Ígéretét teljesítette Isten, amikor feltámasztotta Jézust.
2011.05. 20. péntek
A házasság szentség, amelyben egy férfi és egy nő szabad elhatározással elkötelezi magát házastársa mindhalálig történő boldogítására. Ha valaki komoly képet akar kialakítani magának a házasságról, ne arra a tapasztalatra támaszkodjék, amelyet ma mutat az emberi élet ezen a téren. Évtizedek óta egyre silányabb a társadalom egy részének, - sajnos, egyre nagyobb részének -, felfogása a házasságról. Ezen hiába csodálkozunk, ez a kialakult felfogás logikus következménye az istenhit eltorzulásának, vagy teljes megszűnésének. Aki nem hisz Istenben, vagy torz a hite, annak az emberről, az ember földi kapcsolatairól, életcéljáról sem lehet normális felfogása. A norma ugyanis Istentől alkotott életszabály. Ha a hitünket szabályozza, akkor hitigazságnak, ha az erkölcseink irányítója, akkor erkölcsi törvénynek is szoktuk nevezni. Ezek közé tartozik az emberi életet irányító isteni alaptörvények sora is.
Az Ószövetség szent irataiból legelső a Teremtés könyv e. A látható világ teremtését így fejezi be az Úr: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,26-28) Ez tökéletesen elegendő eligazítás,hogy minden ember tisztán lásson Alkotója szándékait illetően: Isten szentháromságos benső élete az ember mintája. Ez a benső isteni élet a tökéletes szeretet élete. Az Atya születő Fiának adja végtelen nagy és tökéletes isteni természetét, a mindentudást és mindenhatóságot, amelyet önmagától birtokol öröktől fogva. Nem egy részt ad belőle, mert az isteni lényeg szellemi való, nincsenek részei, nem is darabolható. A Fiú végtelenül örül ennek az ajándéknak, tökéletesen boldog tőle. Ám azt is tudja, hogy az Atya személye sem élhet a természete nélkül, tehát késedelem nélkül visszaadja érintetlenül Atyjának. Ez az ajándékozás öröktől fogva állandósult szeretetet jelent. Azután mint már közös kincset ketten de egy akarattal ajándékozzák a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő meg vissza a Két első Személynek.Ez tehát az ember abszolút tökéletes mintaképe. A teremtett lény soha nem lehet végtelen tökéletes utánzat. Ezért teremti az Isten az embert „a mi képünkre és hasonlatosságunkra”, vagyis valósuljon meg az utánozhatóság: egy férfi és egy nő odaajándékozza önmagát a párjának mindörökre, amint a következő fejezetben ki is jelenti Isten: „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté (szervezetté, családdá) lesznek”. (Ter 2,24) Kettejük szeretetéből születnek a gyerekeik, amint az idézett isteni parancs kötelezi őket. A monogám házasság tehát Isten akarata, szent és felbonthatatlan. Jézus nyilatkozata: „Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Erre azt mondták neki: Miért parancsolta hát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy kell elbocsátani? Azt válaszolta nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt -, és mást vesz el, házasságot tör” (Mt 19,6-9)Nem csoda, hogy a házasság felbonthatatlansága problémát jelent gyenge hitű világunkban. Jézus szavait követően Szent Péter is elcsodálkozott: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni”. (10) Jézus azonban nem az áldozatvállalások miatt aggódik. Sokan félhetnek ezektől is. Jézus ezeket az áldozatokat egészen természetesnek találja, hiszen a szeretet próbája éppen a nehézségek elviselése. Ami nem nehéz, annak rendszerint nagy értéke sincs. A megváltott világban pontosan azért lett szentség a házasság, mert az Úr így tud segíteni.
„A küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése