Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXVIII.
Isten irgalmas és igazságos is.
Mózes szelíd és okos szóval könyörgött népéért az Úrhoz annak ellenére, hogy őt akarták félreállítani. „Azt mondta erre az Úr: Megbocsátom szavad szerint, de amilyen igaz, hogy én élek, s tele van az egész föld az Úr dicsőségével, olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak, nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg! Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt. Mivel az amalekiták és kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort, s térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton. Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek,- ezt üzeni az Úr-, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, be nem megy arra a földre, amelyre-esküre emeltem kezem, kivéve Kálebet és Józsuét meg gyermekeiteket”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése