URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE
Iz 42,1-4. 6-7; ApCsel 10,34-38; Mt 3,13-17
Amikor Jézus betöltötte a harmincadik életévét, tehát elérte azt a kort, amikor a zsidó férfiak nagykorúak lettek, abban az időben előfutára, Keresztelő János már hat hónapja a Jordán folyó partján állt. Ő is a zsidó férfikort betöltve hagyta el azt a papi közösséget, mondhatnánk így is: remetelakot, ahol a papi családból származott fiúk nem a templomszolgálatra készültek, hanem az ószövetségi Szentírást kezdték tanulmányozni. Nemcsak az írásjeleket ismerték meg, hanem Isten küldötteinek, Mózesnek és a prófétáknak műveiből tanultak, majd harminc évesen kezdtek másokat is okítani. A nem-papi családból származott gyerekek is tanulhatták a törvényt, felnőtt kort, harminc éveset elérve lehettek írástudók is. Meghallgathatták növendékként a felnőtt férfiak beszélgetéseit, vitáit, de bele nem szólhattak. Ehhez a szokásjoghoz alkalmazkodott Keresztelő János és maga Jézus is. Az előfutár, János kiváltságos törzsből, Jákob harmadik fiának, Lévinek a törzséből származott. Ebből a törzsből született Mózes és Áron is. Mózes Isten barátjának számított. Nyolcvan évesen hallotta meg először Isten hangját az égő és el nem hamvadó vadrózsabokorból. Százhúsz éves koráig ő volt a zsidók vezére. Ő írta meg a Szentírás első öt könyvét. Isten parancsára ő szentelte fel bátyját, Áront az első zsidó főpappá, fiait pedig papokká. Aki közülük főpapi méltóságra emelkedett, beléphetett a szent sátor, később a két templom elzárt részébe, amely a függöny mögött volt. Ott őrizték Isten ládáját, amelynek hódoló kerub-szobrai között mennyei fény ragyogott örökké. Ez a fény Isten fénye volt, amely majd a mennyországban ránk is árad: a kebód Jahveh. Keresztelő János apja egyszerű pap maradt haláláig. Maga János sohasem járt a jeruzsálemi templomban, tehát nem végzett soha papi, áldozati funkciót. Amikor harminc éves lett, az Úr elszólította a papi remeteszállásról, és a Jordán mellé küldte őt, hogy hirdesse: A Messiás itt van már a földön. Az emberek fellélegeztek. Aztán beszédeit hallgatva, a Messiásról szónokolva kezdték kérdezgetni: Nem te vagy a Messiás? Ő pedig megvallotta és nem tagadta: Nem én vagyok. Akkor a kereszteléséről érdeklődtek: Miért keresztelsz? Én csak vízzel keresztelek. Jön majd a Messiás, Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel majd. (Jn 1,19-34) János jogosan lehetett volna templomi áldozatok bemutatója, akár főpap is, de nem lett. Különösen nem lett Kaifás, Jézus kivégeztetője. Egyszer érinthette a Messiást, amikor alázata ezt kiérdemelte. Jézus pedig ezt mondta róla: „Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála” (Mt 11,11) Jézus őt nem keresztelte meg, de saját vérében bizonnyal megkeresztelkedett. Jézus pedig óriási szenvedésekkel érdemelte ki neki is a mennyországot. Bár mindenki tudná megérteni a minket érdemtelenül szerető Istenünk titkát.
Iz 42,1-4. 6-7; ApCsel 10,34-38; Mt 3,13-17
Amikor Jézus betöltötte a harmincadik életévét, tehát elérte azt a kort, amikor a zsidó férfiak nagykorúak lettek, abban az időben előfutára, Keresztelő János már hat hónapja a Jordán folyó partján állt. Ő is a zsidó férfikort betöltve hagyta el azt a papi közösséget, mondhatnánk így is: remetelakot, ahol a papi családból származott fiúk nem a templomszolgálatra készültek, hanem az ószövetségi Szentírást kezdték tanulmányozni. Nemcsak az írásjeleket ismerték meg, hanem Isten küldötteinek, Mózesnek és a prófétáknak műveiből tanultak, majd harminc évesen kezdtek másokat is okítani. A nem-papi családból származott gyerekek is tanulhatták a törvényt, felnőtt kort, harminc éveset elérve lehettek írástudók is. Meghallgathatták növendékként a felnőtt férfiak beszélgetéseit, vitáit, de bele nem szólhattak. Ehhez a szokásjoghoz alkalmazkodott Keresztelő János és maga Jézus is. Az előfutár, János kiváltságos törzsből, Jákob harmadik fiának, Lévinek a törzséből származott. Ebből a törzsből született Mózes és Áron is. Mózes Isten barátjának számított. Nyolcvan évesen hallotta meg először Isten hangját az égő és el nem hamvadó vadrózsabokorból. Százhúsz éves koráig ő volt a zsidók vezére. Ő írta meg a Szentírás első öt könyvét. Isten parancsára ő szentelte fel bátyját, Áront az első zsidó főpappá, fiait pedig papokká. Aki közülük főpapi méltóságra emelkedett, beléphetett a szent sátor, később a két templom elzárt részébe, amely a függöny mögött volt. Ott őrizték Isten ládáját, amelynek hódoló kerub-szobrai között mennyei fény ragyogott örökké. Ez a fény Isten fénye volt, amely majd a mennyországban ránk is árad: a kebód Jahveh. Keresztelő János apja egyszerű pap maradt haláláig. Maga János sohasem járt a jeruzsálemi templomban, tehát nem végzett soha papi, áldozati funkciót. Amikor harminc éves lett, az Úr elszólította a papi remeteszállásról, és a Jordán mellé küldte őt, hogy hirdesse: A Messiás itt van már a földön. Az emberek fellélegeztek. Aztán beszédeit hallgatva, a Messiásról szónokolva kezdték kérdezgetni: Nem te vagy a Messiás? Ő pedig megvallotta és nem tagadta: Nem én vagyok. Akkor a kereszteléséről érdeklődtek: Miért keresztelsz? Én csak vízzel keresztelek. Jön majd a Messiás, Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel majd. (Jn 1,19-34) János jogosan lehetett volna templomi áldozatok bemutatója, akár főpap is, de nem lett. Különösen nem lett Kaifás, Jézus kivégeztetője. Egyszer érinthette a Messiást, amikor alázata ezt kiérdemelte. Jézus pedig ezt mondta róla: „Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála” (Mt 11,11) Jézus őt nem keresztelte meg, de saját vérében bizonnyal megkeresztelkedett. Jézus pedig óriási szenvedésekkel érdemelte ki neki is a mennyországot. Bár mindenki tudná megérteni a minket érdemtelenül szerető Istenünk titkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése