Jézust, akit keresztre feszítettek, Krisztussá tette Isten.
2011.05.15. vasárnap
Az Oltáriszentséget a szeretet Szentségének is nevezhetjük. Nézzük ennek történelmi jeleit: A teremtő Isten végtelen értékű értelmével kigondolt, végtelen erős akaratával létre hozott egy csodálatos, mérhetetlen anyagvilágot, amely sem szemmel, sem műszerrel fel nem mérhető. Ebben a felmérhetetlen, de élettelen anyagvilágban egy emberi mértékkel mérhető kis égitest forog és kering. Ezen a változó helyzetű földön millió fajta növényi és állati élet tobzódik formában, színben, és várja a befejezést: azt, aki szemével meglátja, orrával beszippantja, kezével magához öleli, és ezután boldogan továbbadja: egyik ember a másiknak kincsévé teszi. Boldog, hogy megkapja, de sokkal boldogabb. ha odaadhatja. Aki adta, azért adta, hogy engem boldoggá tegyen. Megtanított arra, hogy boldogabb leszek, ha mindenemmel boldogítok. Isten ezt írásba is foglalta: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Férfinak és nőnek teremtette az embert. Egy férfit és egy nőt egymásnak teremtett, hogy azt szerethesse a másikban, ami egy kicsit más. Ennek a szeretetnek, úgy érezzük, a szív a központja. A hozzánk hasonló élőlényeknek is van szívük, de az csak az egyéni élet központja. Az emberben sokkal több: az emberi szív a másik ember boldogságát akarja szolgálni elsősorban. Erre van teremtve. Amikor Isten kiválasztott egy népet a sok közül, saját népévé akarta nevelni, azaz mindenkinél jobban szerette őket. Mégis keserves sóhajra fakad az Úr ajka: „Ne legyetek keményszívűek, mint Meribánál, Massza napján a pusztában, ahol atyáitok megkísértettek engem, és próbára tettek, bár látták számos csodámat. Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék, azt mondtam: Ez a néptévelygő szívű. Nem ismerték meg utaimat” (Zsolt 95,8-11) Hatszáz év múlva a végtelenül jó Isten helyett bálványokat imádtak. A szegényeket elhanyagolták, az adót fizetni képteleneket rabszolgának adták el. Ezért Isten kemény büntetést mért rájuk, a babiloni fogságot. Ott Ezekiel prófétával próbálta megjavítani őket. „Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek”. (Ez 36,25-26) a zsidók zömének szíve ugyanolyan maradt. Az Emberfia más utat keresett. Azután az idők teljességében eljött Jézus, az Isten Fia. Egy alkalommal így fogalmazta meg jövetele célját: „Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket, Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű”. (Mt 11,27-30) Amikor pedig véget ért szörnyű keresztútja, három órás kereszten függése, meghalt értünk, hogy meg tudja bocsátani minden bűnünket, engedte, akarta, hogy a katona lándzsával átdöfje oldalát, megnyissa szentséges Szívét, hogy onnan nyíljék a forrás, amellyel Egyházát élteti, vagyis Szent Teste lett a szentségek forrása. Jézus Teste tehát nemcsak a harmadik szentség lesz, hanem minden szentség forrása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése