Megszűnt.
2019. szeptember 17., kedd
2019. szeptember 11., szerda
Tebaiszi Szent Pafnúciusz
Szent
Pafnúciusz
püspök
hitvalló.
~ 360.
Egyiptomban, Tebaisz területén volt püspök. Maximinusz császár alatt
kegyetlenül megkínozták hitéért. Nagy Konstantin idejében nagy volt a
becsülete.
Erdő Péter: Péntektől lehet regisztrálni a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra
Erdő Péter: Péntektől lehet regisztrálni a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra
Szeptember 13-án indul a visszaszámlálás az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előtt, hiszen onnan számítva éppen egy év múlva veszi kezdetét a katolikus világesemény fővárosunkban. Az előkészületekről és a készülődés már most tapasztalható gyümölcseiről is beszélgettünk a házigazda Erdő Péter bíborossal, prímással.
– A
héten pénteken délután fél 4-kor bíboros úr a Szent István-bazilika előtti
téren elindítja a visszaszámlálást a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszus előtt, hiszen már csak egy esztendő van hátra addig. Mivel
készülnek erre az alkalomra?
– A rendezvény elsősorban arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a készület intenzív szakaszára. Ettől fogva lehet regisztrálni, szállást foglalni, jelentkezni. Akik most, idejében regisztrálnak, olcsóbban vehetnek részt a délelőtti programokon. Fellép többek között a debreceni Hajdú Táncegyüttes, amely már Törökországba is elvitte a kongresszus hírét úgy, hogy a ruháján hirdeti a NEK-et. A gyerekfellépők közül pedig néhányan éppen a kongresszust megnyitó szentmisén lesznek elsőáldozók a Puskás Ferenc Stadionban.
– A rendezvény elsősorban arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a készület intenzív szakaszára. Ettől fogva lehet regisztrálni, szállást foglalni, jelentkezni. Akik most, idejében regisztrálnak, olcsóbban vehetnek részt a délelőtti programokon. Fellép többek között a debreceni Hajdú Táncegyüttes, amely már Törökországba is elvitte a kongresszus hírét úgy, hogy a ruháján hirdeti a NEK-et. A gyerekfellépők közül pedig néhányan éppen a kongresszust megnyitó szentmisén lesznek elsőáldozók a Puskás Ferenc Stadionban.
A
szintén e napon elinduló regisztrációval kapcsolatban elmondanám, hogy sokféle
módon lehet a jövő évi kongresszuson részt venni: nem csak úgy, hogy a Hungexpo
területén reggeltől délutánig mindennap ott van valaki, bár nyilván lesz egy
„kemény mag”, amely az egészen részt vesz. Körülbelül tizenötezer ember fér el
fedett térben, ülőhellyel, de ha nagyobb lenne a jelentkezők száma, akkor más
pavilonokban őket is tudjuk majd fogadni. Az igazán nagyszámú résztvevőt
azonban a nyitó szentmisére várjuk a 66 ezer ülőhelyes Puskás-stadionba;
szeptember 19-én, szombat délutánra a Kossuth téri liturgiára és az azt követő
körmenetre; illetve szeptember 20-án, vasárnap délelőtt a záró szentmisére.
Ezeken lesznek olyanok is a meghívottak között, akik nem katolikusok.
– Ha már
rátértünk 2020 szeptemberére, hogyan állnak a szervezéssel?
– Bizony
minden napra nagyon sok programot kínálunk, és az általunk szervezett programok
gyakorlatilag kikristályosodtak, egy szentmise esetében van még függőben a
főcelebráns személye, a fakultációknál van még egy-két kérdőjel, valamint még
egy-két püspöki meghívott nem adott végleges választ felkérésünkre.
A
délelőtti program a Hungexpón kezdődik általában, közös imádsággal, lesz
elmélkedés, tanúságtétel világszerte elismert vagy világszintű elismerésre
méltó emberektől, természetesen mindennap szentmise, majd a délután folyamán
párhuzamosan fakultációkat tartunk, ezeken lelkiségi mozgalmak, világiakhoz
kötődő egyesületek mutatkoznak be, a világegyháznak egy-egy különleges régiója
is szót kap. A rendezvényt a Hungexpón kíséri majd egy vásár, egyrészt a
szakrális művészetek, az egyházi felszerelési tárgyak köréből fogunk nagy
választékot kínálni, másrészt lesz egy nagy keresztény könyvhét is, illetve
hungarikumok vására.
Délutánonként
mi magunk olyan programokat szervezünk például, mint hétfőn a Csík zenekar
fellépése vagy kedden egy vonatos zarándoklat Esztergomba, amelyen útközben az
egyik vagonban lesz lehetőség szentségimádásra is. Szerdán a keleti katolikus
püspökök nagy koncelebrált szentmiséjére kerül sor, ugyanezen a napon tíz
budapesti plébánián látják vendégül a különböző nyelvű csoportokat szentmisére
és kötetlen együttlétre. A bazilika előtti téren egy hosszabb, énekkel kísért
szentségimádásra invitálunk mindenkit, különösen a fiatalokat. Szombat délelőtt
családokat várunk a Margit-szigetre, délután pedig hatalmas szentmisére
készülünk a Kossuth téren. Ezután fáklyás menetben visszük egészen a Hősök
teréig az Oltáriszentséget. Másnap, vasárnap ugyanott tartjuk a záró
szentmisét, amit a pápa, ha eljön, akkor természetesen ő, vagy ha legátust
küld, ahogy az utóbbi időben szokásos volt, akkor a küldött vezeti.
A
résztvevők tehát rengeteg program közül választhatnak, nemcsak általunk
szervezett, hanem kapcsolódó rendezvényekből is. A héten valamilyen kulturális
megszólalás erejéig a testvéregyházak és a magyarországi zsidó testvérek
megjelenését is szeretettel várjuk. A kötődést mutatja az is, hogy az
evangélikus egyház éppen az Úrvacsora évét hirdette meg 2020-ra.
– Csak
röviden esett szó a nyitó szentmiséről, amelyen a közös elsőáldozás is lesz.
Meddig lehet ez utóbbira jelentkezni?
–
Gyakorlatilag jövő tavaszig, nem zártuk le a jelentkezést véglegesen, de a
plébániákat arra kértük, hogy jelentsék be, hány fő várható közösségükből. Már
több mint háromezren jelezték szándékukat, nagy öröm hallanom, hogy határon
túliak is szeretnének jönni. Jó tudni, hogy aki valamelyik eucharisztikus
kongresszuson volt elsőáldozó, késő öregkorában is nagy szeretettel emlékszik
vissza rá. Nem arról van szó, hogy egy külön utat kell elvállalnia a családnak
ilyenkor, hanem lehetőséget kapnak arra, hogy egy semmi mással össze nem
hasonlítható élményben legyen részük.
Érdemes
a stadionbeli misére és más nyitott programokra is időben regisztrálni, mert
bizonyos létszámig ülőhelyet is tudunk biztosítani, bárkinek ingyenesen.
Ajánlom, hogy a csoportok, melyek együtt szeretnének maradni, mihamarabb
jelentkezzenek. Ettől még e nyilvános eseményekre bárki eljöhet, de egy idő
után már nem tudunk ülőhelyet biztosítani.
– Az
eucharisztikus kongresszus nevét olvasva-hallva az ember hajlamos azt hinni,
hogy ez egy konferenciaszerű rendezvény, pedig a valóságban ennél jóval többről
van szó.
–
Tudományos konferencia is lesz egyébként, mégpedig a kongresszust megelőző
héten az esztergomi Szent Adalbert Központban. Azonban itt a kongresszus szó
valóban nem ezt jelenti, hanem az eredeti, ősi értelmét: az összejövetelt.
Katolikusok a világ minden tájáról összejönnek, hogy kifejezzék hitüket az
Oltáriszentségben, és az örömüket, a hálájukat ezért az ajándékért, ugyanakkor
tanúságot tesznek a világ előtt is. Az utóbbi időben e tanúságtétel hangsúlyos
része a segítő szeretet, így a kongresszus nyitó szentmiséjét megelőző napon,
szeptember 12-én Budapesten, de több vidéki városban is vendégül látunk sok
hajléktalan vagy rászoruló embert: nem csak egységcsomagot osztunk, hanem
ténylegesen együtt étkezünk velük. A kongresszust kísérni fogja a Katolikus
Karitász munkáját bemutató kiállítás is. Sőt még a felkészülés részeként, az év
első felében konferenciát rendezünk a Karitász munkájáról, meghívtam rá Luis
Antonio Tagle bíborost is, aki a Nemzetközi Karitász elnöke.
– A nagy
közös szentáldozás már az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszusnak is a része volt. Van más olyan elem is, amelyet az akkori időből
emeltek át? Mi segíti még ezenkívül az Önök munkáját?
– Az
Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságánál a határidők és a főbb teendők
is meg vannak nemzetközi sztenderdszerűen határozva. Ennek keretében létrejött
már a teológiai dokumentum, amely főleg a kongresszus mottójának („Minden
forrásom belőled fakad”) a kifejtése. Ezt itthon és világszerte is
népszerűsítjük interneten és nyomtatott formában. A kongresszus formanyelvét
illetően a nagyobb látványosságnak mindenütt a világban lényeges szerepe van:
Budapesten is az volt jó nyolcvan évvel ezelőtt. Ezenkívül az is fontos, hogy
művészi alkotások kísérjék az eseményt, mind a zenében, mind a mozgásművészet
vagy a képzőművészet területén. Az első tételek már megérkeztek a miseruhákból,
amelyeket egy olasz apácarend készít; szerintem az is egy nagyon érdekes, modern
megoldás lesz. Készülnek a kelyhek, a cibóriumok is nemzetközi versenyeztetés
eredményeként, rajta a kongresszus emblémájával, mint 1938-ban is. Sok
templomban mindmáig megvannak az akkor készült szakrális edények, az a
reményünk, hogy a mostaniaknak is hasonló lesz a jövőjük.
Szintén
a régi kongresszus tapasztalatára épül, hogy írtunk egy imádságot, amelyet
minden vasárnapi mise végén elmondunk a rendezvény sikeréért. Futó Karcsi
bácsi, megboldogult lelkiatyám emlékezett rá, hogy ők gyermekkorában imádkoztak
az akkori kongresszusért. Ez tényleg elterjedt, nagyon örültem neki, hogy
legutóbb most hétvégén Kassán is mintha az egész templom tudta volna ezt az
imát.
–
Nyilván túlzás már most értékelni az eucharisztikus kongresszust, hiszen még
egy év van a megrendezéséig, de biztos látszanak már annak a gyümölcsei, hogy
hazánk egy ekkora katolikus világeseményre készül.
– A
készület egyrészt a külső feltételek javulásában is megmutatkozik: templomokat
renoválnak, szentségi kápolnákat alakítanak ki, olyan üvegfalakat, rácsokat,
biztonsági eszközöket létesítenek, amelyek lehetővé teszik, hogy napközben is
be lehessen menni imádkozni több templomba, mint eddig. Örökimádást vagy
legalább hosszabb ideig tartó szentségimádást szerveznek az egyes templomokban,
a belvárosi templomra a Duna-parton még egy nagy molinót is kihelyeztek, hogy
hirdesse ezt a lehetőséget. A felkészülés részeként már többször nemzetközi
méretekben is meghirdettünk egy közös szentségimádási órát: ezen is szép
számmal vettek részt az összes kontinensről.
A lelki
előkészület másik fontos eszköze a missziós kereszt, amely eredetileg a 2007-es
budapesti városmisszió jelképe volt. Már akkor azzal az ötlettel állt elő
Ozsvári Csaba ötvösművész, hogy a régi szép magyar motívumok között kis helyeket
hagyjunk, hogy magyar szentek ereklyéit lehessen belefoglalni. Mára a
Kárpát-medence egészéből vannak a kereszten ereklyék, magyaroktól és nem
magyaroktól, mert a szentjeink közösek. A kereszt járja az országot, de volt
már Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban, s eljut Zágrábba is. Kérik, várják.
Akárhová megérkezik, imádsággal, lelkesedéssel fogadják, liturgia, sokszor
szentségimádás kíséri, és előadások, programok azoknak a szenteknek az
életéről, akiknek az ereklyéi a keresztben megtalálhatók. Mindezek által
kontaktust teremt a saját lelki gyökereinkkel.
– Ha már
a missziós keresztről beszélünk, az eucharisztikus kongresszusra felkészítő
tematikus évek sorát tekintve éppen a misszió évében jár az egyházmegye és az
egész egyház, ez a gyakorlatban mit jelent?
– A
magyar egyház arra az alapvető fölismerésre jutott, hogy a plébániák fő
funkciója nem olyanfajta pasztorális ellátás, hogy amire igény van, azt
kiszolgáljuk, hanem a misszió. A plébániák missziós egységek történelmi
eredetüknél fogva is, s ha ma azt akarjuk, hogy éljenek, akkor ezt a szerepet
kell fölfedeznünk és megélnünk. Ezért adtuk ki az amerikai tapasztalatot
tükröző Újraépítve
című könyvet, amelynek témájára papi továbbképzéseket szerveztünk, a
képviselő-testületek vezetőit hívtam össze az egész egyházmegyéből, hogy velük
is átbeszéljük. Jöjjünk rá mindannyian, akik egy plébánia tagjai vagyunk, hogy
küldetésünk van a templomba nem járók, sőt a nem hívők felé is. Igen ám, de
ahhoz, hogy őket megszólíthassuk, nekünk magunknak is át kell éreznünk, hogy mi
az üzenet. Kell tudnunk, hogyan szólítsuk meg őket, úgy kell tudnunk szervezni
a belső plébániai életünket, hogy akit egyszer meghívunk, jól érezze magát, és
nemcsak a szórakozás szintjén, hanem mélyebben. Ehhez át kell alakulnunk, de
ettől nem kell megijedni: ez a feladat. Ez a megújulás lehet igazán a hozadéka,
a legfőbb eredménye az eucharisztikus kongresszusnak.
– A
kongresszusra elsődlegesen mégiscsak a híveket várják a világ minden tájáról,
mennyire lesz az eseménynek mégis missziós jellege, hogy ne csak a látványosság
szólítsa meg az érdeklődőket, hanem valamennyire ténylegesen be is tudjanak
kapcsolódni?
– A
segítő szeretet nyelve a legáltalánosabb világnyelv, mindenki megérti. Ám
ezenkívül is vannak olyan új lehetőségek, amelyeket most építettünk fel. Ferenc
pápa a családdal foglalkozó két püspöki szinódus után bátorította a helyi
egyházakat, hogy szervezzenek segítő és tanácsadó szolgálatot azoknak az
újraházasodott elváltaknak, akik esetleg rendezni is tudják a házasságukat. Ezt
a mi egyházmegyénkben létrehoztuk, ám van egy másik nagy terület is, ami talán
még sürgetőbb: a segítség akkor, amikor még meg lehet menteni a nehézséggel
küzdő családokat és házasságokat. Az utóbbi egy évben a Hetvenkét Tanítvány
Mozgalom tagjainak segítségével létrejött egy olyanfajta internetes adatbázis,
amely gazdag jegyzékét adja a katolikus szellemű tanácsadásnak és segítésnek az
élet legkülönbözőbb területein. Bízunk benne, hogy ennek a hozzáférhetővé
tétele és később a fenntartása is a kongresszus egyik missziós eredménye lehet.
– Egy
hívő, aki szeretne részt venni a kongresszuson, amellett, hogy szabaddá teszi
magát arra az egy hétre, miként tud hozzájárulni személyesen is az rendezvény
sikeréhez?
– Aki tud
önkéntes szervezőként vagy más módon, például a nyelvtudásával segíteni, az
biztos, hogy értékesen részt vehet a kongresszus munkájában. A titkárság már el
is kezdte néhány száz önkéntes képzését, de ilyen nagy volumenű eseménynél ez
még messze nem elég, várjuk továbbra is a jelentkezőket. Természetesen a
kongresszusért való ima is nagy segítség.Évközi 23. hét szerda
Évközi 23. hét szerda
Nem
keresztény aszketika az, mely elfojtással kezdődik. Az első és alapvető
cselekvést maga Isten viszi végbe a keresztény ember életében, azzal, hogy a
kegyelem által felemel saját isteni természetének szintjére. Ez azt jelenti,
hogy a természetes, azaz halálra, kárhozatra hajló létből minden érdemünk és
erőfeszítésünk nélkül átléptünk abba a természetfeletti létmódba, melyben az
örök Isten szentháromságos életéből részesedünk. Ez Jézus Krisztus feltámadása
és a Szentlélek kiárasztása által már megvalósult tény. Most már rajtunk a sor,
hogy ami végbement lelkünk mélyén, érzékelhetőség határán túl, az
megnyilvánuljon tudatos létünkben is. Ehhez szükséges az az alapvető irányulás,
hogy az „odafent valókat” keressük, vagyis hogy értékrendünket ehhez az új
természetünkhöz igazítsuk. Csak ebben az összefüggésben van értelme a régi
természet vadhajtásainak kiirtásáról és elvetéséről beszélni.
Mindez
sajátos megvilágításba helyezi a mai Evangéliumban hallott boldogságokat és
jajokat is. Nyilvánvaló, hogy ezek nem külső körülményekre, élethelyzetre vagy
-állapotra vonatkoznak, hanem a Jézus Krisztussal való kapcsolatra. Nem attól
leszünk Jézus szemében boldogok, mert szegények vagyunk vagy éhezünk vagy
sírunk, hanem attól, hogy adott élethelyzetünkben az örökkévaló, mennyei
természetünk szerint élünk, annak kibontakozását segítjük elő. A negatív
körülmények előnyösebbek lehetnek annyiban, hogy azok talán jobban ösztönöznek
a helyes értékrendre, hogy ne az evilág szerinti boldogságot keressük, hanem az
odafent valók szerint éljünk, megelőlegezve már itt a földön az örök mennyei
boldogságot.
Urunk Jézus, hálát adunk Neked, hogy Pünkösd
óta az odafent valók „idebent valók” lettek: a mennyország csíráját magunkban
hordozzuk a szívünkbe kiárasztott Szentlélek által. Add, kérünk, hogy vele
minden áldott nap együttműködve gondot viseljünk a Tőled kapott élet ápolására
és gyarapítására, s új, természetfeletti természetünk szerint élve azok közé
soroltassunk, akiket a mai Evangéliumban boldognak nevezel.
2019. szeptember 10., kedd
Konstantinápolyi Szent Pulchéria
Szent Pulchéria
császárnő
Szülei Arkadiosz és Eudoxia császári pár volt. Először anyját, aztán apját vesztette el. Kilenc éves korára teljesen árván maradt még 3 testvérével. Pulchéria, a legidősebb, messze kimagaslott testvérei közül értelmével, éleslátásával és kormányra termettségével. Pár esztendő alatt csaknem az akkori tudományban jártas lett. Ismerte és megtanulta a kormányzás rejtelmeit is.
Tizenöt éves korában a birodalom kormányzását kezébe vette. Sohasem volt a Kelet-Római Birodalomban olyan jólét és boldogság mint akkor. Trónörökös öccsét maga nevelte. Miután feleséget szerzett számára, 421-ben átadta neki a hatalmat. Az ország ügyeinek intézésében azonban továbbra is részt vett. Ellenségeinek sikerült elérniük, hogy a császár többször is száműzetésbe küldte nővérét. Amikor azonban látta, hogy a bajok megnövekedtek, visszahívta testvérét. Az ország érdekében Pulchéria sértődés nélkül visszajött. Bár bíborban született, de szülei halála után a legszigorúbb fegyelemben élt a palotában. Kormányzása idején is ezt az életmódot folytatta. Nagy tettei közé tartozott hogy a száműzetésben meghalt Aranyszájú Szent János főpap hamvait nagy ünnepélyességgel hazahozatta. Öccse: Teodoziosz császár halála után (450), a birodalom kormányzása újra rámaradt. Hogy az ország sorsát biztosítsa, Markiánosz szenátorral házasságot kötött. Pulchéria 553-ban fejezte be életét.
Szülei Arkadiosz és Eudoxia császári pár volt. Először anyját, aztán apját vesztette el. Kilenc éves korára teljesen árván maradt még 3 testvérével. Pulchéria, a legidősebb, messze kimagaslott testvérei közül értelmével, éleslátásával és kormányra termettségével. Pár esztendő alatt csaknem az akkori tudományban jártas lett. Ismerte és megtanulta a kormányzás rejtelmeit is.
Tizenöt éves korában a birodalom kormányzását kezébe vette. Sohasem volt a Kelet-Római Birodalomban olyan jólét és boldogság mint akkor. Trónörökös öccsét maga nevelte. Miután feleséget szerzett számára, 421-ben átadta neki a hatalmat. Az ország ügyeinek intézésében azonban továbbra is részt vett. Ellenségeinek sikerült elérniük, hogy a császár többször is száműzetésbe küldte nővérét. Amikor azonban látta, hogy a bajok megnövekedtek, visszahívta testvérét. Az ország érdekében Pulchéria sértődés nélkül visszajött. Bár bíborban született, de szülei halála után a legszigorúbb fegyelemben élt a palotában. Kormányzása idején is ezt az életmódot folytatta. Nagy tettei közé tartozott hogy a száműzetésben meghalt Aranyszájú Szent János főpap hamvait nagy ünnepélyességgel hazahozatta. Öccse: Teodoziosz császár halála után (450), a birodalom kormányzása újra rámaradt. Hogy az ország sorsát biztosítsa, Markiánosz szenátorral házasságot kötött. Pulchéria 553-ban fejezte be életét.
Ferenc pápa a madagaszkári Akamasoában: A szegénység nem végzetszerű
Ferenc pápa a madagaszkári Akamasoában: A szegénység nem végzetszerű
Ferenc pápa Madagaszkár fővárosában ellátogatott a „Barátság városába”, amelyet egy argentin származású szerzetes alapított: alapítványa a korábban a szeméttelepen, nyomorban élők tízezreinek biztosít munkát, megélhetést, lakhatást, méltóságot. „Az utolsók kiáltása itt a remény énekévé válik” – mondta elismerően a pápa.
„A
szegénység nem végzetszerű” – mondta Pedro atya Ferenc pápának, aki
megismételte a szavait. Igen, a szegénység nem végzetszerű, ennek éppen az Antananarivo
peremén található Barátság városa az élő példája. Bizonyítja ezt a pápát fogadó
nyolcezer gyerek, fiatal túláradó öröme, éneke, tánca. Bizonyítja ezt, hogy
minden szülőnek van munkája. Ferenc pápa megjegyezte: „A szegények kiáltása itt
a remény énekévé vált. Ennek a városrésznek minden szeglete, minden iskolája,
orvosi rendelője a remény éneke, ami meghazudtol és elhallgattat minden
végzetszerűséget.”
Elég
körbenézni. Az alapítvány központjához felkapaszkodó út mentén sűrűn követik
egymást a házak, nem luxuslakások, de méltó életet biztosítanak, fedelet adnak
sokaknak, akiknek néhány évtizede még nem volt tető a fejük felett, akik a
szemétből próbáltak túlélni. A Barátság városát 1989-ben alapította Pedro Opeka
argentin misszionárius, aki Buenos Airesben Bergoglio érsek tanítványa volt.
Köszöntésében Ferenc pápa meg is jegyezte: „Nem akart tanulni, csak dolgozni.”
Opeka 1970-ben költözött Madagaszkárra, és hozta létre ezt a hihetetlen
vállalkozást, amely ma már 25 ezer ember megélhetését biztosítja. Rajtuk kívül
évente 30 ezer ember fordul az Akamasoa alapítványhoz segítségért, és 14 ezer
gyermek jár itt rendszeresen iskolába.
Ferenc
pápa láthatóan nagyon örült annak a légkörnek, amit megtapasztalt, és
hangsúlyozta: „Az alapjánál az élő hitet találjuk, amit konkrét, hegyeket
megmozgatni képes tettekre váltottak. Hit, amely képes volt lehetőséget látni
ott, ahol csak a nélkülözés látszott; reményt látni ott, ahol csak a
végzetszerűség látszott; életet látni ott, ahol sokan halált és pusztulást
hirdettek.”
Nagyon
világos üzenettel fordult a Szentatya a fiatalokhoz: „Soha ne adjátok meg
magatokat a szegénység szörnyű következményei előtt, soha ne engedjetek a
könnyű élet kísértésének, vagy annak a kísértésnek, hogy magatokba forduljatok…
Akamasoa megmutatja, hogy Isten jelen van szegény népe között. Nem
szórványosan, alkalmanként van jelen: az az Isten van jelen, aki úgy döntött,
mindig a népe között él, örökre velük marad.”
Beszédét
követően a pápa rögtön a nem messze található bányába ment, ami a kiindulópont
volt Pedro atya számára, ahonnan elindult a mindent átformáló munka. Szerény
jövedelmet és a méltóbb élet lehetőségét ajánlja ugyanis mindazoknak, akik
szeretnének a bányában dolgozni. A Szentatya együtt imádkozott a kőfejtőben a
munkásokkal: „Az igazságosság Istene érintse meg a befektetők és az igazgatók
szívét, hogy gondoskodjanak mindenről, ami szükséges ahhoz, hogy minden dolgozó
méltó bért kapjon és emberi méltóságát tiszteletben tartó körülmények között
éljen… Urunk, gondoskodjál atyai irgalmadban azokról, akiknek nincs munkájuk,
és add, hogy a munkanélküliség, ami oly sok nyomor okozója, eltűnjön a
társadalmunkból. Mindenki ismerje meg annak a méltóságnak az örömét, hogy
megkeresi a kenyerét, hazaviszi a bérét, hogy eltartsa belőle szeretteit.” Az
imádság végén Ferenc pápa Szent József oltalmára bízta a munkásokat.
Pedro
Opeka 1948-ban született Tito diktatúrája elől Argentínába menekült szlovén
szülőktől. Majdnem ötven éve él Madagaszkáron, az ország legszegényebb lakói
között, ahol a szemétből élő családokból megalapította az Akamasoa közösséget.
Kidolgozott egy tervet a szeméttelep közelében található kőbányára alapozva.
Az
argentin misszionárius vezetése alatt összefogtak a szegények, és elkezdtek
kavicsot, sódert kitermelni, kőlapokat, téglákat gyártani. Pedro atya volt
az első kőműves, aki murvává törte a kemény követ, hogy azt építkezésre
lehessen használni. Ezzel továbbadta azt a mesterséget, amelyet apjától tanult.
A közösség eladta a termékeket az építőipari cégeknek, a munkások pedig
szerény fizetséget kaptak.
Összefogtak,
és azt látták, hogy munkájuk nyomán felvillan a remény, hogy boldoguljanak.
Harminc év elteltével ennek a hatalmas közösségnek – amely Akamasoa (jelentése:
„jó barátok”) néven ismert – a tagjai saját maguk építette házakban laknak 18
faluban, vannak üzleteik, műhelyeik, kútjaik, közvilágításuk, kikövezett
utcáik. Mindenkinek van otthona, ivóvize, mindenki részesül egészségügyi
ellátásban, minden gyerek jár iskolába. A diákok 82 százaléka érettségizik,
legtöbbjük egyetemen tanul tovább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)