Krajewski bíboros: Nem vagyok villanyszerelő, az ott élő gyerekekért tettem

A lengyel bíboros május 12-én levette a plombákat a mérőórákról egy római lakóházban, ahol illegális lakásfoglalóként szegény olasz és bevándorló családok élnek. Hat napja nem volt villany a házban, mert a felhalmozódott tartozás miatt a szolgáltató kikapcsolta az áramot.

„Bent volt ötszáz ember, köztük száz gyerek, hat napja áram nélkül: segíteni kellett volna nekik, nem pedig pénzről beszélni. Ha Salvini (olasz miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter – a szerk.) azt szeretné, az ő számláit is kifizetem” – mondta Krajewski.

Hogy mit szól ahhoz, hogy Salvini szerint most neki kell kifizetnie az elmaradt számlákat? „Attól kezdve, hogy visszakapcsoltam a mérőórát, én fizetem, ezzel nincs semmi probléma. Sőt, kifizetem az ő számláit is – válaszolja nevetve, majd hozzáteszi: – Nem szeretném, hogy politikai kérdés legyen ebből, én a pápa szeretetszolgálatának dolgozom, a szegényekkel foglalkozom, azokkal a családokkal, gyerekekkel… Végre van náluk villany és meleg víz. Most már az önkormányzaton a sor…”

Amikor Ferenc pápa kinevezte az Alamizsnahivatal élére, azt mondta neki: „Az íróasztal nem neked való, akár el is adhatod. Ne várd, hogy az emberek kopogtassanak nálad, ki kell lépned közéjük, hogy találkozz a szegényekkel.” Konrad Krajewski érsek már akkor szó szerint, komolyan vette ezt.

Az 55 éves lengyel pap éjszakánként fehér furgonjával járja Róma utcáit, élelmet, takarókat, pénzt és más adományokat oszt. Neki köszönhető sok olyan szolgáltatás, ami a Szent Péter tér oszlopsorai alatt várja a hajléktalanokat: borbély, zuhanyzó, orvosi ügyelet, közfürdő, meleg étel. Elvitte a hajléktalanokat ebédre a pápához, a cirkuszba; megmutatta nekik a Sixtus-kápolnát, mert nem csak kenyérrel él az ember.

A fővárosi szegények már jó ideje tudják, hogy egyszerűen csak Corrado atyának kell hívni, sokan nem is sejtik, hogy bíboros. Jaj annak, aki eminenciásnak szólítja. Amikor Ferenc pápa tavaly bíbort adományozott neki, nevetve ezt mondta: „Viccel? Már amikor excellenciás úrnak hívott valaki, öt eurót fizettettem vele a szegények javára, most legalább tízet fogok…”

– Mi történt a Santa Croce in Gerusalemme utcában álló épületben?

– Vállalok minden felelősséget. Nem kell magyaráznom, nincs mit magyarázni. Emlékszünk arra, amikor legutóbb Rómában áramkimaradás volt? Néhány óra áram nélkül, drámai volt. És most képzeljék el, mit jelent hat napig áram nélkül maradni. Majdnem ötszáz ember él abban a házban, száz gyermek…

– Ismerte őket korábban is?

– Persze, a szeretetszolgálatban dolgozom, jó ideje ismerem a helyzetet. A Vatikánból küldtünk már oda mentőautót, orvosokat, élelmet. Emberi életekről van szó. Egyébként éppen most jöttem haza Leszboszról…

– Egy vatikáni delegációt vezetett a szigeten, ahova Ferenc pápa elment három évvel ezelőtt, Moria és Kara Tepe menekülttáborába. Anyagi segítséget vitt, hogy a Caritas felépíthessen egy játszóteret a gyerekeknek. Milyen ott a helyzet?

– Ezek koncentrációs táborok. Pedig pénzben nincs hiány: az elhibázott döntésekből fakadnak a problémák. Az ott Európa perifériája, ahova Szíriából, Irakból, Afganisztánból érkeznek a menekültek. Itt pedig Róma központjában vagyunk. És majdnem ötszáz embert magára hagytak. Egy emberért is érdemes küzdeni, hát még ötszázért!

– Az a ház bizonyos értelemben szintén periféria…

– Igen, és biztosan nem egyedülálló az eset. Kilakoltatások, családok, akiknek nincs hova menniük, emberek, akik a túlélésért küzdenek… Ez is Róma, elég körbemenni a pályaudvarokon. Mi lett az emberi jogokkal Európában? Ha valaki nem érti, próbálja meg kikapcsolni az áramszolgáltatást az otthonában pár órára, és meglátja, mit jelent ez!

– És a ki nem fizetett számlák?

– Pénzről beszélünk, de a probléma nem ez. Ott vannak a gyerekek. Az első kérdés tehát, amit fel kell tenni: miért vannak ott, mi ennek az oka? Hogy lehetséges, hogy családoknak ilyen helyzetben kell élniük?

– Igaz, hogy szombaton hiába hívta az önkormányzatot, hogy kapcsolják vissza a villanyt?

– Kivel beszélhettem volna szombaton és vasárnap? Rómában hétvégén semmi nem működik, kivéve a bárokat és az éttermeket…

– Valóban maga ment le a pincébe, hogy levegye a plombát?

– Mit tehettem volna, különleges, elkeseredett helyzet volt… Ismétlem: vállalok minden felelősséget. Ha úgy alakul, hogy büntetés érkezik, kifizetem.

– Az egyik lakó azt mondja, hogy Ön gyakorlott ebben, mert Lengyelországban a fogadalomtétele előtt ezen a területen dolgozott…

– Nem, egyáltalán nem! Lengyelországban volt egy elnökünk, Lech Wałęsa, aki korábban villanyszerelő volt, vele keverhettek össze. Én nem villanyszerelő vagyok, hanem liturgikus szakember. De végül is a liturgikusok is gyertyákat gyújtogatnak, mikrofonokat rakosgatnak, valamennyire értenek ehhez…

A Formiche.net internetes portál Marco Impagliazzóval, a Sant’Egidio közösség elnökével készített interjút, amelyből kiderül, miért nem tudták a lakók befizetni a számlákat:

Egy római rendelet „megtiltja, hogy a lakásfoglalók nevére érkezhessenek a számlák. Ezek az emberek kifizetnék az áramot, de nem tehetik meg. Ha okosan politizálnánk, ezt mondanánk: amikor elfoglalnak egy házat, találjuk meg a módját annak, hogy fizethessék a számlákat. Segítsük a szolgáltatót, hogy megkaphassa a pénzét, és a lakókat, hogy összefoghassanak ebben. Ők akarnak fizetni, szívesen megtették volna. Persze a 300 ezer eurós tartozás kifizetéséhez több idő kell… Olyan ideológiai harc ez most, ami nem tükrözi a valóságot. Ezek az emberek szeretnék kifizetni a számlákat, de a rendelet nem teszi lehetővé. És a rendelet még csak nem is ellenük irányul, csak meg kellene találni a módját annak, hogy fizethessék a számlákat.”

A házban ott van egy szerzetesnővér, aki segít ezeknek az embereknek. Adriana nővér volt az, aki telefonált Krajewski bíborosnak, hogy segítsen: „Az Egyház egy tábori kórház, ahogy Ferenc pápa mondja, vagyis befogad mindenkit: nemcsak a keresztényeket és az olaszokat, hanem mindenkit, csak mert emberek. Vagyis az Egyház befogadja a nehézséggel küszködő, szükséget szenvedő embert. Ez a nővér azt teszi, amit a hite kér tőle.”