Nagyböjt 2 hete szerda
Jer 18, 28-20; Mt 20, 17-28
„íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak”
Jézus harmadszor és utoljára jövendöli meg szenvedését és megváltó halálát. Nem enged magával népes zarándokcsoportot felvonulni. Nem akar galileai szimpatizánsokat szembeállítani az ellenséges fővárosi közösséggel. A harcot neki kell megvívni egyedül. Az apostolokra viszont szüksége van, mert ők szemtanúk, kell, legyenek halála és feltámadása mellett. A világ megváltásáról van szó, nemcsak az akkori nemzedékekről, hanem a hátralévő egész történelemről. „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16, 16) Egyelőre a tizenkettő sem hiszi el, amit Mesterük immár harmadszor és végérvényesen elébük tár. Ha hinnék, akkor vagy tiltakoznának, mint az első bejelentés alkalmával Péter tette döbbenetében, vagy idegesen megpróbálnák lebeszélni Jézust, hogy bemenjen az oroszlán barlangjába, esetleg megpróbálnának hazájukból, Galileából, egy megbízható csapatot összeszedni Jézus mellé. De nem ezt teszik. Még mindig a nagy zsidó birodalom igézetében nézik Jézust. Azt remélik, hogy az Úr titokban zászlóbontásra készül, és megindul a messiási offenzíva. Erre enged következtetni a szeretett tanítvány és bátyja, János és Jakab karrier-építése. „Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: Mit kívánsz? Az így válaszolt: Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban”. (20-21) Tehát titokban a két főminiszteri bársonyszék várományosai ők legyenek. A harmadikat is kinézte már magának valaki, a karióti Júdás, aki az apostoli kollégium szerény filléreinek a kezelője volt eddig abban a reményben, hogy majd hamarosan ő pénzügyminiszterként a birodalom dús pénzei fölött fog bábáskodni. A többiek viszont azonnal megharagudtak a biztos törtetőkre. Jézus helyre akarta tenni a vérmes elképzeléseket. Először felteszi a kérdést a két testvérnek: „tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” (22) a kehelyből inni az együttszenvedést jelentette. A két főminiszter aspiráns valószínűleg a harci cselekmények szenvedéseire gondolt, amit kitüntetésnek vettek volna. Ezért felelik készségesen: „Tudunk!” Az Úr válasza tökéletes: „a kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette”. (23) a megváltás megtörtént. Az apostolok hite megroggyant, sőt elveszett nagycsütörtök éjjel és nagypéntek délelőttjén, délutánján. Jézus egyedül itta a maga kelyhét, de azt hősiesen fenékig. A feltámadása kijózanította összes tanítványát. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe? És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt”. (Lk 24, 26-27) Urunk, Jézus Krisztus! Mi, magyarok a te és Édesanyád népéből hogyan lettünk a sátán martaléka? Teljes romlásunkból Te magad, Édesanyád és a Neked hívők milliói tudnak csak kimenteni. Kérjük, tedd meg mihamarabb! Azokat válogasd munkatársaidnak, akiket a Mennyei Atya rendelt újra alapozni és felépíteni.
Jer 18, 28-20; Mt 20, 17-28
„íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak”
Jézus harmadszor és utoljára jövendöli meg szenvedését és megváltó halálát. Nem enged magával népes zarándokcsoportot felvonulni. Nem akar galileai szimpatizánsokat szembeállítani az ellenséges fővárosi közösséggel. A harcot neki kell megvívni egyedül. Az apostolokra viszont szüksége van, mert ők szemtanúk, kell, legyenek halála és feltámadása mellett. A világ megváltásáról van szó, nemcsak az akkori nemzedékekről, hanem a hátralévő egész történelemről. „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16, 16) Egyelőre a tizenkettő sem hiszi el, amit Mesterük immár harmadszor és végérvényesen elébük tár. Ha hinnék, akkor vagy tiltakoznának, mint az első bejelentés alkalmával Péter tette döbbenetében, vagy idegesen megpróbálnák lebeszélni Jézust, hogy bemenjen az oroszlán barlangjába, esetleg megpróbálnának hazájukból, Galileából, egy megbízható csapatot összeszedni Jézus mellé. De nem ezt teszik. Még mindig a nagy zsidó birodalom igézetében nézik Jézust. Azt remélik, hogy az Úr titokban zászlóbontásra készül, és megindul a messiási offenzíva. Erre enged következtetni a szeretett tanítvány és bátyja, János és Jakab karrier-építése. „Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: Mit kívánsz? Az így válaszolt: Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban”. (20-21) Tehát titokban a két főminiszteri bársonyszék várományosai ők legyenek. A harmadikat is kinézte már magának valaki, a karióti Júdás, aki az apostoli kollégium szerény filléreinek a kezelője volt eddig abban a reményben, hogy majd hamarosan ő pénzügyminiszterként a birodalom dús pénzei fölött fog bábáskodni. A többiek viszont azonnal megharagudtak a biztos törtetőkre. Jézus helyre akarta tenni a vérmes elképzeléseket. Először felteszi a kérdést a két testvérnek: „tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” (22) a kehelyből inni az együttszenvedést jelentette. A két főminiszter aspiráns valószínűleg a harci cselekmények szenvedéseire gondolt, amit kitüntetésnek vettek volna. Ezért felelik készségesen: „Tudunk!” Az Úr válasza tökéletes: „a kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette”. (23) a megváltás megtörtént. Az apostolok hite megroggyant, sőt elveszett nagycsütörtök éjjel és nagypéntek délelőttjén, délutánján. Jézus egyedül itta a maga kelyhét, de azt hősiesen fenékig. A feltámadása kijózanította összes tanítványát. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe? És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt”. (Lk 24, 26-27) Urunk, Jézus Krisztus! Mi, magyarok a te és Édesanyád népéből hogyan lettünk a sátán martaléka? Teljes romlásunkból Te magad, Édesanyád és a Neked hívők milliói tudnak csak kimenteni. Kérjük, tedd meg mihamarabb! Azokat válogasd munkatársaidnak, akiket a Mennyei Atya rendelt újra alapozni és felépíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése