Január 6.vasárnap
Vízkereszt utáni hétfő
1Jn 3,22-4,6; Mt 4,12-17.23-25
„Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk”
Tegnap, a vízkereszti ünnepi elmélkedésben több fontos tényről is elmélkedtünk. Célunk az volt, hogy a jelenségek mélyére nézzünk, és ne emberi manővereknek tulajdonítsuk a világ nagy vagy kicsi eseményeit, hanem józanésszel fogjuk fel: a világot teljes egészében Isten igazgatja. Ő tervezte meg történéseit, Ő vetette meg alapját: az igazságot és a szeretetet. Aki ezt vállalja egyéni élete feladatának, önzetlen szeretettel teljesíti mind azt a jót, amit az Úr neki feladatául kijelölt, az boldoggá teszi környezetét, szélesebb körben hozzájárul hazája jólétéhez is. Aki nem eszerint cselekszik, az önzésével elrontja mások életét, és csúnyán ráfizet. Ezt a gondolatot erősíti meg János apostol a mai levélrészletében: „Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk”. A világon kószáló gonosz lélek évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a keresztény népek értelmét elhomályosítsa. Felvilágosultságnak hívja a butítását: előbb csak ilyen fokon: Isten ugyan megteremtette a világot, utána azonban elvonult a maga békés mennyországába, és művével nem törődik, azt teljesen az emberekre bízta. Később merészebb lett, látva egyesek buzgó helyeslését. Ettől kezdve tagadni kezdte Isten létét is. Az Egyház nagyon nehéz küzdelmet vívott eme tévtanokkal, és küszködik ma is. János apostol nyomán hirdeti: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta áradt ki a világba. Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van. És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van”. (4,1-3) Kétezer éve tehát biztos felismerési pont a megtestesült Fiú alakja. Ezt a hatalmas bizonyságot értették meg a napkeleti bölcsek. Ezerkétszáz évig nemzedékről nemzedékre várták, hogy eljön a földre az Istentől küldött Megváltó minden nép számára, aki a zsidók királyi családjából származik. Csillag jelzi születését, hogy mindenki láthassa és hihessen benne. Jézus születése után hitük és tudományuk összmunkájával el is jutottak hozzá. Látták és örültek, hogy végre kézzel fogható bizonyságuk van Isten világot irányító csodálatos szeretetéről. Nyomukban jár sok komoly tudós ma is, bár vannak rengetegen nagyképű tagadók is. Ezekről írja az apostol: „Ti Istentől vagytok, fiacskáim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Ők ebből a világból valók, azért erről a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét”. (4,4-6) A magunk erejéből nem tudjuk meggyőzni a sátán táborát. Jézuséban igen.”A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn 16,33)
Vízkereszt utáni hétfő
1Jn 3,22-4,6; Mt 4,12-17.23-25
„Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk”
Tegnap, a vízkereszti ünnepi elmélkedésben több fontos tényről is elmélkedtünk. Célunk az volt, hogy a jelenségek mélyére nézzünk, és ne emberi manővereknek tulajdonítsuk a világ nagy vagy kicsi eseményeit, hanem józanésszel fogjuk fel: a világot teljes egészében Isten igazgatja. Ő tervezte meg történéseit, Ő vetette meg alapját: az igazságot és a szeretetet. Aki ezt vállalja egyéni élete feladatának, önzetlen szeretettel teljesíti mind azt a jót, amit az Úr neki feladatául kijelölt, az boldoggá teszi környezetét, szélesebb körben hozzájárul hazája jólétéhez is. Aki nem eszerint cselekszik, az önzésével elrontja mások életét, és csúnyán ráfizet. Ezt a gondolatot erősíti meg János apostol a mai levélrészletében: „Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk”. A világon kószáló gonosz lélek évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a keresztény népek értelmét elhomályosítsa. Felvilágosultságnak hívja a butítását: előbb csak ilyen fokon: Isten ugyan megteremtette a világot, utána azonban elvonult a maga békés mennyországába, és művével nem törődik, azt teljesen az emberekre bízta. Később merészebb lett, látva egyesek buzgó helyeslését. Ettől kezdve tagadni kezdte Isten létét is. Az Egyház nagyon nehéz küzdelmet vívott eme tévtanokkal, és küszködik ma is. János apostol nyomán hirdeti: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta áradt ki a világba. Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van. És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van”. (4,1-3) Kétezer éve tehát biztos felismerési pont a megtestesült Fiú alakja. Ezt a hatalmas bizonyságot értették meg a napkeleti bölcsek. Ezerkétszáz évig nemzedékről nemzedékre várták, hogy eljön a földre az Istentől küldött Megváltó minden nép számára, aki a zsidók királyi családjából származik. Csillag jelzi születését, hogy mindenki láthassa és hihessen benne. Jézus születése után hitük és tudományuk összmunkájával el is jutottak hozzá. Látták és örültek, hogy végre kézzel fogható bizonyságuk van Isten világot irányító csodálatos szeretetéről. Nyomukban jár sok komoly tudós ma is, bár vannak rengetegen nagyképű tagadók is. Ezekről írja az apostol: „Ti Istentől vagytok, fiacskáim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Ők ebből a világból valók, azért erről a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét”. (4,4-6) A magunk erejéből nem tudjuk meggyőzni a sátán táborát. Jézuséban igen.”A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn 16,33)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése