lelkületét is

Ma, főként keresztények – miként és talán még inkább, mint az őskeresztény időkben – vannak kitéve megkülönböztetésnek és üldöztetésnek a megvallott hitük miatt, miközben a világ különféle térségeiben lévő konfliktusokra nem találnak megoldásokat, melyek gyászt, rombolást és teljes népek erőszakolt migrációját okozzák. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy a nemzetek sorsáért felelős személyek bátorsággal és késlekedés nélkül hozzanak kezdeményezéseket, melyek véget vetnek a szenvedésnek, békét keresnek és azok befogadását, akik az erőszak és az üldöztetés áldozatai. Az örmény nép mindezt saját személyében tapasztalta meg: ismeri a szenvedést és a fájdalmat, ismeri az üldöztetést. Megőrzi nemcsak a múlt sebeinek az emlékezetét, hanem annak a lelkületét is, Aki mindig megengedte neki az újrakezdést. Ilyen értelemben arra bátorítok benneteket, hogy soha nem szűnjön meg az értékes hozzájárulásotok a nemzetközi közösséghez.

Huszonöt évvel ezelőtt nyerte vissza függetlenségét Örményország. Jó alkalom az örvendezésre, az emlékezésre az elért eredmények miatt és új célok kitűzésére. Mindez akkor lesz hasznos minden örmény számára a hazában és szerte a diaszpórában, ha összegyűjtik és egyesítik az erőiket az ország polgári és társadalmi építésében. Ehhez mindig számba kell venni, hogy meg ne szűnjön az erőfeszítés a gyengék és kevésbé szerencsések társadalmi igazságossága érdekében.

Utat találni néhány szomszédos országgal fennálló feszültség legyőzésére

Országotok története azonos ütemben halad a keresztény önazonosságával, melyet megőrzött a századokon át.  Ez az önértelmezés, távol attól, hogy  akadályozná az állam egészséges laicitását, inkább megkívánja, táplálja és segíti az állampolgárok részvételét. Az egész örménység összetartása, és megnövekedett elkötelezettsége, hogy hasznos utakat találjanak néhány szomszéd országgal fennálló feszültség legyőzésére, megkönnyítik ezeket a fontos célkitűzéseket, melyek Örményország számára meghozzák az igazi újjászületés korszakát.

A katolikus egyház szolgálata az oktatásban és az egészségügyben

A katolikus egyház, mely korlátolt erőivel, de jelen van az országban, örömmel nyújt segítséget az ország felvirágoztatásához, a gyengébbek és szegényebbek nevelése terén, az egészségügyben és a karitász síkján, amint azt az ashotsk-i „Redemptoris Mater kórház”, a jereváni oktatási intézmény és az örmény karitász művei mutatják. Isten áldja meg Örményországot, ezt a hittől, a vértanúk bátorságától és minden fájdalmas emberi reménységtől megvilágosított földet!” – zárta beszédét a pápa az örmény elnöki palotában, az ország hatóságainak képviselői előtt.

PIEMONTI SZENT VILMOS

Szent Vilmos

apát és hitvalló.

Piemonti születésű. 15 évesen Spanyolországba zarándokolt, San Jago di Compostellába, Szent Jakab sírjához. Ezután Délolaszországban, Nóla környékén, az u.n. Szűzhegyen remetéskedett, és szerzetes kongregációt létesített. †1142. 

Az Irgalmasság Szent Éve 206.

A nagy szárazság

„A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Acháb (király) hoz: Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra. A Kerit-pataknál azt mondta neki az Úr: Menj el innen, vedd utadat kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad. Tehát elment, és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment, és a Kerit-pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik. S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott" (1Kir 17,1-6) Amikor Salamon király meghalt, bálványozása büntetéséül az Úr elvette fiától, Roboámtól (Kr.e.931- 913) birodalma nagyobbik részét, és apja egykori munkafelügyelőjének, Jeroboámnak (931-910) adta. Jeroboám Jeruzsálemben uralkodott, birodalmát Júdeának nevezték. Két törzsből állt: Júda és Benjamin leszármazottaiból. Jerobeám Izrael tíz törzsét Izrael néven kormányozta. Attól félt, hogy alattvalói a zsidóság nagy ünnepeire majd visszajárnak imádkozni a jeruzsálemi templomba, ezért azt hazudta nekik, hogy az általa emelt két új templomban elhelyezett arany borjú szobor hozta ki őseiket Egyiptomból, ezeknek kell ünnepet rendezni. És íme, nagyobb részük elhitte ezt az ostobaságot. Az az esemény több mint háromszáz éve történt, eme borjú szobrokat pedig a nép szemeláttára öntötték. Ettől a csalástól még romlottabb lett a tíz törzs országa. Kétszáz év alatt elszegényedett Izrael-ország, és ekkor bekövetkezett a még nagyobb baj. Acháb királyuk a szomszéd ország királylányát, Izebelt vette feleségül. Rávette férjét, hogy pusztítsák el Illés próféta minden tanítványát. Erre válaszolt Illés prófétabüntető akciója a három és fél éves szörnyű szárazság. „Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban. Akkor az Úr így szólt hozzá: Kelj útra, és menj el a Szidónhoz tartozó Careftába, és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Erre útra kelt, és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony rőzsét szedegetett. Megszólította, és azt mondta neki: Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam! Amikor elment hozni, utánaszólt: Hozz egy harapás kenyeret is! Azt felelte: Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek, és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk. Illés azonban így válaszolt neki: Ne félj! Menj s tedd, amit mondtál: csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts. Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr nem hullat esőt a földre". Elment hát, és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie magának és fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott" (1Kir 17,7-16) Nem csodálatos történetek ezek? A világhíres templomot építő bölcs Salamon király öreg korára a hétszáz fő felesége mellé megkíván még háromszáz bálványozó testi szépséget. Ezek ráveszik, hogy ostoba bálványozásuknak is építsen valami díszes hajlékot a hatalmas és gyönyörű jeruzsálemi templom köré. Isten a sok érdemmel szembeállítja ezeket az ostoba tévedéseket. Ha egykori kitüntetett bölcsét nem tartotta szentnek, nem veti az örök tűz martalékává. Adott irgalmat, kegyelmet öregkori bűnbánatra és megtérésre. A fiával törődő anyát és fiát is örök példaként állítja elénk Urunk: a próféta az idős özvegyet, ártatlan kisfiút megelőzve előbb magának kér ételt és italt: de kapja érte egy új csoda tanúságát: Isten ezzel az emberfeletti tettel teszi igazán a szeretet legnagyobb hőseivé.

Évközi 12. hét szombat

Évközi 12. hét szombat

Előző elmélkedéseinkben láttuk, hogy Isten annyiban „oka” a megromlottak pusztulásának, hogy nem engedi meg egy hazug világ tartós fennmaradását, mert ez mindannyiunk üdvösségét veszélyeztetné, de az isteni haragnak semmi köze sincs a mi bűnös haragunkhoz. Mint ahogy a Tisza „haragja”, mellyel kilép a medréből, és mindent elborít, ami az útjába kerül, nem személyes bosszúból, sértődöttségből fakad; mint ahogy az elektromos áram sem kegyetlenségből rázza meg azt, aki puszta kézzel érinti a magasfeszültségű vezetéket, hanem mindkét esetben arról van szó, hogy ha nem tartjuk tiszteletben a dolgok természetét, azok ellenünk fordulnak, úgy Isten haragja sem az ő velünk szemben táplált negatív érzelme, hanem az isteni rend megnyilvánulása azokon, akik törvényeit megszegik.

Isten haragja azonban még a természet erőinél is mérhetetlenül ártatlanabb. Az ő törvényeinek figyelmen kívül hagyása, megszegése ugyanúgy magában hordja a büntetést, de egy lényeges különbséggel. A haragvó Tisza, miután árja csillapult, visszatér medrébe, és békésen folydogál tovább, mit sem törődve a pusztítással, melyet okozott. Az elektromos áram nem szűnik meg a vezetékben, akárhány halálos áldozatot is szedett. Isten azonban személy, ezért nem olyan részvétlen és közömbös, mint a természet erői. Megengedi, hogy az ember megüsse magát, hogy bűnének következményei miatt szenvedjen, de a kijózanítás után nem hagyja magára, hanem megkönyörül rajta. Lehajol hozzá, felemeli, és segít neki a régi világ romjain felépíteni egy új, szebb, igazabb világot.

Urunk Jézus, aki súlyos szavakkal figyelmeztetted kortársaidat, hogy nagy veszélyben vannak, ha bűnbánatot nem tartanak és meg nem térnek, ugyanakkor a bűnbánó bűnösök előtt szélesre tártad az irgalmasság kapuját, segíts, kérünk, hogy törvényeidet mindig szemünk előtt tartsuk, irgalmaddal soha vissza ne éljünk, s ha bűneink következményeként mégis szenvednünk kell, azt kegyelmesen fordítsd üdvösségünkre.

 

BOLDOG CONOR O’DEVANY

BOLDOG PATRICK O’HEALY, CONOR O’DEVANY püspökök és társaik ír vértanúk (+1579.08.)
Írország VIII. Henrik angol király idejében veszítette el függetlenségét. Királyi nyomásra az ír parlament megszavazta a király egyházi foségérol hozott törvényt, a püspökök nagy többsége, a papság és az egész nép azonban hosiesen kitartott a katolikus hit mellett. Századokra kihatóan folyt az ír nép elnyomása és üldözése, ahol az egyházüldözok maguk is keresztények voltak, s az ír népet ígérgetésekkel, fenyegetésekkel az Egyháztól való elszakadásra akarták kényszeríteni. S amikor ezt nem tudták elérni, minden emberi és isteni jog lábbal tiprásával kivégezték azokat, akiket eroszakkal sem tudtak megtörni. Azok közül, akik inkább a halált választották, minthogy elismerjék az angol királyt az Egyház fejének, az Egyház 1992-ben tizenhetet avatott boldoggá: 4 püspök, 2 egyházmegyés pap, 4 szerzetespap, egy szerzetes testvér és 6 világi hívo van ezek között. Szent Ferenc rendjét a négy következo vértanú képviseli:
1. Patrick O’Healy püspök,
2. Conn O’Bourke pap, ok egyszerre, 1579. augusztusában haltak vértanú halált. Patrik püspököt elfogása után a védekezés lehetoségétol megfosztva elítélték. A börtönben nagy lelki erorol tett tanúságot, ami a börtönorökre is hatással volt. Mielott kivégezték, buzdította a katolikusokat, hogy maradjanak állhatatosak a hitben, az elszakadtakat pedig intette a megtérésre. Társával, O’Bourke ferences atyával egymást buzdították a vértanúságra s egymást oldozták fel.
3. Conor O’Devany püspök az ír prímás vikáriusa volt. Szent Ignác vértanúhoz hasonlóan halála elott imádkozott a katolikusokért, hogy hitükben kitartsanak, üldözoiért, hogy belássák tévedésüket, a hóhérának kifejezte, hogy megbocsát neki. 1611-ben végezték ki.
4. John Kearney ferences papot eloször 1644-ben vetették börtönbe s kínozták meg, de innét katolikusok segítségével kiszabadult. Másodszor 1653- ban tartóztatták le, börtönbe zárták, majd halálra ítélték, mivel tilalom ellenére szentmisét mondott, szentségeket szolgáltatott ki és a katolikusokat buzdította, hogy maradjanak huségesek a római pápához. A vesztohelyre ferences ruhában, imádkozva, kezében kereszttel és rózsafüzérrel ment, kivégzése elott újra megvallotta hitét sokak elott.
„Ezek a vértanúk, akik hitükrol ragyogó tanúságot tettek, csodálatos példájukkal világoskodnak elottünk, tanítanak bennünket, hogy az evangélium parancsaihoz ragaszkodjunk, azt minden földi érdeknél elobbre helyezzük. Az Egyház közössége örvend tanúságuknak, ugyanakkor újabb ösztönzést nyer nagyobb dolgok véghezvitelére.”
A boldoggá avatási bullából.

Imádság:

Mindenható, örök Isten, te megadtad Boldog Patricknak és társainak a kegyelmet, hogy Krisztusért vértanúságot szenvedjenek. Isteni eroddel támogass minket, esendo embereket, hogy példájukra mi is bátran vállaljuk a hitünk szerinti életet. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ferenc pápa üdvözölte az ENSZ FAO szerepvállalását a földközi-tengeri menekültválságban

Ferenc pápa a FAO főigazgatójával 

Ferenc pápa az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) főigazgatójával folytatott csütörtöki találkozóján elismerően nyilatkozott a szervezet törekvéseiről a menekültkérdés kezelésére vonatkozóan, a béke illetve az ellátásbiztonság, éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés közti szoros kapcsolat támogatásában.

José Graziano da Silva tájékoztatta a pápát a FAO „Kék remény” kezdeményezéséről (Blue Hope Initiative), ami a Földközi-tenger déli területein élők számára igyekszik stabilitást és növekedést teremteni, elsősorban a kisipari halászat támogatásával. A menekültválság olyan ügy, amely nagyon fontos Ferenc pápa számára, de a földközi-tengeri helyzet kezeléséhez, ahol becslések szerint már több mint 2500 ember vesztette életét az év első felében, nem tartja elegendőnek a jelenlegi erőfeszítéseket – nyilatkozta a FAO főigazgatója. Az élelmezésbiztonság, fenntartható vidékfejlesztés és a mezőgazdaság ellenállóvá tétele a klímaváltozással szemben mind-mind segítenek olyan körülmények kialakításában, ahol az emberek, különösen a fiatalok, nem kényszerülnek szülőföldjük elhagyására.

Abban egyetértettek a felek, hogy a klímaváltozás hatásaira tett válaszlépéseknek elsősorban a rászoruló vidéki közösségek földtulajdonhoz, hitelhez és más erőforrásokhoz való hozzájutását kell megkönnyíteniük, továbbá biztosítani számukra az alapvető infrastruktúra szolgáltatásokat (víz, közműhálózat, egészségügy, oktatás, közlekedést stb.). Ferenc pápa emellett aggodalmát fejezte ki egyes nemzetközi szervezetek túlzott bürokráciája miatt, és megjegyezte, hogy inkább a tagállamaik érdekét kéne szem előtt tartaniuk.

 

Az Irgalmasság Szent Éve 205.

Kitartás az apostoli munkában

„Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a kitartásban, a szeretetben, a türelemben, az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban. A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek. Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre. Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra kész legyen" (2Tim 3,10-17) Az apostol boldog, hogy Timóteus jó tanítvány volt: Mindent megfigyelt, amit Pál előadott. A megtanult, megértett, elfogadott isteni üzeneteket megjegyezte, hogy az ismereteket pontosan tudja továbbítani, akiket az Úr kegyelme majd hozzá vezet. Buzdítást kap most már önálló tanítóként, püspökként, hogy jól magyarázzon, és ne csak a tanított igazságokra hívja fel a figyelmet, hanem bátran hivatkozzék tanítómesterére is. Akinek a bölcs előadását átadta új tanítványoknak, azok büszkén hivatkozhattak arra: ezeket az isteni tanításokat „Jézus edényétől hallottam" (ApCsel 9,15) Amikre hasonló boldogsággal hivatkozhat:Pál apostol a mesterem, bőven megszenvedett a kapott kegyelmekért.„Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét" (2Tim 4,1-8) Tisztességes, egyszerű ember módján készül végrendelkezni a nemzetek apostola. E világi kincse ugyan nem volt, de szellemiekben annál több. Fiatal korában is volt mit nagyra becsülnie a zsidó hitben bővelkedő szüleinél: az ábrahámi áldás gyermekének tarthatta magát. A szülei Jeruzsálembe vitték, hogy ott ismerje meg Isten ószövetségi népének rabbi képző iskolájában Isten Törvényét, az Ószövetség Bibliáját és a tudós rabbik hagyományát. Ez sem volt kevés kincs, de egyben nagy veszélyt jelentett számára: a mestereitől a Názáreti Jézus gyűlöletét örökölte és az apostoli Egyház üldözői közé állt. Ebből gyógyította ki a damaszkuszi élmény, a feltámadt Jézussal való találkozás, a keresztség kegyelmei, Urunkkal töltött két évi „továbbképzés”.Igehirdetése, apostoli levelei, majd vértanúsága, a mai napig kincs.