Szent Lukács evangélista

Szent Lukács evangélista

Sajátos öröm felfedezni Urunk egy-egy szavában, cselekedetében, hogy azzal mintha épp a mi utunkat, hivatásunkat jelölné ki. Így lehetett Szent Lukács Jézusnak a mai Evangéliumban hallott szavaival, melyek többszörösen is neki szóltak. Szent Pál társaként sokat utazott az evangélium érdekében; átélhette a kiszolgáltatottságot, az evangéliumi szegénységet, de azt is, hogy mit jelent a krisztusi békesség hordozójának és hírnökének lenni. Mint orvos különösen is magára vonatkozónak érezhette a felhívást: „Gyógyítsátok meg a betegeket!”

A mai Szentleckéből – mely tele van hétköznapi dolgokkal, esetlegességekkel s Szent Pál férfiasan visszafogott panaszkodásával amiatt, hogy a hozzá legközelebb állók, közvetlen munkatársai is cserben hagyták és fájdalmat okoztak neki – nyilvánvaló, hogy az ősegyház élete sem volt tiszta, felhőtlen idill. Isten országa sem akkor, sem most nem emberi gyarlóságoktól mentes, szép, felhők feletti világ, hanem bennünk és köztünk épülő valóság, melyet a mi erőfeszítéseink és gyengeségeink, elviselt és önként vállalt szenvedéseink is alakítanak. Az Úr pedig nemcsak titokzatos jelenlétével, belső vigasztalásával van segítségünkre, hanem azok által is, akiket mellénk rendelt, s akik hűséges ragaszkodásukkal tartják bennünk a lelket a nehéz időkben. A mai ünnepen adjunk hálát azért, hogy kegyelmével mellettünk is ott áll az Úr, és evangéliumával Szent Lukács.

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy miközben Szent Lukács és a többi evangélista írásait olvassuk, s az elmélkedés folyamán ítéleted alá helyezzük életünket, magunkon érezhetjük a Te szelíd és irgalmas tekintetedet; miközben megtanuljuk, hogy Nélküled senkik és semmik vagyunk, arról is tapasztalatot szerzünk, hogy megnyugtató és igaz békességet adó jóváhagyásoddal elismered gyatra, de hűséges fáradozásunkat. Szent Lukács közbenjárására add meg, kérünk, kegyelmesen, hogy a Te küldötteidként mi is egész életünkkel az isteni irgalmasság hírnökei lehessünk.

BOLDOG STREPA* JAKAB

BOLDOG STREPA* JAKAB 

érsek 

(1350-1411)

1350 körül született lengyel főnemesi családból. Egészen fiatalon lépett be a Ferenc-rendbe. Hamarosan kitűnt tudásával és apostoli buzgóságával. Ebben az időben Oroszország missziós területnek számított: sokan pogányok voltak, mások szakadárok. Néhány évig Jakab is ezen a területen működött mint misszionárius, szép eredménnyel. Utána Lemberg gvárdiánja lett, majd kinevezték az orosz missziók fő elöljárójává. Tíz évig látta el ezt a feladatot és sok misszionáriust küldött orosz területre. Hatékonyan támogatta a 13. században alapított mozgalmat: a „Zarándoklat Krisztusért” nevű társulatot. Ferencesek és domonkosok együttműködése volt ez különösen a szakadárok s hitetlenek: oroszok, lengyelek, litvánok, moldvaiak között A misszionáriusokat zarándok prédikátoroknak nevezték. Amikor meghalt a halicsi érsek, IX. Bonifác a lengyel (Jagello) király kérésére Jakabot nevezte ki az érsekségre, amit nagy nehezen, az engedelmesség nevében fogadott el. 1392-ben szentelték püspökké. (Később az érsekség Lembergbe került át.) Ettől kezdve teljesen egyházmegyéje megújítására, a vallásos élet fellendítésére szentelte életét. Templomok építését szorgalmazta mindenekelőtt, mivel a nagy távolság sokakat akadályozott a vasárnapi szentmisén való részvételben. Új plébániákat létesített, ahova buzgó papokat küldött. Szerzetházak, kórházak építését is támogatta, gondja volt a szegényekre. Különös buzgalommal ápolta a Szűzanya tiszteletét. Családi címerébe, érseki gyűrűjébe az ő képét vésette, s mindenhol, ahol tartózkodott, a Szűzanya tiszteletére esti ájtatosságot szervezett. Lembergben bevezette az örökös szentségimádást. Évek folyamán egyre jobban változott meg egyházmegyéje arculata. Ferences ruhában látogatta egyházmegyéje városait, falvait, mindenütt hirdette az igét. Amellett a szigorú vezeklést sem hagyta el. Híveinek ideiglenes javáról is igyekezett gondoskodni. Az állam vezetőinek oly hasznos tanácsokkal szolgált a tatárok betörései kivédésére, hogy „az ország védelmezője” címet adták neki. 19 évig tartó érseksége után 1411. jún. 1-én hunyt el s a lembergi ferencesek templomába temették. VI. Piusz erősítette meg tiszteletét. Szent Ferenc „Jézus anyját mondhatatlan szeretettel vette körül, mivelhogy testvérünkké szülte a fölséges Urat. Külön dícséretett költött tiszteletére, buzgón könyörgött hozzá, és olyan forró szeretettel adózott neki, amilyet és amennyit emberi nyelv ki sem tud fejezni.” (Celano: Vita II. 198.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Jakabot, a Szűzanya kiváló tisztelojét mint jó pásztort adtad Egyházadnak, hogy tanító szavával vezesse és példájával nevelje népedet. Közbenjárására orizd bennünk kegyelmedet, s tarts meg azon az úton, melyet példájával megmutatott. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

A béke hídjai – Bolognában tartják a vallások közötti nemzetközi találkozót

Idén október 14. és 16. között 32. alkalommal szervezi meg a Sant’Egidio közösség azt a nemzetközi béketalálkozót, amelyen – a II. János Pál pápa által Assisiben 1986-ban megrendezett találkozó nyomán – a világ vallási vezetői párbeszédet folytatnak és hitet tesznek a béke mellett.

„A különbözőség és a testvériesség ábrázolását látom, amikor rátok nézek” – Haim Korsia francia főrabbi fogalmazott így a bolognai expó nagytermében összegyűlt sokaság láttán. Valóban, a nemzetközi béketalálkozóra egybegyűlt különféle vallási vezetők és a számos érdeklődő, a különféle népek és nemzedékek tagjai olyan közösséget alkotnak, amelyben mindannyian egymás testvérei, a közös gyökereket, a minden vallás mélyén rejlő békevágyat fejezik ki és az együttélés formáit keresik.

Vasárnaptól keddig, három napon át tart a találkozó, amelynek utolsó eseménye a szép, ünnepélyes közös imádság a békéért: először mindenki a saját vallási hagyománya szerint imádkozik, majd a vallási vezetők együtt gyertyát gyújtanak, és felhívást intéznek a politikai vezetőkhöz a békéért. Hiszen, amint az 1993-as nápolyi találkozón Carlo Maria Martini érsek mondta: „Nincs hatalmasabb erő, mint az imádság gyenge ereje.” A három nap során minden résztvevő szövi a béke, az együttélés szövetét, egymás megismerésével, közös gondolkodással, a barátság szálainak erősítésével. Van, aki idén először, mások öt-tíz, de akár harminc éve munkálkodnak ezen, más vallásokhoz, felekezetekhez tartozó barátaikkal együtt. A vendéglátó, Matteo Zuppi bolognai érsek úgy beszélt róluk, mint a hívő és jóakaratú emberek karavánjáról, akik között igazi háló alakult ki barátságból és valódi kommunikációból, akik olyanok, mint a friss levegő, egymás közti kapcsolataik fontos tartalékot jelentenek egy olyan világban, ahol olyan kevéssé értik meg és viselik el egymást azok, akik különbözőek.

Ferenc pápa üzenetet küldött a találkozóra, amelyben azt kívánta a résztvevőknek, hogy a béke hídjain olyan kapcsolatok alakuljanak ki, amelyek igazi találkozásokhoz vezetnek, egyesítenek, a konfliktusok legyőzéséhez vezetnek. Nem törődhetünk bele a háborúba, a terrorizmus őrületébe, nem engedhetjük, hogy a közöny uralkodjon, és nem vonhatjuk ki magunkat a hívők felelőssége alól, hogy minden ember sorsát a szívünkön viseljük. Ha a vallások nem a béke útját követik, önmagukat tagadják meg. Aki valóban hisz, annak a szíve mindig, mindenütt nyitva van egy egységre – buzdított, és felelevenítette a két évvel ezelőtt, az assisi találkozó harmincadik évfordulóján mondott szavait: „A hívők legyenek a béke kézművesei, így hívják Isten segítségét, és így dolgozzanak az emberért! Nekünk, vallási vezetőknek pedig a párbeszéd szilárd hídjainak, a béke leleményes közvetítőinek kell lennünk!”

Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója emlékeztetett arra, hogy a bolognai találkozó azt a párbeszédet folytatja, amely megszakítás nélkül zajlik, amióta II. János Pál 1986-ban Assisiben, a hidegháború idején elkezdte: különböző helyszíneken folytatták, átélt nehéz, háborús helyzeteket, és békét teremtett olyan helyeken, ahol ezt nem remélték. Elmondta, hogy ennek a béketeremtő tevékenységnek sok résztvevője jelen van a megnyitóünnepségen, és megemlékezett Amba Epifániosz kopt püspök barátjukról, akit idén kolostorában meggyilkoltak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a „globalizáció eufóriája” megtört, nem társult hozzá a spirituális egység keresése a párbeszéd által. Nem elég, hogy a globalizált világ nem hozott békét, ráadásul olyan szörnyű háborúkat teremtett, mint a szíriai, amely 2011 óta tart, és legitimitást szerzett magának a vallás nevében vívott háború. Ahmad et-Tajjeb, a kairói al-Azhar mecset és egyetem főimámja hangsúlyozta, hogy a vallások ártatlanok abban a vérontásban, amelyet a nevükben elkövetnek: a terrorizmust nem egy hívő nép hozza létre, hanem a fegyverkereskedelem.

A megnyitóünnepségen az Európai Bizottság volt elnöke, Romano Prodi is felszólalt, és méltatta, hogy a találkozó résztvevői szolidaritást építik, ami a béke előfeltétele. Hangsúlyozta, hogy ebben a pillanatban, amikor a nemzetközi helyzet végtelenül bonyolult, hiányzik a párbeszéd, különösen fontos megérteni, miért fontos az együttélés, és miért van szükség az igazságosságra.

Az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani beszédében azt hangsúlyozta, hogy nincs béke szabadság és igazságosság nélkül. Az egységes Európa békét biztosít lakóinak, és ez a béke nem elvont fogalom, hanem az értékek védelmét jelenti. Afrikában is küldetése van Európának, komplex stratégiákat kell kidolgozni, érvényre juttatni a békét, hogy mindenki méltó módon élhessen szülőföldjén.

Haim Korsia francia főrabbi szerint a béke hídjait építeni azt is jelenti, hogy vállaljuk a kockázatot, nem menekülünk el előle. Ha a kezünket nyújtjuk, ott a kockázat, hogy a másik nem fogadja el. Mégis, a legszebb híd az, amelyet két ember kézfogása jelent. Ha kis hidakat építünk, azzal okot adunk a reményre.

Hétfőn és kedden összesen harmincnégy kerekasztal-beszélgetést tartanak, a résztvevők a több ezer érdeklődő előtt dialógust folytatnak, mert – amint Andrea Riccardi mondta – „a párbeszéddel össze lehet illeszteni a világ darabkáit, veszélyes atomjait, széttört hídjait”. Többek között szó esik Európa válságáról, a nemzedékek közötti szolidaritásról, a környezetről, a migrációról, a lefegyverzésről, a hívők feladatáról a háborúkkal szemben, Afrika jövőjéről, II. János Pálról, akinek pápasága éppen negyven évvel ezelőtt kezdődött.

A megnyitóünnepség és a kerekasztal-beszélgetések is a béke hídjait jelentik, ahogyan a találkozó címe is mutatja. A béketeremtés gyümölcseit is lehet látni, abban például, hogy idén először a találkozón részt vesz három kínai püspök is. Jó hallani, hogy közös hangon szólnak különböző vallások vezetői, politikusok, a kulturális élet képviselői, de még ennél is jobb tudni, hogy az igazi munka, az igazi párbeszéd a hallgatóság elől rejtve zajlik: egyrészt a találkozó szüneteiben, baráti beszélgetéseken, másrészt egész éven át sok kis találkozóval, sok kis hidat építve, a béke útjait keresve háborús övezetekben. Vagy amikor ez nem lehetséges, olyan utakat keresve sokat szenvedett emberek számára, amelyeken keresztül életük békében folytatódhat, mint Nour Essa szíriai édesanyáé, aki megrendítő felhívást intézett a résztvevőkhöz a békéért. A biológus édesanya 2016-ban menekült el Szíriából építész férjével és egyéves kisfiukkal, majd számos viszontagság után Ferenc pápával Leszbosz szigetéről Olaszországba utazhatott, ahol a Sant’Egidio közösség fogadta be 1700 menekülttársával együtt, akik a béke különleges hídjain, a humanitárius folyosókon érkezhettek Európába. Szintén Szíria hangját hallatja a találkozón II. Ignác Efrém, Szíria és egész Kelet szír ortodox pátriárkája, aki a vallásszabadság fontosságáról és arról beszélt, milyen nagy árat fizetnek a keresztények a hitükért.

Évközi 28. hét kedd

Évközi 28. hét kedd

A hitet kegyelemként kaptuk, szüleink és tanítóink által nevelődött bennünk, élővé és tevékennyé azonban csak a szeretet által válhat. Nem elég tanulni a hit tételeit, nem elég naponta olvasni a Szentírást, és elmélkedni rajta, mert mindez semmit sem ér, ha hiányoznak életünkből a szeretet tiszta, ingyenes cselekedetei, melyeken keresztül hitünk kibontakozhatna és megerősödhetne. Lehet, hogy itt van az alapvető hiba, lelkünk nagy betegsége? Lehet, hogy itt kell keresnünk hitbeli kételyeink, elbizonytalanodásaink okát?

A Jézusba vetett hit minden más, még vallásos hittől is alapvetően különbözik, mert Jézus az Isten Fia, aki érettünk emberré lett. Ilyen soha nem volt és nem is lesz a vallások történetében. Ezért a keresztény hit csak akkor valódi és hiteles, ha szerzőjének és beteljesítőjének, Jézus Krisztusnak nyomdokaiba lépve, teljes önátadással gyakoroljuk az ingyenes és feltétel nélküli szeretetet. Szent Pál írja, hogy még a hegyeket mozgató hit is hiábavaló, ha hiányzik belőle a tiszta, természetfeletti szeretet, mely túlhaladja ezt a világot, s melynek képességét megkaptuk a szívünkbe árasztott Szentlélek által.

Urunk Jézus, ne engedd, kérünk, hogy hitünk holt hit legyen. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy akár vigasztalásban van részünk, akár kétely vagy lelki szárazság gyötör, kitartsunk a szeretet apró, mégis kézzelfogható, mindennapos cselekedeteiben. Segíts, hogy el tudjuk viselni, ha szeretetlenséget kapunk viszonzásul, és Veled egyesülve továbbra is, még jobban szeressük azokat, akik hálátlanok velünk szemben. Növeld hitünket, erősítsd reményünket, tökéletesítsd szeretetünket, melynek mind Te magad vagy kezdete és beteljesítője.

Edesszai Szent Szarvilasz

Szent Szarvilasz és Bebea 

vértanúk.

Szarvilasz Traján császár uralkodása alatt élt. Először Edesszában pogány pap volt. Aztán egy keresztény püspöktől megtanulta a keresztény hit igazságait és nővérével: Bebeával együtt megkeresztelkedett. Mivel megvádolták keresztény hite miatt az edesszai parancsnoknál, kínokat szenvedett. Hétszer kötözték tölgyfához és mindannyiszor verték és fáklyákkal sütögették. Szentünk Istenhez fordult, ő pedig enyhítette szenvedéseit. Akkor Bebea, szintén megvallotta, hogy ő is keresztény. Őt is megkínozták és börtönbe vetették. Szarvilaszról lenyúzták a bőrt, de ennek ellenére még lélegzett. Végül mindkettőjüket karddal fejét vették, a II. század elején. A keresztények temették el őket.