Szent János apostol
„Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és kezünk tapintott az élet Igéjéről”
Szent János apostol volt, ahogyan önmagát előszeretettel nevezi írásaiban: a tanítvány, akit szeretett Jézus. Evangélista is, mert ő is megírta saját tapasztalatai alapján Jézus tanítását és cselekedeteit, a negyedik evangéliumot. Ezekiel próféta hatszáz évvel korábban csodálatos látomásban részesült. „Íme, forgószél jött észak felől és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte fényesség, és belőle, tudniillik a belsejéből, olyasvalami tűnt elő, mint a fénylő érc. Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak; négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya mindegyiknek. Arcuk emberi archoz hasonlított, jobb felől pedig mind a négyüknek oroszlánarca volt, bal felől mind a négyüknek bikaarca volt, és ezenkívül mind a négyüknek sas arca volt”. (Ez 1,4-6.10) Írásuk kezdő szavai alapján ebből a látomásból nyerték jelképeiket az evangélisták. János írása a teremtés előtti állapotot rögzíti, amikor az Ige volt csak Atyjánál: magasba szárnyal, ezért sassal szoktuk ábrázolni: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”. (Jn 1,1-5)Az emberek hosszú ideig várták, hogy Isten elküldi nekünk Igéjét. Izajás próféta esdve kéri: „Harmatozzatok egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot!” (Iz 45,8) Ezekiel. Másfél évszázaddal később látja az említett látomásban, hogy észak felől jön a hatalmas felhő, amelyből az Atya Fénye sugárzik már az emberekre. János pedig már boldogan írhatja: „És az Ige testté lett, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”. (Jn 1,14) Első levelében pedig azt is hangsúlyozza, hogy ez a látomás már nem szimbolikus távlatokban történt, hanem egészen közelről látták a tanítványai, sőt minden akkor élő ember, aki közel ment hozzá. Apostolai egészen közel tartózkodtak hozzá. Kezéből vették át az öt árpakenyeret és a két halat a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával. Péter kezét Ő ragadta meg és húzta ki a habokból. Kezéből vették át Jézus szent Testét és Vérét az utolsóvacsorán. Látták egészen közelről kereszten függeni, meghalni, majd harmadnap este feltámadottan. Ott meg is kellett érinteniük kezét és oldalát, hogy érezzék élő valóságát. Ezért írja János boldogan első levelében ilyen részletesen: „Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és kezünk tapintott az élet Igéjéről – mert az élet megjelent és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk,amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömötök teljes legyen”. (1Jn 1,1-4) Köszönjük neked, Szent János, ezt az írást, és mindegyik művedet! Boldogan ünneplünk téged.
„Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és kezünk tapintott az élet Igéjéről”
Szent János apostol volt, ahogyan önmagát előszeretettel nevezi írásaiban: a tanítvány, akit szeretett Jézus. Evangélista is, mert ő is megírta saját tapasztalatai alapján Jézus tanítását és cselekedeteit, a negyedik evangéliumot. Ezekiel próféta hatszáz évvel korábban csodálatos látomásban részesült. „Íme, forgószél jött észak felől és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte fényesség, és belőle, tudniillik a belsejéből, olyasvalami tűnt elő, mint a fénylő érc. Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak; négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya mindegyiknek. Arcuk emberi archoz hasonlított, jobb felől pedig mind a négyüknek oroszlánarca volt, bal felől mind a négyüknek bikaarca volt, és ezenkívül mind a négyüknek sas arca volt”. (Ez 1,4-6.10) Írásuk kezdő szavai alapján ebből a látomásból nyerték jelképeiket az evangélisták. János írása a teremtés előtti állapotot rögzíti, amikor az Ige volt csak Atyjánál: magasba szárnyal, ezért sassal szoktuk ábrázolni: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”. (Jn 1,1-5)Az emberek hosszú ideig várták, hogy Isten elküldi nekünk Igéjét. Izajás próféta esdve kéri: „Harmatozzatok egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot!” (Iz 45,8) Ezekiel. Másfél évszázaddal később látja az említett látomásban, hogy észak felől jön a hatalmas felhő, amelyből az Atya Fénye sugárzik már az emberekre. János pedig már boldogan írhatja: „És az Ige testté lett, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”. (Jn 1,14) Első levelében pedig azt is hangsúlyozza, hogy ez a látomás már nem szimbolikus távlatokban történt, hanem egészen közelről látták a tanítványai, sőt minden akkor élő ember, aki közel ment hozzá. Apostolai egészen közel tartózkodtak hozzá. Kezéből vették át az öt árpakenyeret és a két halat a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával. Péter kezét Ő ragadta meg és húzta ki a habokból. Kezéből vették át Jézus szent Testét és Vérét az utolsóvacsorán. Látták egészen közelről kereszten függeni, meghalni, majd harmadnap este feltámadottan. Ott meg is kellett érinteniük kezét és oldalát, hogy érezzék élő valóságát. Ezért írja János boldogan első levelében ilyen részletesen: „Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és kezünk tapintott az élet Igéjéről – mert az élet megjelent és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk,amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömötök teljes legyen”. (1Jn 1,1-4) Köszönjük neked, Szent János, ezt az írást, és mindegyik művedet! Boldogan ünneplünk téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése