Húsvétvasárnap
ApCsel 10,34a.37-43; Kol 3,1-4; Jn 20,1-9
„Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter”
„A hét első napján –tehát vasárnap-, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” (Jn 20,1-2) János apostol kitűnően fogalmazza meg a húsvét eseményeinek kezdetét. Mária Magdolna vasárnap még sötétben siet Jézus sírjához. Nem tudni, mi űzi, hajtja: csak sírni akar? Vagy a drága holttestet saját sírboltjába szállíttatni? A nagypénteki események után újabb csalódás: Üres a sír! Vigasztalan sötét az ég, sötét fájdalom a szívében, és üres a sír! Péterhez és Jánoshoz rohan: Elvitték az Urat! Megfojtották a hitünket, most pedig elrabolták testét. János Péterrel együtt futni kezd e hírre. Őket mi űzi, hajtja? Az elhalványult hit nyomán is élni akaró szeretet. János ért a célhoz elsőnek. Benézett, de megvárta Pétert. Magáról beszél azután: Látta a gyolcsleplet és a fejet takaró kendőt. „Látta mindezt és hitt”. (8) Mit hitt? Azt, hogy Jézus testét nem ellopták, hanem feltámadt, ahogy előre megmondta háromszor is, amikor szenvedéséről és haláláról beszélt. Pontosan előre jelezte, mi történik majd vele. „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia”. (Mt 16,21) Úgy derengett, világosult lelkében mindez, mint felette a hajnali égbolt. „Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból”.(Jn 20,9) a két főapostol itt még csak boldog hívői a húsvéti örömnek, a feltámadásnak. Tanúi csak attól kezdve lesznek, amikor Jézus megjelenik nekik az utolsóvacsora termében, ott megérintik eleven testét, sebhelyeit és esznek-isznak vele együtt, miután feltámadt a halálból. (ApCsel 10,41) De a szívük már boldog volt ebben a hitben is! Viszont felmerülhet a kérdés: Hol tartózkodott ebben a néhány órában a feltámadt Jézus? Annyi bizonyosnak tűnik, hogy nem bujkált a sziklák között. A feltámadásnak földi tanúja nem volt. Angyalok őrizték holttestét, ők várták és fogadták csodálatos örömben, amikor emberlelke istenségével egyesülten visszatért a pokol tornácáról a Golgotára. Hatalmas mennyei kíséretet kaphatott Atyjától, akik beléptek vele együtt a sírüregbe. Nyilván könnyedén befértek, hiszen az angyalok lelkek, nincs szükségük helyre. Majd talán a mennyországban arra is sor kerül, hogy megnézhessük a feltámadás konkrét eseményeit. Akkor majd látni fogjuk, kik voltak a kitűntetett angyalok, akik leszedték az Úr holttestéről a lepleket, és hajtogatták össze olyan precízen, hogy János szeme megakadt rajtuk, és Turini lepel formájában remekül megőrizték két évezreden át Jézus holttestének meggyötört vonásait. Jézus isteni ereje pedig pillanat alatt meggyógyította, átalakította, lelkével egyesítve feltámasztotta, vagyis élővé tette az Istenembert. A világtörténelem egyik legszebb pillanata ez. Ebben a pillanatban el is távozott a sziklákon keresztül oda, ahová legjobban várták: a virrasztó Édesanyához. Ő érdemelte meg az elsőséget, mert az Ő hite Fia istenségében mindig töretlen maradt. Mennyire vágyom látni ezt a boldog, csodálatos találkozást! De annak is örülnék nagyon, ha történelmünk magyarjainak hite ide hozná a Feltámadottat, elűzne minden rút homályt, és mi boldogan ünnepelnénk Vele hitünk húsvéti győzedelmét!
ApCsel 10,34a.37-43; Kol 3,1-4; Jn 20,1-9
„Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter”
„A hét első napján –tehát vasárnap-, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” (Jn 20,1-2) János apostol kitűnően fogalmazza meg a húsvét eseményeinek kezdetét. Mária Magdolna vasárnap még sötétben siet Jézus sírjához. Nem tudni, mi űzi, hajtja: csak sírni akar? Vagy a drága holttestet saját sírboltjába szállíttatni? A nagypénteki események után újabb csalódás: Üres a sír! Vigasztalan sötét az ég, sötét fájdalom a szívében, és üres a sír! Péterhez és Jánoshoz rohan: Elvitték az Urat! Megfojtották a hitünket, most pedig elrabolták testét. János Péterrel együtt futni kezd e hírre. Őket mi űzi, hajtja? Az elhalványult hit nyomán is élni akaró szeretet. János ért a célhoz elsőnek. Benézett, de megvárta Pétert. Magáról beszél azután: Látta a gyolcsleplet és a fejet takaró kendőt. „Látta mindezt és hitt”. (8) Mit hitt? Azt, hogy Jézus testét nem ellopták, hanem feltámadt, ahogy előre megmondta háromszor is, amikor szenvedéséről és haláláról beszélt. Pontosan előre jelezte, mi történik majd vele. „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia”. (Mt 16,21) Úgy derengett, világosult lelkében mindez, mint felette a hajnali égbolt. „Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból”.(Jn 20,9) a két főapostol itt még csak boldog hívői a húsvéti örömnek, a feltámadásnak. Tanúi csak attól kezdve lesznek, amikor Jézus megjelenik nekik az utolsóvacsora termében, ott megérintik eleven testét, sebhelyeit és esznek-isznak vele együtt, miután feltámadt a halálból. (ApCsel 10,41) De a szívük már boldog volt ebben a hitben is! Viszont felmerülhet a kérdés: Hol tartózkodott ebben a néhány órában a feltámadt Jézus? Annyi bizonyosnak tűnik, hogy nem bujkált a sziklák között. A feltámadásnak földi tanúja nem volt. Angyalok őrizték holttestét, ők várták és fogadták csodálatos örömben, amikor emberlelke istenségével egyesülten visszatért a pokol tornácáról a Golgotára. Hatalmas mennyei kíséretet kaphatott Atyjától, akik beléptek vele együtt a sírüregbe. Nyilván könnyedén befértek, hiszen az angyalok lelkek, nincs szükségük helyre. Majd talán a mennyországban arra is sor kerül, hogy megnézhessük a feltámadás konkrét eseményeit. Akkor majd látni fogjuk, kik voltak a kitűntetett angyalok, akik leszedték az Úr holttestéről a lepleket, és hajtogatták össze olyan precízen, hogy János szeme megakadt rajtuk, és Turini lepel formájában remekül megőrizték két évezreden át Jézus holttestének meggyötört vonásait. Jézus isteni ereje pedig pillanat alatt meggyógyította, átalakította, lelkével egyesítve feltámasztotta, vagyis élővé tette az Istenembert. A világtörténelem egyik legszebb pillanata ez. Ebben a pillanatban el is távozott a sziklákon keresztül oda, ahová legjobban várták: a virrasztó Édesanyához. Ő érdemelte meg az elsőséget, mert az Ő hite Fia istenségében mindig töretlen maradt. Mennyire vágyom látni ezt a boldog, csodálatos találkozást! De annak is örülnék nagyon, ha történelmünk magyarjainak hite ide hozná a Feltámadottat, elűzne minden rút homályt, és mi boldogan ünnepelnénk Vele hitünk húsvéti győzedelmét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése