Nagyböjt 3. hét szerda

Nagyböjt 3. hét szerda

Az Ószövetség népét mindennél jobban az különböztette meg a környező pogány népektől, hogy Istenünkkel, az egyetlen Úrral olyan bensőséges viszonyban voltak, mint egyetlen más nép sem a maga isteneivel. S ebben a hasonlíthatatlanul mély és meghitt kapcsolatban Isten volt a mindenkori kezdeményező, a Vőlegény, aki újra és újra megszólította menyasszonyát, szent népét, hol becéző, vigasztaló, hol meg feddő, korholó szavakkal. Ennek a szerelmes Isten–ember kapcsolatnak a gyümölcse és egyben dokumentuma nemcsak a Szentírás legköltőibb könyve, az Énekek éneke, hanem az Izrael mindennapjait átszövő törvények és parancsok gyűjteménye is. A törvény megtartása pedig Izrael részéről nem más, mint válasz Isten szerelmes közeledésére. (A farizeusok ott hibáztak, hogy miközben aprólékos gonddal betartották a törvény előírásait, megfeledkeztek Isten személyes szeretetéről, melyből a törvény fakadt.)

Jézus Krisztus annyiban teljesítette be, tette tökéletessé a törvényt, amennyiben megtestesülésével még mélyebben gyökereztette bele ebbe a mélységes istenközelségbe, új dimenziót nyitva meg, immár nem csupán a választott nép, hanem minden ember előtt. Ettől fogva semmi sem lehet külsődleges a törvényből, hanem az egészet átjárja az Isten és ember közti szerelem, mely az Istenemberben a maga teljességében nyilvánul meg. A törvény igája ettől édes és terhe ettől könnyű, mert egy személyben nyeri el végső értelmét, jobban mondva a Szentháromság személyeinek isteni életében, amely életre mi is hivatottak vagyunk. Ezért írhatja Szent Pál, hogy „a törvény teljessége a szeretet”.

Urunk Jézus, add, hogy közelségednek ez a felfoghatatlan misztériuma megragadja szívünket, értelmünket, akaratunkat, egész lényünket. Segíts, hogy ne csupán külsőleg, észérvek alapján vagy tekintélytiszteletből, esetleg puszta megszokásból, hanem belső lendülettel, szerelmes odaadással teljesítsük a szeretet élő és éltető törvényét., a te szent és igaz parancsodat.

 

Az Ammorioszi 42 Szent

Az ammorioszi 42 

vértanú

Konstantin, Aetiosz, Theofil, Teodor, Melisszén, Kalliszt, Vászoj és mások, a frigiai Ammoriosz városának nemes polgárai és védői voltak, amikor a szaracénok megtámadták a várost. Egyik ammorioszi vezér árulása miatt a várost mégis bevette az ellenség. Ekkor került mind a 42 keresztény fogságukba. Hét éven keresztül voltak börtönben. Ez alatt mindenfélével gyötörték őket, azt kívánva, hogy vegyék fel a mohamedán hitet. Mivel ezt nem tették meg, egymás után rangjuknak megfelelően hajtották fejüket kard alá. Semmi félelmet nem mutattak haláluk előtt, úgyhogy a hadvezér csodálkozott is ezen. Ez az Eufrátesz folyó partján történt, Zimara városában 847 körül.

Walter Kasper: A hívők megértették az Amoris laetitiát – elég az eretnekségvádakból!

Walter Kasper: A hívők megértették az Amoris laetitiát – elég az eretnekségvádakból!

A Vatican News számára Alessandro Gisotti készített interjút Walter Kasper német bíborossal a családról szóló szinódus utáni apostoli buzdításról és a katolikus világban általa kiváltott vitáról. A március 5-én megjelent beszélgetés fordítását közöljük.

Walter Kasper bíboros tegnap töltötte be nyolcvanötödik életévét. A Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács volt elnöke, a nemzetközi hírű német teológus ma mutatja be Rómában Vincenzo Paglia érsekkel legutóbbi, a Queriniana Kiadónál megjelent könyvét, melynek címe: Az Amoris laetitia üzenete – Egy testvéri megvitatás. Kasper bíboros az alábbi interjúban a Ferenc pápa apostoli buzdítása által kiváltott vitáról, valamint az Amoris laetitiának a családok élete számára hozott gyümölcseiről nyilatkozik.

– Bíboros úr, könyvének első oldalain Ön azt hangsúlyozza, hogy az Amoris laetitia nem új tan, hanem a hagyomány kreatív megújítása. Elmagyarázná, mit ért ezen?

– A hagyomány nem olyan, mint egy álló tó, hanem inkább, mint egy forrás, egy folyó: élő dolog. Az Egyház egy élő szervezet, és ezért a mindig érvényes katolikus hagyományt le kell fordítani a mindenkori helyzetre. Ez az értelme annak a magatartásnak, amelyről XXIII. János pápa beszélt.

– Könyvének alcíme: Egy testvéri megvitatás. Azt is írja, hogy nem szabad félni a vitáktól, de hozzáteszi, hogy „nincs helye az eretnekség vádjának”. Mi az, ami Ön számára meglepő ebben a heves vitában, amely az Amoris laetitia közzétételét követte?

– Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy szükségesek a viták az Egyházban, nem szabad félni tőlük. De létezik egy túl keserű, túl erős vita, az eretnekség vádjával. Eretnekségen azt a makacs magatartást értjük, amely tagad egy megfogalmazott dogmát. A házasság felbonthatatlanságának tanát nem vonta kétségbe Ferenc pápa! Mielőtt bárki eretnekséget kiált, először mindig azt a kérdést kellene feltennie magának, vajon hogyan érti a másik az állítását. Sőt mindenekelőtt azt kellene feltételeznie, hogy a másik katolikus, és nem az ellenkezőjét!

– Az Amoris laetitia vitatott 351. lábjegyzetével kapcsolatban, mely az újraházasodott elváltak szentségekhez járulásáról szól, Ön azt írja könyvében, hogy ezt a jegyzetet a trentói zsinat Eucharisztiáról szóló határozatának fényében kell értelmezni. Mit ért ezen?

– A trentói zsinat azt mondja, hogy abban az esetben, amikor nem súlyos, hanem bocsánatos bűnről van szó, az Eucharisztia eltörli azt a bűnt. A bűn összetett fogalom. Nemcsak az objektív parancs létezik, hanem a személy szándéka, lelkiismerete is, és a belső fórumon – a bűnbocsánat szentségében – meg kell vizsgálni, hogy valóban súlyos bűnről van-e szó, vagy pedig bocsánatos bűnről, vagy nincs is szó bűnről. Ha bocsánatos bűnről van szó, akkor az illetőt fel lehet oldozni, és járulhat az Eucharisztia szentségéhez. Ez megfelel annak a tanításnak, amelyet már II. János Pál pápa megfogalmazott, és ebben az értelemben Ferenc pápa tökéletes folytonosságban van a korábbi pápa által megnyitott úttal. Nem látok tehát okot arra, hogy bárki azt mondja, hogy ez eretnekség.

– Mi a legnagyobb segítség, amelyet Ön szerint az Amoris laetitia ad a mai családoknak? Hogyan lehet elérni, hogy hatékonyan jelen legyen ez a dokumentum a családok mindennapi életében?

– Ismerek egyházközségeket, itt, Rómában is, amelyek összejöveteleket tartanak házasoknak vagy házasságra készülő jegyeseknek, és együtt olvassák az apostoli buzdítás egy-egy részét. Annyira világos ennek a dokumentumnak a nyelvezete, hogy minden keresztény meg tudja érteni. Nem magasröptű teológiát tartalmaz, mely érthetetlen lenne az embereknek. Isten népe nagyon elégedett, nagyon örül ennek a dokumentumnak, mert teret ad a szabadságnak, és mert a keresztény üzenet lényegét érthető nyelven közli. Vagyis Isten népe megérti! A pápa kiváló szövetségben áll Isten népével.

– Mindenki előtt ismeretes, hogy amikor pápaként első Angelusát tartotta, Ferenc pápa hivatkozott az Ön Irgalmasság című könyvére. Ön szerint miért annyira fontos az irgalmasság ez alatt a pápaság alatt, a családok életét is figyelembe véve?

– Ma olyan korban élünk, amelyben korábban nem tapasztalt erőszak van jelen a világban. Nagyon sok a sérült ember. A házasságokban is sok a seb. Az embereknek szükségük van az irgalomra, az Egyház empátiájára és szimpátiájára ezekben a nehéz időkben. Úgy gondolom, az irgalom a válasz az idők mai jeleire.

Nagyböjt 3. hét kedd

Nagyböjt 3. hét kedd

Csak az tudja Isten irgalmát közvetíteni, aki maga is megtapasztalta. A szentek mind-mind olyan emberek, akik mélységesen átérezték, hogy nekik az Isten igen sok tartozásukat elengedte. Akinek Isten megbocsátja bűneit, és ennek ellenére nem lesz irgalmas szívű, az valójában nem fogadta el, nem fogadta be Isten irgalmasságát. Különösen, ha az arányokat nézzük: a tízezer talentum és a száz dénár közti több nagyságrendbeli különbség csak halvány illusztrációja annak a mérhetetlen távolságnak, amely Isten iránti tartozásunkat elválasztja azoktól a jelentéktelen apróságoktól, melyekkel embertársaink nekünk tartoznak.

A példabeszéd a mennyek országáról szól. Valóban a mennyország formálódik ott, ahol Isten irgalmasságát megízlelő emberek vannak együtt, akik ebből a tapasztalatból békét, erőt és örömet merítenek. Csak ilyen emberekre épülhet keresztény közösség, ha az valóban krisztusi akar lenni. Ezek az emberek nem feltétlenül hibátlanok, minden bizonnyal számos gyengeséggel küszködnek, „tövist hordanak testükben” – de örömmel viselik. Talán egy pszichológiai teszt azt is kimutatná, hogy nem teljesen érett és harmonikus személyiségek, mégis ők a legegészségesebbek, a szó valódi értelmében, mert Isten irgalmából élnek, és ezt adják tovább. Nem biztos, hogy sikeresek az életben, mégis egyedül ők érik el azt, amire mindnyájan vágyakozunk.

Úr Jézus, add, kérünk, hogy ne legyen mélyebb vágyunk, nagyobb ambíciónk, mint hogy Isten irgalmának követei és közvetítői, kiosztói legyünk a világban. Segíts, hogy egész életünkkel tanúskodjunk az Atya irgalmas szeretetéről, amellyel teremtményeit a semmiből előszólította és szüntelenül létben tartja, s amellyel választottait emberi fogyatkozásaik, hibáik és bűneik ellenére is részesíteni akarja a lét teljességében, a boldog örök életben.

 

Cremonai Szent Özséb

Kremonai Szent Özséb

hitvalló. 

 420.

Szent Jeromos barátja és társa volt. A betlehemi kolostoruk alapításában is segített és Jeromos halála után a telep feje volt. Szigorú életű szerzetes volt. †