Aprószentek

1 Jn 1,5-2,2  Mt 2,13-18

„Ő az engesztelés az egész világ bűneiért is.(2,2)

János apostol tudja, hogy az emberi természet rosszra hajló. Saját életéből volt elég tapasztalata erről. Pl. saját maga is lobbanékony volt, ezért kapta Jézustól a Boanergész nevet. El tudta veszíteni a hitét, tudott a társaival szemben önzően a főapostoli helyre pályázni, stb.

Látta Péter gyengeségét, amikor félelmében háromszor megtagadta mesterét. Nem is beszélve Júdás bűneiről.: „tolvaj volt, ellopkodta a közösség pénzét”, áruló. Meri megfogalmazni: „azt mondjuk, nincs bűnünk, megcsaljuk magunkat és nincs bennünk igazság.”(8)

Jézus viszont a bevallás után szívesen megbocsát, mert „ő” hű és igazságos.(9)

Mondhatnánk, ezt csak nekünk teszi, híveinek. De Jézus nem így gondolkodik: megvédi a szamaritánusokat, az örömhírrel minden néphez küldi az apostolokat, a consecratióban is kimondja: „Ez az én vérem… mindenkiért kiontatik.”

János óv minket a bűnbeeséstől, de ismerve az emberi gyengeséget és esendőséget, felhívja a figyelmet az isteni irgalomra. Az a Jézus, aki Péternek a hetvenszer-hétszeres megbocsátást írta elő, gyakorolja is velünk minden bocsánatkérő szóra.