Évközi 22. hét szerda

Évközi 22. hét szerda

Jézus nyilvános működésének hármas dimenziója tárul fel a mai Evangéliumban: a gyógyítás, a tanítás és az imádság. Ezt kell ma folytatnia minden Krisztus-követőnek a maga helyén, saját adottságai, körülményei között.

Az Egyház leghatékonyabb gyógyító eszközei a szentségek, amelyek nem csupán tüneti kezelést adnak, hanem ott érik el az embert, ahol minden baj gyökerezik: a szíve mélyén, melyet beteggé tett a bűn. Mi az, ha egy kerekesszékhez kötött, járóképtelen ember egyszer csak lábra áll ahhoz képest, hogy bűnei a pap egyetlen szavára és kézmozdulatára mindörökre eltöröltetnek? A második tevékenység a tanítás, mert a hit hallásból születik. Amíg csak fennáll ez a világ, szükség van arra a szolgálatra, hogy a hitet továbbadjuk, akár papként, lelkipásztorként, hitoktatóként, akár szülőként, nagyszülőként a családban, hiszen ez az a közeg, ahol a gyermek elsőként kell hogy halljon Isten országának evangéliumáról. S a harmadik, amire nagyon nagy szükség van, ami nélkül az első kettő hiteltelenné és eredménytelenné válik, ami nélkül az Egyházban minden tevékenység halálra van ítélve: az imádság.. Nem fáradozhatunk gyümölcsözően testvéreink javáért, ha nem hordozzuk a szívünkben őket. Aki a rázúduló tömérdek tennivaló közepette is szakít időt az Úrral való bensőséges együttlétre, megtapasztalja, hogy mindenre, ami fontos, jut elég ideje, s amit tesz, nem emberi ügyködés lesz csupán, hanem a Lélek erejében végzett krisztusi szolgálat.

Urunk Jézus, add, kérünk, kegyelmedet, hogy a Te példád és lelkületed szerint hirdessük az evangéliumot! Segíts, hogy bátran éljünk szentségeid gyógyító erejével, a ránk bízottaknak hittel továbbadjuk a Tőled kapott tanítást, s a napnak egy bizonyos órájában minden mást félretéve elvonuljunk Veled, és úgy imádjuk mennyei Atyádat. Tedd, hogy figyelmes szívvel, készséges lélekkel vegyünk részt a szentmisén, amely a legtökéletesebb imádság, az evangélium hirdetésének elsődleges helye és a Te megváltó áldozatodból fakadó kegyelmek gyógyító forrása.

 

Antiochiai Szent Juventin

Juventin és Marta 

vértanúk

Mindketten katonák voltak a hitehagyott Julián császár hadseregében. Katonai feladatuk a pajzshordozás volt. Egy alkalommal Julián Antiochiába jött. Gonosz módra a bálványoknak áldozott vízzel meghintetett minden ennivalót és innivalót, amit a piacon árultak. Így akarta a keresztényeket szennyes áldozatainak részeseivé tenni. Ebben az időben a két szent katona több katona társával egy étkezésen vett részt. Szomorúan beszélgettek a császár tettéről. Megismételték a babiloni három ifjú szavait: „Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön.” (Dn. 3,32.) Egy áruló közülük jelentette ezt a császárnak. Másnap Julián kérdőre vonta őket szavaik miatt. Ők elmondták az igazat, megfeddték a császárt gonoszságai és hitehagyása miatt. A haragos császár megverette, és börtönbe záratta őket. Éjszaka hóhért küldött a börtönbe, aki az éj sötétjében megölte a szent vértanúkat.

Teréz anya Kalkutta társvédőszentje lett

Kalkutta társvédőszentjének szentmiséje 

„Teréz anya a kalkuttai érsekség társvédőszentje lett szeptember 5-én, a szent liturgikus emléknapján” – jelentette be Thomas D’Souza, a város érseke. A döntés alapja benne van abban a gondolatban, melyet Ferenc pápa mondott 2016. szeptember 4-én, Teréz anya római szenttéavatásának ünnepi homíliájában: „Teréz anya egész élete során az isteni irgalom nagylelkű adományozója volt, amikor azt mindenki számára elérhetővé tette, az emberi élet befogadásán és védelmén keresztül, beleértve a meg nem született, elhagyott és elvetett életeket is” – adta hírül kedden az AsiaNews katolikus missziós hírügynökség.

A társvédőszentté nyilvánítás dokumentumát India és Nepál apostoli nunciusa olvasta fel

Kalkuttában az érseki székesegyházban kedden délután tartott szentmise keretében nyilvánította Thomas D’Souza, a város érseke Teréz anyát a kalkuttai főegyházmegye  társvédőszentjének, aki így Xavéri Szent Ferenc mellett a tízmilliós metropolisz patrónája lett. A társvédőszentté nyilvánítás hivatalos dokumentumát Giambattista Diquattro érsek, India és Nepál apostoli nunciusa olvasta fel, akit Ferenc pápa ez év január 21-én nevezett ki a szentszéki képviseletre. A nuncius egyébként kora reggel hat órakor a Szeretet Misszionáriusai kalkuttai anyaházában szentmisét mutatott be Teréz anya tiszteletére.

Vallásközi megemlékezés Teréz anya kalkuttai sírjánál

Teréz anya a fáradhatatlan szeretet jelképe nemcsak a keresztények számára, hiszen a különféle vallások tagjai éppúgy szerették és tisztelték őt szerte a nagyvilágon, de jeles módon éppen Kalkuttában. Erről tanúskodott az a vallásközi megemlékezés, melyet szeptember 4-én hétfőn tartottak Teréz anya kalkuttai sírjánál, melyen szikh, hindu, iszlám, és buddhista vallási vezetők és hívek vettek részt. Thomas D’Souza, a város érseke azt nyilatkozta az AsiaNews katolikus missziós hírügynökségnek, hogy a megemlékezés során minden egyes felekezet vezetője üzenetet olvasott fel saját közössége nevében és imádságot mondott. Jelen volt az esemény nagy szorgalmazója, a Nyugat bengáli tartomány miniszterelnöke, Mamata Banerjee, aki tavaly részt vett Rómában Teréz anya  szenttéavatásán is.

 

 

 

Évközi 22. hét kedd

Évközi 22. hét kedd
1Tessz 5,1-6.9-11; Lk 4,31-37
„Azért jöttél, hogy elveszíts minket?”

Nem tudom, az ördögtől megszállt ember miért ment el a zsinagógába? Talán hallott Jézusról és segítséget remélt? Vagy az ördög ösztökélte? S ha igen, meg akart győződni, hogy Jézus valóban Isten, aki neki is parancsol? Vagy csak a régmúlt időben elszenvedett ítéletre gondolt, és látni akarta, hogy valóban olyan imádni való a második Isteni személy emberalakban is? Amikor a hallgatóság „csodálkozott (Jézus prédikációján), mert beszéde hatalommal teljes volt” (34) a sátán nem bírta tovább, felkiáltott: ha ti emberek tudnátok a történelem előtti eseményeket, amikor az angyali nagy próba alkalmával megtagadtuk tőle az engedelmességet a megtestesülés idejére, és nem akartuk őt imádni, akkor most nem csodálkoznátok a történéseken. Akkor szavával pillanatok alatt egy vétkes angyaltábornak megteremtette a poklot, és a mennyek ajtaja elől oda sújtott mindannyiunkat. Ennek előszelét érzem, ezért kiabálom: „Hagyj békén! Mi közöd hozzá, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje”(4,34) Jézus pedig parancsolt a gonosz léleknek és kiűzte, miután elnémította. A pokol, egyelőre lehetőséget kap a kísértésre. Beoldalog a templomba is, „körüljár, keresvén kit nyeljen el” (1Pét 5,8) Imádkozni kell és megtenni mindig Isten akaratát, mert akkor nem tud velünk semmit sem kezdeni.

Efezusi Szent Hermionia

Szent Hermionia 

vértanúnő

Szent Lukács elbeszélése szerint, az etiópiai főembert megkeresztelő Fülöp apostolnak 4 lánya volt. Szüzek voltak és prófétáltak. (Apcs. 21,9.) Hermioniának hívták. Ő, testvérével együtt elutazott Ázsiába, és ott, Szent Pál apostol tanítványának Petroniusnak lett a tanítványa. Értett a gyógyítás mesterségéhez. Ezért sokan felkeresték, ő pedig gyógyította őket testi és lelki betegségeikben Jézus neve segítségül hívásával. Akkoriban Traján római császár a perzsákkal háborúskodott. Jelentették neki, hogy Hermionia keresztény nő. Magához hivatta azért kihallgatásra.

Először igyekezett hittagadásra bírni. Mivel ez nem ért célt, megverette a leányt. Szenvedéseiben látomása volt: Jézus erősítette meg szenvedéseiben. A császár ezek után szabadon engedte. Hermionia vendégfogadót létesített. Ott fogadta a betegeket és testileg-lelkileg gyógyította őket. Traján császár utóda Hadrián, újra maga elé idézte a szent leányt. Bátor hitvallásáért kegyetlenül megverette. A kifáradt ütlegelőket újak váltották fel. Ezután forró olajjal telt üstbe dobták. Imádságára a tűz kialudt, az olaj szétfolyt, Hermionia pedig sértetlenül jött ki az üstből. A császár parancsára még forróbbra hevítették fel az üstöt. A vértanúnő úgy érezte magát benne, mintha harmatban ülne. Végül, ruhátlanul megtüzesített vastepsire fektették. Isten angyala a tüzet kioltotta alóla, de előbb a tűz sokakat megégetett a körülállók közül. A szent leány, mintha zöld füvön állna, dicséretet mondott Istennek. Ezután a vértanúnő úgy tett, mintha áldozni akarna Herkulesnek. A császár örömmel kísérte a pogány templomba. A vértanúnő imájára Isten nagy vihart támasztott. A pogány templom minden bálványa leesett és összetört. A haragvó császár lefejezésre ítélte a leányt. A vesztőhelyre két katona kísérte, akik erőszakoskodni akartak vele. Büntetésből kezük elszáradt. Ekkorra már hittek Krisztusban. Kérték Hermionia imáját, hogy Isten vegye őket Magához még a vértanúnő előtt. Ez meg is történt, utána a vértanúnő saját magáért imádkozott. Eközben békességben meghalt azon a helyen. Néhány istenfélő keresztény elvitte bolttestüket, és Efezusban tisztességes helyen eltemették, dicsérve Istent.