Húsvét 4. hét péntek

Húsvét 4. hét péntek

Ugyanazt a 2. zsoltárt énekeljük Karácsony éjszakáján és Húsvétkor is, mert a megtestesülés és a feltámadás, az egész Krisztus-esemény örök fiúság és az örök születés misztériumára mutat, amelyben mi is részesedhettünk. Nem csupán a megtestesülés születés, hanem a húsvéti esemény is az: a második isteni személy örök születésének kinyilvánulása az emberi történelemben. Hiszen azzal, hogy az Atya feltámasztotta Jézust, nem egyszerűen visszaadta földi életét, hanem új életet adott neki: földi testével együtt vette fel dicsőségébe.

Ebből a titokból kellene élnünk, újra meg újra ide visszatérni, ezt szemlélni, hozzá alakulni, hiszen Isten Fia azért testesült meg, azért halt meg és támadt fel, s azért küldte el a Szentlelket, hogy a szentháromságos isteni élet a miénk is legyen, hogy mi is halljuk, amint az Atya mondja nekünk: „Én fiam vagy te, ma szültelek téged.” Ez az istenfiúi életre való születésünk már meg is kezdődött bennünk a szent keresztség által, s majd testünk feltámadásával teljesedik be. Addig úton vagyunk a dicsőség végső kinyilvánulása felé, s ez az Út maga Krisztus, ahogy a mai Evangéliumban mondja. Milyen csodálatos: Jézus Krisztus nem olyan út, amelynek egyszer csak vége lesz, elfogy a lábunk alól, s ott vár valami egészen más, hanem ő maga egyben a cél, a boldog megérkezés is.

Köszönjük, Urunk, hogy már földi zarándokutunkon járva is miénk lehet csírájában, egyre növekvő, fejlődő valóságként az örök élet: a közösség Veled és az Atyával a Szentlélekben. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy amint az üdvösségtörténet eseményei mind a Te megdicsőülésedet készítették elő, úgy a mi személyes élettörténetünk eseményei is azt szolgálják, hogy mindenestől Beléd iktatódva testünket-lelkünket átjárja a Te isteni életed, s így kinyilvánuljon rajtunk örök dicsőséged.

Egyiptomi Megszentelt Tivadar

Megszentelt Tivadar 

atya

Tivadar Egyiptomból származott, gazdag keresztény szülőktől. 12 éves korától mindennapos iskolába járt. Nem foglalták el a világi tudományok, ő magasabbra törekedett. Imádságban, megtartóztatásban és jótettekben foglalta el magát. Elhatározta, hogy elhagyja szülei házát és lemond szülei gondoskodásáról. Titokban eltávozva, először egy egyiptomi kolostorba, aztán szent Pachomiosz tabenniszi kolostorába lépett be. Sem szüleinek kérése, sem más földi öröm nem vonták el figyelmét az általa választott élettől. Tivadar még könnyező édesanyját sem akarta látni, aki vissza akarta hívni a kolostorból. Ezután anyja is elhagyta a világot és a Pachomiosz nővére által létesített, női kolostorba lépett. Tivadar mindenben elfogadta Pachomiosz atya utasításait, teljesítette akaratát. Mellette élt, és segített tanítójának a kolostorok felvigyázásába, mivel a Szentírást jól ismerte, sokszor Pachomiosz helyett prédikált. Tanítójának halála után őt választották meg utódjának. Ebben a minőségben bölcsességgel kormányozva, fényes és Istennek tetsző életet élve hunyt el késő öregségben, 368-ban.

A pápa a Keresztény Iskolatestvérekhez: a remény és a szeretet Evangéliumát hirdessétek!

Ferenc pápa csütörtökön délben fogadta a De La Salle Szent János által alapított laikus férfi szerzetes kongregáció közel 300 képviselőjét az Apostoli Palota Kelemen termében. Hivatásuk az ifjúság nevelése. Az alapító a rendet 1681-ben Reimsben hozta létre, majd 1684-ben Párizsban folytatta művét a szegény gyermekek megsegítésére. Magyarországon 1894-ben telepedtek le a Keresztény Iskolatestvérek, először Csornán létesítettek intézményt.

A pápai audienciára De La Salle Szent János halálának 300. évfordulója adott alkalmat. Ferenc pápa elismeréssel szólt a Keresztény Iskolatestvérek tevékenységéről, amelyet nagylelkűen, szakértelemmel és az Evangéliumhoz való hűséggel végeznek. Az évforduló lehetőséget ad az alapító jelentőségének kiemelésére, aki a nevelés úttörő alakja volt, mert korában, a XVII. században innovatív nevelési rendszert teremtett. Példája és tanúságtétele megerősítik üzenetének aktualitását a keresztény közösségek számára ma is és kijelölik a követendő utat. Zseniális és kreatív újítónak nevezte a pápa De La Salle Szent Jánost az iskoláról, a tanárról és a tanítási módszerekről alkotott elképzelés alapján.

Világiakból álló közösségnek adott életet

Az iskoláról formált képe megérlelte benne azt a meggyőződést, hogy az oktatáshoz mindenkinek joga van, a szegényeknek is. Teljesen a legalsóbb társadalmi osztály nevelésének szentelte magát. Világiakból álló közösségnek adott életet, hogy tovább vigyék elképzelését. Hitte, hogy az egyház nem maradhat idegen kora társadalmi ellentmondásai iránt, hanem arra kapott meghívást, hogy szembe nézzen velük. Létrehozott egy eredeti intézményt a megszentelt életűeknek: neveléssel foglalkozó szerzeteseket képzett, akik anélkül, hogy papok lettek volna, új módon értelmezték a „világi szerzetes” szerepét. Teljesen elmerültek koruk valóságában, ezáltal hozzájárultak a polgári társadalom fejlődéséhez – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A tanítás nem lehet pusztán mesterség, hanem küldetés

Az iskola világával való napi kapcsolatából következően egy új elképzelést teremtett a tanárról. Meggyőződése volt, hogy az iskolát komolyan kell venni, amelyhez megfelelően képzett tanárokra van szükség. Látta az akkori intézmények strukturális és működésbeli hiányosságait, amelyeknek rendre és meghatározott formára volt szükségük. Megértette, hogy a tanítás nem lehet pusztán mesterség, küldetésnek kell lennie. Olyan keresztény emberekkel vette magát körül, akik a neveléshez megfelelő jellemmel rendelkeztek. Minden erejét a képzésüknek szentelte és maga is példává vált számukra. A tanároknak egyházi és szociális szolgálatot is el kellett látniuk és elő kellett segíteniük a „mester méltóságát”.

Megreformálta a tanítási módszereket

De La Salle Szent János rendkívüli pedagógiai realizmussal megáldva megreformálta a tanítási módszereket is. Többek között latin helyett anyanyelven tanított, homogén tanulói csoportokat hozott létre, szemináriumokat létesített a vidéki tanároknak, vasárnapi iskolákat alapított felnőtteknek, bűnöző fiataloknak és börtönből szabadultaknak. Arról álmodott, hogy az iskola mindenkié. Rehabilitációs módszert vezetett be az iskolán és a munkán keresztül. Elindította a tanári fegyelmezés korát megelőző módszerét: a büntetésben levő fiatalokat tanulásra, munkára, kézműves tevékenységre ösztönözte, ahelyett, hogy magáncellába zárta volna vagy megvesszőztette volna őket.

Legyetek a „feltámadás kultúrája” főszereplői

Ferenc pápa arra buzdította a Keresztény Iskolatestvéreket, hogy mélyítsék el és kövessék De La Salle Szent János lelkesedését az utolsók és a kiselejtezettek iránt. Legyetek a „feltámadás kultúrájának” főszereplői manapság, amikor a halál kultúrája uralkodik – buzdított. Keressétek az elveszetteket, a hátrányos helyzetűeket, a szegényeket és kínáljátok fel nekik az új élet reményét. A pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy alapítójuk tanúságtétele és tanítása továbbra is ösztönözze terveiket és cselekvésüket.

Álljatok az új evangelizáció szolgálatába

De La Salle Szent János ajándék az egyháznak és értékes ösztönző erő a Keresztény Iskolatestvérek Kongregációja számára, amely arra kapott meghívást, hogy megújultan és lelkesen kövesse Krisztust. Az Isteni Mesterre tekintve nagylelkűen álljatok az új evangelizáció szolgálatába – kérte a pápa. Az evangelizálás formáinak megfelelő módon alkalmazkodniuk kell a különböző helyzetekhez és hűségesnek kell maradni a kezdetekhez, hogy továbbra is válaszolni tudjatok az emberek várakozásaira. Megújult lelkesedéssel végezzétek missziótokat a fiatal nemzedékek között, azzal a reformáló bátorsággal, amely alapítótokat jellemezte. Hirdessétek mindenkinek a remény és a szeretet Evangéliumát! – zárta beszédét Ferenc pápa a Keresztény Iskolatestvérek képviselőihez, alapítójuk halálának 300. évfordulója alkalmából.

Húsvét 4. hét csütörtök

Húsvét 4. hét csütörtök

A húsvéti szent időben lényeges a visszatekintés Húsvét előttre. Szent Pál arról beszélt a zsinagógában, hogy Isten nagy tettei mind Jézusra mutattak, nekünk viszont Húsvét fényénél tárul fel Jézus földi életében elhangzott szavainak, végbevitt cselekedeteinek teljes értelme. Hiszen ha ő nem Isten Fia, aki feltámadt a halálból, tanítása nem egyéb, mint jó szándékú, de erőtlen, meg nem alapozott erkölcsi jótanácsok gyűjteménye, tettei nem többek a földi életműködés egyes hibáinak ideiglenes érvényű kijavításánál, halála pedig nem több csúfos kudarcnál. Ebben az esetben azonban mi késztette volna az ősegyházat arra, hogy ebből a bukott prófétából Istent csináljon? Ha viszont a dicsőséges Isten Fiát ismerték meg, mi szükségük volt arra, hogy azonosítsák őt egy földi emberrel?

Ha Szent Pál és a többi apostol, illetve az evangélisták mégis hangsúlyozzák a földi Jézus és a megdicsőült Krisztus közötti azonosságot, ez sem lelkiállapotukból, sem a zsidó hitből nem magyarázható, hanem csak a sugalmazó Szentlélektől fakadhat. Éppenséggel a józan ész logikája követeli, hogy Jézus Krisztusban élő, valóságos embert lássunk, ugyanakkor az emberi ésszel megragadhatónál többet is, és történelmi vagy erkölcsi leckék, mitikus magyarázatok helyett a kinyilatkoztatás fényénél szemléljük őt, elfogadva az apostolok megrendítően hiteles tanúságtételét.

Hálát adunk Neked, Urunk, a Rólad szóló szent kinyilatkoztatásért, melyet a Szentlélek sugalmazására a szent írók és az evangélisták leírtak nekünk. Köszönjük, hogy nem csupán egy történelmi dokumentumot hagytak ránk Rólad, hanem feltárták előttünk az egész üdvösségtörténet mozgatórugóját, azt a szent összefüggésrendszert, melynek középpontjában Te magad állsz, akiben Isten minden tette és ígérete találkozott. Ne engedd, hogy szem elől tévesszük a folytonosságot a Húsvét előtti és utáni események között, s add, hogy készségesen kövessünk Téged, aki nem vagy bezárva a földi történelembe, hanem feltámadásoddal új, örök jövőt nyitottál nekünk.

SZENT GARICOITS* MIHÁLY

SZENT GARICOITS* MIHÁLY 

III. r., rendalapító 

(1797-1863) 

Franciaország délnyugati részében, Ibarre-ben született szegény szülőktől. Gyermekkorában pásztorkodott. Pap szeretett volna lenni, de szülei ezt anyagilag nem tudták lehetővé tenni. Nagyanyja egyszer meglátogatott egy plébánost, aki régebben ott rejtőzködött a Garicoits családnál a forradalom éveiben. Ez lehetővé tette, hogy Mihály elvégezze a teológiát, s 1823-ban pappá szenteljék. Ez időtájban lépett be Szent Ferenc III. rendjébe. Először egy beteg plébános mellett fejtett ki buzgó papi tevékenységet mint káplán. Felélesztette a vallásosságot, küzdött a janzenizmus ellen, előmozdította a gyakori szentáldozást, a Jézus Szíve tiszteletet. Két év múlva tanárrá nevezték ki a Betharram-i nagyszemináriumban, aminek később rektora lett. Hivatalát hozzáértéssel töltötte be. Püspöke nemsokára egyesítette a betharrami szemináriumot a Bayonne*-ivel, minek következtében Mihály atya beosztás nélkül maradt. Erre megvalósította régi tervét: papokat képez ki a nép között végzendo missziós munkára. Püspöke jóváhagyásával néhány társával közösséget szervezett, a szabályzatot 1838-ban készítette el. (Jézus Szent Szíve Papok Betharram-i Társasága.) Munkatársai száma növekedett. De közben más püspök került oda, aki úgy kívánta, hogy a közösség mindenben a püspöktől függően működjön. És csak az ő egyházmegyéjében. Mindez nagy megpróbáltatást jelentett a rendalapító számára, de ő mindent Istenre bízott. Agyvérzésben halt meg 1863. máj. l4-én, Urunk mennybemenetele napján. Halála után 14 évvel társulata pápai jóváhagyást nyert az eredeti terv szerint. Tagjai örök fogadalmat tesznek, tanítással, evangelizálással foglalkoznak. Mihály atyát 1923- ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté.
(A papok) „mindig Isten szavát tolmácsolják és mindenkit nagy nyomatékkal hívjanak fel a megtérésre és a szent életre. A mai világban gyakran igen nehéz feladat a papi igehirdetés, mégis könnyen eléri a hallgatók értelmét és szívét, csak Isten igéjét ne általánosságban és elvontan fejtsék ki; a való élet körülményeire kell alkalmazni az evangélium örök igazságát.”
Zsinati határozat a papi szolgálatról.

Imádság:
Istenünk, Szent Mihály szolgád a népmisszió tartására papok új társaságát szervezte meg. Közbenjárására támassz buzgó igehirdetőket néped javára, hogy a hit és az életszentség mindig virágozzék Isten Egyházában. Krisztus, a mi Urunk által.