Szent István első vértanú
„De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek”
A kis Jézus születésére vágyakozva gondoltak az emberek. Előbb csak úgy általánosságban. Gondoltak arra, milyen jó lesz mindenkinek, aki szereti Istent, fél az embereket a jó látszatával elcsábító sátántól. Ősszüleink vétkét súlyos csapásokkal büntető Isten is csak arról szólt, hogy a becsapott asszony gyermeke lesz majd a győztes a sátán és ivadéka felett, de nem adott akkor még közelebbi eligazítást, hogy az a győzelem miként jön létre. Izajás próféta mutat rá először a szűz gyermekére, akinek nagy szerepe lesz a megszabadításban. (vö. Iz 7,14-17)Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, angyalok szálltak le az éj csendjében a pusztába, amelyen pásztorok őrizték a nyájukat. A fényes angyaltól is megrémültek, pedig az Isten küldötte volt. „Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal ezt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve”. (Lk 2,9-12) Az angyal szavai nyomán tehát vissza kellett kapniuk a nyugalmukat. Az a kicsi baba, aki magatehetetlen, édesanyja gondozása nélkül élni sem tud, miért lenne félelmetes? De nem csak a félelemtől kell megszabadulnotok, hanem örülnötök kell, mert Ő az a győzedelmes Üdvözítő, aki legyőzi a sátánt. Megnyugtatásul, hogy a győzelmet bizonyosan megnyeri, „ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (13-14) Az angyalok éreztetik a pásztorokkal, hogy ez a Kisbaba nem földi erővel fog győzni. Amikor majd felnőttként vívja életre-halálra a megváltás nagy harcát, ott áll a Getszemáni kertben tizenegy megrémült apostolával, azonnal úgy érezték tanítványai, hogy minden elveszett, hiszen eme túlerővel szemben tehetetlenek. Péter ugyan kardot ránt, suhint a legközelebbi ellenség nyaka felé, de csak a fülét vágja le. Jézus ráparancsol: „Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tizenkét légió agyalt? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” (Mt 26,52-54) A megváltás nagy harcát tehát Jézus vívja meg elsődlegesen önmaga önmagát feláldozva a kereszten. Azután a kiválasztottakban vívja tovább a történelem végéig. Ezért kell ma, karácsony másnapján Szent Istvánt ünnepelni, mert ő megvédte Jézus megváltói küldetését hatalmas ívű beszédjében, aztán Jézus küldetését igazolva oda adja magát áldozatul Mestere kezébe, hogy általa is győzzön ellenségein a türelem és szeretet győzelmére. „Íme, nyitva látom az eget, s az Emberfiát állni Isten jobbja felől”- (ApCsel 7,56) A rázúduló kövektől megroppantva mondja: „Uram, vedd magadhoz lelkemet!”. (59) Ne féljünk hát senkitől! Isten Fia Jézus, és bennünk is Ő él és ha kell, Ő küzd és hal mag általunk.
„De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek”
A kis Jézus születésére vágyakozva gondoltak az emberek. Előbb csak úgy általánosságban. Gondoltak arra, milyen jó lesz mindenkinek, aki szereti Istent, fél az embereket a jó látszatával elcsábító sátántól. Ősszüleink vétkét súlyos csapásokkal büntető Isten is csak arról szólt, hogy a becsapott asszony gyermeke lesz majd a győztes a sátán és ivadéka felett, de nem adott akkor még közelebbi eligazítást, hogy az a győzelem miként jön létre. Izajás próféta mutat rá először a szűz gyermekére, akinek nagy szerepe lesz a megszabadításban. (vö. Iz 7,14-17)Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, angyalok szálltak le az éj csendjében a pusztába, amelyen pásztorok őrizték a nyájukat. A fényes angyaltól is megrémültek, pedig az Isten küldötte volt. „Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal ezt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve”. (Lk 2,9-12) Az angyal szavai nyomán tehát vissza kellett kapniuk a nyugalmukat. Az a kicsi baba, aki magatehetetlen, édesanyja gondozása nélkül élni sem tud, miért lenne félelmetes? De nem csak a félelemtől kell megszabadulnotok, hanem örülnötök kell, mert Ő az a győzedelmes Üdvözítő, aki legyőzi a sátánt. Megnyugtatásul, hogy a győzelmet bizonyosan megnyeri, „ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (13-14) Az angyalok éreztetik a pásztorokkal, hogy ez a Kisbaba nem földi erővel fog győzni. Amikor majd felnőttként vívja életre-halálra a megváltás nagy harcát, ott áll a Getszemáni kertben tizenegy megrémült apostolával, azonnal úgy érezték tanítványai, hogy minden elveszett, hiszen eme túlerővel szemben tehetetlenek. Péter ugyan kardot ránt, suhint a legközelebbi ellenség nyaka felé, de csak a fülét vágja le. Jézus ráparancsol: „Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tizenkét légió agyalt? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” (Mt 26,52-54) A megváltás nagy harcát tehát Jézus vívja meg elsődlegesen önmaga önmagát feláldozva a kereszten. Azután a kiválasztottakban vívja tovább a történelem végéig. Ezért kell ma, karácsony másnapján Szent Istvánt ünnepelni, mert ő megvédte Jézus megváltói küldetését hatalmas ívű beszédjében, aztán Jézus küldetését igazolva oda adja magát áldozatul Mestere kezébe, hogy általa is győzzön ellenségein a türelem és szeretet győzelmére. „Íme, nyitva látom az eget, s az Emberfiát állni Isten jobbja felől”- (ApCsel 7,56) A rázúduló kövektől megroppantva mondja: „Uram, vedd magadhoz lelkemet!”. (59) Ne féljünk hát senkitől! Isten Fia Jézus, és bennünk is Ő él és ha kell, Ő küzd és hal mag általunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése