Nagyböjt 2 hete péntek
Ter 37, 3-4. 12-13a. 17b-28; Mt 21, 33-43. 45-46
„Példabeszédeit hallgatva a főpapok és a farizeusok megértették,hogy róluk beszél”
„Volt egy gazda, szőlőt ültetett”. (Mt 21, 33) Ez a szőlősgazda maga a fölséges Isten. A teremtés befejeztével Isten életteret adott az embernek. A szőlő önmagában is ehető, lehet belőle kitűnő italt készíteni. El lehet adni a fölösleges termést, a bor is értékesíthető. Tehát a megélhetést nagyszerűen biztosítja a gondos gazdának. A példabeszédbeli gazda elkészítette a szükséges berendezéseket is. A védelmet szolgálta a kerítés és az őrtorony. A taposógödör már a szüretre készült. Amikor aztán mindenről gondoskodott, kiadta bérlőknek. Megegyeztek, hogy a termésből mennyit kell majd átadni a Gazdának. Ő, pedig messze földre elutazott. Amikor aztán a szőlőtermőre fordult, a szőlősgazda megbízott embereket, hogy az őt, illető termésmennyiséget szedjék be a bérlőktől. Azok azonban nem fizették meg a jogos járandóságot. Kit megvertek, kit elzavartak, kit meg is öltek a küldöttek közül. A gazda értetlenül állt az események előtt, azért úgy döntött, hogy egyszülött fiát küldi a vita rendezéséhez, remélve, hogy őt tisztelettel és eredményesen fogadják. Mint hallottuk, őt kegyetlenül megölték, remélve, hogy megkaparinthatják az örökségét. Ez a példabeszéd a zsidó népről szól. Isten nekik szánta az ígéret földjét, azaz Kánaánt. Oda hívta választottját, Ábrahámot. Megmutatta neki a termőföldet, amely a kenyérgabonát biztosítja, a pompás legelőket, ahol birkanyájak legelésznek, a nagyszerűen megépített, megerősített városokat. A gyümölcsösök pompásan teremtek. Ennek a jólétnek mintája volt a csodálatos szőlő, amely akkora fürtöket nevelt, hogy két ember tudta csak fölemelni. Ez mind utódaidé lesz majd hat évszázad múlva, mert ezek a mostani lakók nem adják meg nekem az imádás méltó hódolatát, ellenségemet, az ördögöt imádják bálványképeikben. El fogom majd pusztítani ezeket a hálátlan népeket, és a te utódaidnak adom néhány évszázad múlva, remélve, hogy ők kizárólag engem szolgálnak hálás szívvel. El is jött a megjelölt időpont. Mózes elvezette népét egészen a határig. Onnan, pedig Józsue vezetésével indultak a Jordánon átkelve a honfoglalásra. Úgy történt minden, ahogyan Isten annak idején megígérte: kipusztított előlük hét népet. Minden készen várt rájuk. Csak el kellett foglalni a kisorsolt örökséget. Az első évtizedek rendben teltek. De aztán kezdődött a lopakodó hűtlenség ideje: a bálványozás. Voltak Istenhez hűséges vezetők, akik gondoskodtak az egyistenhit ápolásáról, de aztán elromlottak a vezetők is a néppel együtt. Dávid király csak egyetlen egy volt. Már a fia és utódja, Bölcs Salamon is helybenhagyta a bálványozást, amikor megöregedett. Utódai, pedig üldözték az igaz hitet, Isten küldötteit, a prófétákat rendszerint kivégeztették. Isten szörnyű büntetést küldött rájuk: 722-ben az északi tíz törzset, majd 587-586-ban a déli királyságot pusztíttatta el. Elérkezett a Gazda Fia. Az időszerű vezetők: farizeusok és főpapok minden erővel ellene vannak. Már elhatározták, hogy megölik, csak a rajongó tömeg miatt még nem merik megtenni. De jól értik, hogy Jézus átlát rajtuk.
Ter 37, 3-4. 12-13a. 17b-28; Mt 21, 33-43. 45-46
„Példabeszédeit hallgatva a főpapok és a farizeusok megértették,hogy róluk beszél”
„Volt egy gazda, szőlőt ültetett”. (Mt 21, 33) Ez a szőlősgazda maga a fölséges Isten. A teremtés befejeztével Isten életteret adott az embernek. A szőlő önmagában is ehető, lehet belőle kitűnő italt készíteni. El lehet adni a fölösleges termést, a bor is értékesíthető. Tehát a megélhetést nagyszerűen biztosítja a gondos gazdának. A példabeszédbeli gazda elkészítette a szükséges berendezéseket is. A védelmet szolgálta a kerítés és az őrtorony. A taposógödör már a szüretre készült. Amikor aztán mindenről gondoskodott, kiadta bérlőknek. Megegyeztek, hogy a termésből mennyit kell majd átadni a Gazdának. Ő, pedig messze földre elutazott. Amikor aztán a szőlőtermőre fordult, a szőlősgazda megbízott embereket, hogy az őt, illető termésmennyiséget szedjék be a bérlőktől. Azok azonban nem fizették meg a jogos járandóságot. Kit megvertek, kit elzavartak, kit meg is öltek a küldöttek közül. A gazda értetlenül állt az események előtt, azért úgy döntött, hogy egyszülött fiát küldi a vita rendezéséhez, remélve, hogy őt tisztelettel és eredményesen fogadják. Mint hallottuk, őt kegyetlenül megölték, remélve, hogy megkaparinthatják az örökségét. Ez a példabeszéd a zsidó népről szól. Isten nekik szánta az ígéret földjét, azaz Kánaánt. Oda hívta választottját, Ábrahámot. Megmutatta neki a termőföldet, amely a kenyérgabonát biztosítja, a pompás legelőket, ahol birkanyájak legelésznek, a nagyszerűen megépített, megerősített városokat. A gyümölcsösök pompásan teremtek. Ennek a jólétnek mintája volt a csodálatos szőlő, amely akkora fürtöket nevelt, hogy két ember tudta csak fölemelni. Ez mind utódaidé lesz majd hat évszázad múlva, mert ezek a mostani lakók nem adják meg nekem az imádás méltó hódolatát, ellenségemet, az ördögöt imádják bálványképeikben. El fogom majd pusztítani ezeket a hálátlan népeket, és a te utódaidnak adom néhány évszázad múlva, remélve, hogy ők kizárólag engem szolgálnak hálás szívvel. El is jött a megjelölt időpont. Mózes elvezette népét egészen a határig. Onnan, pedig Józsue vezetésével indultak a Jordánon átkelve a honfoglalásra. Úgy történt minden, ahogyan Isten annak idején megígérte: kipusztított előlük hét népet. Minden készen várt rájuk. Csak el kellett foglalni a kisorsolt örökséget. Az első évtizedek rendben teltek. De aztán kezdődött a lopakodó hűtlenség ideje: a bálványozás. Voltak Istenhez hűséges vezetők, akik gondoskodtak az egyistenhit ápolásáról, de aztán elromlottak a vezetők is a néppel együtt. Dávid király csak egyetlen egy volt. Már a fia és utódja, Bölcs Salamon is helybenhagyta a bálványozást, amikor megöregedett. Utódai, pedig üldözték az igaz hitet, Isten küldötteit, a prófétákat rendszerint kivégeztették. Isten szörnyű büntetést küldött rájuk: 722-ben az északi tíz törzset, majd 587-586-ban a déli királyságot pusztíttatta el. Elérkezett a Gazda Fia. Az időszerű vezetők: farizeusok és főpapok minden erővel ellene vannak. Már elhatározták, hogy megölik, csak a rajongó tömeg miatt még nem merik megtenni. De jól értik, hogy Jézus átlát rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése