A pápa a Keresztény Iskolatestvérekhez: a remény és a szeretet Evangéliumát hirdessétek!
Ferenc pápa csütörtökön délben fogadta a De La Salle Szent János
által alapított laikus férfi szerzetes kongregáció közel 300 képviselőjét az
Apostoli Palota Kelemen termében. Hivatásuk az ifjúság nevelése. Az alapító a
rendet 1681-ben Reimsben hozta létre, majd 1684-ben Párizsban folytatta művét a
szegény gyermekek megsegítésére. Magyarországon 1894-ben telepedtek le a Keresztény
Iskolatestvérek, először Csornán létesítettek intézményt.
A pápai
audienciára De La Salle Szent János halálának 300. évfordulója adott alkalmat.
Ferenc pápa elismeréssel szólt a Keresztény Iskolatestvérek tevékenységéről,
amelyet nagylelkűen, szakértelemmel és az Evangéliumhoz való hűséggel végeznek.
Az évforduló lehetőséget ad az alapító jelentőségének kiemelésére, aki a
nevelés úttörő alakja volt, mert korában, a XVII. században innovatív nevelési
rendszert teremtett. Példája és tanúságtétele megerősítik üzenetének
aktualitását a keresztény közösségek számára ma is és kijelölik a követendő
utat. Zseniális és kreatív újítónak nevezte a pápa De La Salle Szent Jánost az
iskoláról, a tanárról és a tanítási módszerekről alkotott elképzelés alapján.
Világiakból álló közösségnek adott életet
Az
iskoláról formált képe megérlelte benne azt a meggyőződést, hogy az oktatáshoz
mindenkinek joga van, a szegényeknek is. Teljesen a legalsóbb társadalmi
osztály nevelésének szentelte magát. Világiakból álló közösségnek adott életet,
hogy tovább vigyék elképzelését. Hitte, hogy az egyház nem maradhat idegen kora
társadalmi ellentmondásai iránt, hanem arra kapott meghívást, hogy szembe nézzen
velük. Létrehozott egy eredeti intézményt a megszentelt életűeknek: neveléssel
foglalkozó szerzeteseket képzett, akik anélkül, hogy papok lettek volna, új
módon értelmezték a „világi szerzetes” szerepét. Teljesen elmerültek koruk
valóságában, ezáltal hozzájárultak a polgári társadalom fejlődéséhez –
hangsúlyozta Ferenc pápa.
A tanítás nem lehet pusztán mesterség, hanem küldetés
Az
iskola világával való napi kapcsolatából következően egy új elképzelést
teremtett a tanárról. Meggyőződése volt, hogy az iskolát komolyan kell venni,
amelyhez megfelelően képzett tanárokra van szükség. Látta az akkori intézmények
strukturális és működésbeli hiányosságait, amelyeknek rendre és meghatározott
formára volt szükségük. Megértette, hogy a tanítás nem lehet pusztán mesterség,
küldetésnek kell lennie. Olyan keresztény emberekkel vette magát körül, akik a
neveléshez megfelelő jellemmel rendelkeztek. Minden erejét a képzésüknek
szentelte és maga is példává vált számukra. A tanároknak egyházi és szociális
szolgálatot is el kellett látniuk és elő kellett segíteniük a „mester
méltóságát”.
Megreformálta a tanítási módszereket
De La
Salle Szent János rendkívüli pedagógiai realizmussal megáldva megreformálta a
tanítási módszereket is. Többek között latin helyett anyanyelven tanított,
homogén tanulói csoportokat hozott létre, szemináriumokat létesített a vidéki
tanároknak, vasárnapi iskolákat alapított felnőtteknek, bűnöző fiataloknak és
börtönből szabadultaknak. Arról álmodott, hogy az iskola mindenkié.
Rehabilitációs módszert vezetett be az iskolán és a munkán keresztül.
Elindította a tanári fegyelmezés korát megelőző módszerét: a büntetésben levő
fiatalokat tanulásra, munkára, kézműves tevékenységre ösztönözte, ahelyett,
hogy magáncellába zárta volna vagy megvesszőztette volna őket.
Legyetek a „feltámadás kultúrája” főszereplői
Ferenc
pápa arra buzdította a Keresztény Iskolatestvéreket, hogy mélyítsék el és
kövessék De La Salle Szent János lelkesedését az utolsók és a kiselejtezettek
iránt. Legyetek a „feltámadás kultúrájának” főszereplői manapság, amikor a
halál kultúrája uralkodik – buzdított. Keressétek az elveszetteket, a hátrányos
helyzetűeket, a szegényeket és kínáljátok fel nekik az új élet reményét. A pápa
annak a kívánságának adott hangot, hogy alapítójuk tanúságtétele és tanítása
továbbra is ösztönözze terveiket és cselekvésüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése