Hamvazószerda
Joel 2,12-18; 2Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6. 16-18
„Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja”
Amikor Urunk, Jézus Krisztus megkezdte nyilvános működését, abbahagyta addigi iparos munkáját, az építőipar gyakorlását. A teremtés első isteni terve arról szólt, hogy a látható világ legfőbb teremtménye az ember lesz: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter1,26) Isten nevében uralkodik majd a föld anyagán, az élettelenen megjelenő növény- és állatvilágon. A földön értelmével megismeri Istent, meg tanulja szeretni és szolgálni Őt önmagában és emberi teremtményeiben. Így a szeretetben komoly érdemeket gyűjthet: boldogíthatja a rábízottakat, és ezeket az érdemeket Isten a mennyei boldogságban egyenértékű örök boldogsággal jutalmazza. Ez a terv átalakult embermentő tervvé, mivel az ősszülők engedetlenségükkel súlyosan megbántották a végtelenül jó Atyát. Ezért kell Jézusnak szenvedő-megváltásra felkészülnie. Keresztelő János igehirdető helyén bemutatja őt az Atya az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”(Mt 3,17) a Szentlélek galamb képében felette lebeg. Keresztelő János tanúskodva rá mutat. Jézus onnan egy hatalmas hegyhez megy, ami tele van sok barlanggal. Egyet kiválaszt és letelepedik negyven napra. Egyedül van, az Atyjával és a Szentlélekkel. Nem kellenek szavak, együtt gondolják ugyanazt az azonos isteni értelemmel, együtt akarják a megváltás mozzanatait. Csak Jézus emberi értelmének és akaratának kell idő, amíg mindent felfog és mindent elfogad. A teste pedig emberi táplálék nélkül éli át a negyven napot. A kis barlang őrzi és bámulja. Negyven nap elmúltával Jézus felkészülten a nagy küldetésre kilép a barlangból. Íme, ott áll előtte legnagyobb ellensége, a sátán. Leskelődött eddig, most kísérteni akar. Azaz hazudni. Mert ehhez ért. Először kenyérügyben próbálkozik. El akarja hitetni Jézussal, hogy nem kell dolgozni érte. Az Isten mást mond, s neki van igaza. Másodszor az öntelt nagyságot ajánlja: Ugorjon le a templom párkányáról, és teljes a világhír. A nyak a gondolkodó fejet kell, hogy hordja, nem egy öngyilkos idegközpontot. Harmadszor megmutatja a világ összes pénzét: ha leborulsz előttem és imádsz, mind neked adom. Ezt sok szánalmas ember elhiszi, s megteszi a legnagyobb rosszat: elhanyagolja a legfőbb tennivalóját az Isten imádását, és a szerencsétlen becsapott mindent elveszít. Jézussal mi is nagyböjtöt tartunk.
Joel 2,12-18; 2Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6. 16-18
„Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja”
Amikor Urunk, Jézus Krisztus megkezdte nyilvános működését, abbahagyta addigi iparos munkáját, az építőipar gyakorlását. A teremtés első isteni terve arról szólt, hogy a látható világ legfőbb teremtménye az ember lesz: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter1,26) Isten nevében uralkodik majd a föld anyagán, az élettelenen megjelenő növény- és állatvilágon. A földön értelmével megismeri Istent, meg tanulja szeretni és szolgálni Őt önmagában és emberi teremtményeiben. Így a szeretetben komoly érdemeket gyűjthet: boldogíthatja a rábízottakat, és ezeket az érdemeket Isten a mennyei boldogságban egyenértékű örök boldogsággal jutalmazza. Ez a terv átalakult embermentő tervvé, mivel az ősszülők engedetlenségükkel súlyosan megbántották a végtelenül jó Atyát. Ezért kell Jézusnak szenvedő-megváltásra felkészülnie. Keresztelő János igehirdető helyén bemutatja őt az Atya az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”(Mt 3,17) a Szentlélek galamb képében felette lebeg. Keresztelő János tanúskodva rá mutat. Jézus onnan egy hatalmas hegyhez megy, ami tele van sok barlanggal. Egyet kiválaszt és letelepedik negyven napra. Egyedül van, az Atyjával és a Szentlélekkel. Nem kellenek szavak, együtt gondolják ugyanazt az azonos isteni értelemmel, együtt akarják a megváltás mozzanatait. Csak Jézus emberi értelmének és akaratának kell idő, amíg mindent felfog és mindent elfogad. A teste pedig emberi táplálék nélkül éli át a negyven napot. A kis barlang őrzi és bámulja. Negyven nap elmúltával Jézus felkészülten a nagy küldetésre kilép a barlangból. Íme, ott áll előtte legnagyobb ellensége, a sátán. Leskelődött eddig, most kísérteni akar. Azaz hazudni. Mert ehhez ért. Először kenyérügyben próbálkozik. El akarja hitetni Jézussal, hogy nem kell dolgozni érte. Az Isten mást mond, s neki van igaza. Másodszor az öntelt nagyságot ajánlja: Ugorjon le a templom párkányáról, és teljes a világhír. A nyak a gondolkodó fejet kell, hogy hordja, nem egy öngyilkos idegközpontot. Harmadszor megmutatja a világ összes pénzét: ha leborulsz előttem és imádsz, mind neked adom. Ezt sok szánalmas ember elhiszi, s megteszi a legnagyobb rosszat: elhanyagolja a legfőbb tennivalóját az Isten imádását, és a szerencsétlen becsapott mindent elveszít. Jézussal mi is nagyböjtöt tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése