URUNK MEGJELENÉSE, Vízkereszt
A világtörténelem legnagyobb eseménye volt a hír, amit mi csak nagyon késve kaptunk meg: Isten, a végtelen nagy Úr, aki öröktől fogva van, öröktől fogva a saját erejéből birtokolja a végtelen istenséget. Ez a végtelen nagy, abszolút szellemi lét, amely maga a mindentudás és mindenhatóság, az Atya sajátja. Ő öröktől fogva szüli isteni szüléssel a Fiút, mint abszolút tökéletes önismeretet, ki is mondja benne ugyanilyen tökéletességgel önmagát. Szent János evangélista így írja le ezt az általa kétezer éve meglátott titkot: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1-2)Az istenségen kívüli „sötét semmit” egy magyar költő szelleme így érzékeli kétszáz éve:„Sötét és semmi voltak: én valék Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj”(Vörösmarty Mihály, Csongor és Tünde) A végtelen jó, amely „önmagát akarja szétszórni”, elhatározza, hogy a „semmi helyére” egy mérhetetlen anyag- és szellemvilágot hoz létre: Mivel „Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél, minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta” (Jn 1,1-5) „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be”. (9-11) „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem férfi akaratából, hanem Istentől születtek”(12-13)Háromezer-kétszáz éve a honfoglalásra készülő ószövetségi szent népet, Izraelt akarta megátkoztatni saját Istene egyik akkor élő prófétájával, Bálámmal. A Tigris és Eufrátesz folyók síkságáról csalogatta Moáb földjére ezt a prófétát Bálák király. Átok helyett azonban áldás fakadt ajakán, amikor Bálám szemét megnyitotta az egyetlen, igaz Isten: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból, és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit”. (Szám 24,15-17) A hazájába visszatért próféta szavait idézve leste a csillagos eget ezerkétszáz évig minden hívő csillagász. A hívek hite pedig mindig beteljesül. A boldog késői utódok úgy másfél év múlva elindultak a zsidók országába a másfél éves kis Messiást trónján üdvözölni. Az akkori római helytartó, a zsidók ősellensége, Nagy Heródes cselhez folyamodik. Kivallatja a zsidó papokat, azok elszavalják Mikeás próféta hatszáz éves jövendölését: A Messiás Betlehemben születik.(Mik 5,1-4) Heródes felölti legjámborabb ábrázatát, megkéri előkelő látogatóit, ha megtalálják a Messiást, jöjjenek vissza, tájékoztassák őt, mert szeretné köszönteni. A vén koponyacsont mögött pedig a világ leggonoszabb terve érlelődik: Néhány katonám majd elintézi, hogy meg ne nőjön fel ez a Messiás. A Mikeást idéző papok pedig hazamennek. Pedig fel kellene mondaniuk életük legnagyobb leckéjét, amit az akkor már hét és fél évszázada halott prófétakirály, Izajás könyvéből jól ismernek: „Kelj fel, tündökölj (Jeruzsálem)! Mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted. Nemzetek jönnek majd (sőt már ide is értek), a te világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád (Iz 60,1-4) A zsidó papok is, népük is aludtak mélyen, pedig a pirkadó hajnalban láthatták volna a fényes karavánt, a három együttálló messiási csillag rájuk sugárzó fényét. Elmehettek volna utánuk, és megtalálták volna már akkor „a kisgyermeket Máriával, az anyjával”, és ők is földre borulva imádhatták volna nemcsak akkor, hanem mindmáig.(Mt 2,11) Viszont nem lett volna gyermekgyilkosság, hírhedt gyermekgyilkos Heródesük, három évtized múlva nyugton aludt volna az akkori főtanács, Kaifás főpapnak nem lenne rossz híre a keresztény világban. Én magyar népem! Hogy éled meg Jézusod történetét, vízkeresztet, nagypénteket?
A világtörténelem legnagyobb eseménye volt a hír, amit mi csak nagyon késve kaptunk meg: Isten, a végtelen nagy Úr, aki öröktől fogva van, öröktől fogva a saját erejéből birtokolja a végtelen istenséget. Ez a végtelen nagy, abszolút szellemi lét, amely maga a mindentudás és mindenhatóság, az Atya sajátja. Ő öröktől fogva szüli isteni szüléssel a Fiút, mint abszolút tökéletes önismeretet, ki is mondja benne ugyanilyen tökéletességgel önmagát. Szent János evangélista így írja le ezt az általa kétezer éve meglátott titkot: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1-2)Az istenségen kívüli „sötét semmit” egy magyar költő szelleme így érzékeli kétszáz éve:„Sötét és semmi voltak: én valék Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj”(Vörösmarty Mihály, Csongor és Tünde) A végtelen jó, amely „önmagát akarja szétszórni”, elhatározza, hogy a „semmi helyére” egy mérhetetlen anyag- és szellemvilágot hoz létre: Mivel „Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél, minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta” (Jn 1,1-5) „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be”. (9-11) „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem férfi akaratából, hanem Istentől születtek”(12-13)Háromezer-kétszáz éve a honfoglalásra készülő ószövetségi szent népet, Izraelt akarta megátkoztatni saját Istene egyik akkor élő prófétájával, Bálámmal. A Tigris és Eufrátesz folyók síkságáról csalogatta Moáb földjére ezt a prófétát Bálák király. Átok helyett azonban áldás fakadt ajakán, amikor Bálám szemét megnyitotta az egyetlen, igaz Isten: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból, és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit”. (Szám 24,15-17) A hazájába visszatért próféta szavait idézve leste a csillagos eget ezerkétszáz évig minden hívő csillagász. A hívek hite pedig mindig beteljesül. A boldog késői utódok úgy másfél év múlva elindultak a zsidók országába a másfél éves kis Messiást trónján üdvözölni. Az akkori római helytartó, a zsidók ősellensége, Nagy Heródes cselhez folyamodik. Kivallatja a zsidó papokat, azok elszavalják Mikeás próféta hatszáz éves jövendölését: A Messiás Betlehemben születik.(Mik 5,1-4) Heródes felölti legjámborabb ábrázatát, megkéri előkelő látogatóit, ha megtalálják a Messiást, jöjjenek vissza, tájékoztassák őt, mert szeretné köszönteni. A vén koponyacsont mögött pedig a világ leggonoszabb terve érlelődik: Néhány katonám majd elintézi, hogy meg ne nőjön fel ez a Messiás. A Mikeást idéző papok pedig hazamennek. Pedig fel kellene mondaniuk életük legnagyobb leckéjét, amit az akkor már hét és fél évszázada halott prófétakirály, Izajás könyvéből jól ismernek: „Kelj fel, tündökölj (Jeruzsálem)! Mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted. Nemzetek jönnek majd (sőt már ide is értek), a te világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád (Iz 60,1-4) A zsidó papok is, népük is aludtak mélyen, pedig a pirkadó hajnalban láthatták volna a fényes karavánt, a három együttálló messiási csillag rájuk sugárzó fényét. Elmehettek volna utánuk, és megtalálták volna már akkor „a kisgyermeket Máriával, az anyjával”, és ők is földre borulva imádhatták volna nemcsak akkor, hanem mindmáig.(Mt 2,11) Viszont nem lett volna gyermekgyilkosság, hírhedt gyermekgyilkos Heródesük, három évtized múlva nyugton aludt volna az akkori főtanács, Kaifás főpapnak nem lenne rossz híre a keresztény világban. Én magyar népem! Hogy éled meg Jézusod történetét, vízkeresztet, nagypénteket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése