Monacoi Szent Devóta

Szent Devóta

vértanú. 

Korzikán ölték meg Dioklecián idejében. Monakóba szállították testét. Monako nemzeti védőszentje.

Ferenc pápa a katolikus egyház és az ortodox egyházak teológusainak párbeszédéhez: a mártírok jelzik nekünk az utat

Ferenc pápa az ortodox teológusokhoz szól 

 

Ferenc pápa pénteken délben a Kelemen teremben találkozott a katolikus egyház és az ortodox egyházak közötti párbeszéd nemzetközi vegyes-bizottságának harmincegy teológusával, akik ezekben a napokban üléseznek Rómában.

Munkátok értékes útjelzés legyen a teljesen helyreállított egyházi közösség felé

Hozzájuk intézett beszédében Ferenc pápa hálásan emlékezett a vegyes-bizottság 2003-ban történt felállítására, mely idén a 14. alkalommal találkozik. Tavaly a szentségek természetéről folytattak párbeszédet, különös tekintettel a keresztségre. Valóban, a keresztségben fedeztük fel a keresztyének közötti egység alapját – hangsúlyozta a pápa. Katolikusok és ortodoxok Pál apostollal együtt ismételhetjük: „Ugyanazzal a Lélekkel keresztelkedtünk meg” és éppen emiatt „alkotunk egy testet” (1Kor 12,13). Ezen a héten a Szent Eucharisztia történelmi, teológiai és egyháztani szempontjait mélyíthettétek el. Az Eucharisztia ugyanis a II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint „a keresztény élet forrása és csúcsa”, mely csodálatosan kifejezi és megvalósítja Isten népének az egységét. Miközben a továbblépésre bátorítalak benneteket, az a reménység tölt el, hogy munkátok értékes útjelzés lesz a továbbhaladásra, mely megkönnyíti az utat azon nagy nap felé, amikor megkapjuk a kegyelmet, hogy együtt ünnepelhetjük az Úr Áldozatát egyazon oltáron, mint a teljesen helyreállított egyházi közösség jelét.

Egyházaitok az egyetértés magvait hintsék el

Sokan közületek olyan egyházakhoz tartoztok, melyek nap mint nap tanúi a szélsőséges fundamentalizmustól áthatott rettenetes cselekedeteknek. Tudatában vagyunk annak, hogy az ilyen tragikus szenvedés helyzetei könnyebben gyökeret vernek a szegénység, az igazságtalanság és a társadalmi kirekesztés környezetében, melyek gyakran külföldi részérdekek megteremtette bizonytalanságnak és még korábbi konfliktusoknak tudhatók be. Ezek teremtettek aztán nyomorúságos életkörülményeket, kulturális és spirituális pusztaságot, amelyben könnyen lehet mesterkedni és gyűlöletet kelteni. Egyházaitok nap mint nap közel vannak a szenvedéshez azzal a hivatással, hogy az egyetértés magvait hintsék el, hogy türelmesen építsék a reménységet, hogy vigasztaljanak az Úr békéjével, melyet együtt ajánlunk fel a megsebzett és meggyötrött világnak – szólt a pápa főként az ortodox teológusok felé fordulva.

A ti szenvedéseitek a mi szenvedéseink

„Ha az egyik tag szenved, akkor a test többi tagjai vele együtt szenvednek” – idézte a pápa Szent Pál tanítását. A ti szenvedéseitek a mi szenvedéseink. Imádságban egyesülök veletek, könyörögve a konfliktusok befejezéséért és isteni közelségért a megpróbált népek számára, főként a gyermekek, a betegek és idősek részére. Különösen is szívemen viselem a püspökök, a papok, az Istennek szentelt személyek és hívek sorsát, akiket elrabolnak vagy túszként fogva tartanak.

A keresztény közösségek számára nagy támasz lehet – hangsúlyozta a pápa – a közbenjárás, megannyi vértanú és szent példája, akik bátran tanúságot tettek Krisztusról. Ők mutatják meg nekünk a hitünk szívét, mely nem egy általános béke- és kiengesztelődés-üzenetből áll, hanem a keresztre feszített és feltámadt Jézusban gyökerezik. Az erőszakra a mi válaszunk az evangélium tiszta kovásza legyen, mely az erőszak logikájához való folyamodás nélkül termi az élet gyümölcseit. Mártírok jelzik nekünk az utat: a mindenféle keresztény egyházhoz tartozó vértanúk Krisztusban már egyek, nevük fel van jegyezve az Isten egyháza egyetlen és oszthatatlan vértanú listájában. Példájuk bennünket a közösségre hív, az egység felé vezető együtt-haladásra – zárta beszédét Ferenc pápa a katolikus egyház és az ortodox egyházak közötti párbeszéd nemzetközi vegyes-bizottságának harmincegy teológusához.

 

 

Ha elvetik a magot.

Az Isten országa, amely Jézussal megjelent, nem földi ország. Az emberekben terjed úgy, hogy a kegyelem segítségével elfogadják az ő tanítását, és meghódolnak az Atya akarata előtt. Láthatatlan erők működnek benne, mint ahogy láthatatlan az az erő is, amely a növények életét irányítja. Ha elvetik a magot, kezdődik a növekedés, és megvan az aratás ígérete. Jézus műve is kicsinyben kezdődik, de az evangélium áthajtja az emberiséget, mint a kovász a tésztát. A történelem végső kibontakozása és az üdvösség Isten erején múlik, nem a mi gyarlóságunkon.

Istenünk, te azt akartad,
hogy minden ember üdvözüljön,
és eljusson az igazság ismeretére.
Tekints a sok aratnivalóra,
és küldj munkásokat aratásodba,
hogy minden emberhez eljusson az evangélium örömhíre.
Add, hogy néped, amelyet az igazság igéje gyűjt egybe,
és a szentségek ereje támogat,
elôbbre jusson az üdvösség és a szeretet útján.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön--örökké.

Évközi 3. hét péntek

Évközi 3. hét péntek

Szent Pál és a nyomában sok-sok keresztény tanító és igehirdető tapasztalata igazolja a mai Evangélium szavait Isten országának titokzatos növekedéséről. A keresztény tökéletesség nem a mi fáradozásunk eredménye, jóllehet anélkül semmi sem lesz belőle. Törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobb talajba hulljon bennünk Isten igéje, s miután gyökeret vert, a legkedvezőbb feltételek mellett növekedhessék; gondosan kell öntöznünk, kapálnunk, gyomlálnunk szívünk földjét az elmélkedés, a jó elhatározások és rossz szokásaink leküzdése által – „a növekedést azonban Isten adja”, s a termés mindenestül az ő kegyelmének ajándéka, akkor és úgy, olyan mértékben, ahogy neki tetszik.

Isten művének fejlődését, kibontakozását mi nem siettethetjük – hacsak nem azáltal, hogy napról napra egyre jobban a Miatyánk lelkülete szerint imádkozunk és élünk, kérve az Atyát, hogy tegye szentté az ő nevét, nyilvánítsa ki uralmát, vigye végbe akaratát. Ugyanakkor bármilyen bűnt követünk is el, rosszra hajló akaratunk nem tudja meghiúsítani Isten tervének beteljesedését – erre semmiféle emberi erő vagy szellemi hatalom nem képes. A lázadó teremtmény itt-ott keresztezheti Isten tervét, de ő mindent saját elhatározásának szolgálatába állít, s akármit tesz is a bukott angyal vagy az általa rosszra csábított ember, Isten azon keresztül is saját, örök döntését valósítja meg. Aki viszont Isten országának beléje ültetett csíráját elfojtja magában, az a mennyei életet elutasítva saját örök pusztulását, a kárhozatot választja.

Urunk Jézus, ne engedd, hogy azok közé tartozzunk, akik elől – szívük érzéketlensége miatt – példabeszédeid elrejtik Isten országát. Adj inkább figyelmes fület és szívet, hogy példabeszédeid megszólítsanak, felrázzanak lelki tespedtségünkből, és feltárják előttünk Isten országának titkait. Segíts, hogy az értelmi ismeret vasrácsán túl, a szeretet megértésével ráismerjünk életünkben a Szentlélek csodálatos munkálkodására, s készek legyünk együttműködni vele, hogy így a csírájában bennünk lévő Isten országa, mely magában hordozza a teljességet, kibontakozhasson életünkben.