Évközi 14 hét péntek
Ter 46, 1-7. 28-30; Mt 10, 16-23
„Ne félj, csak menj le Egyiptomba. Lemegyek oda veled”
Az Ószövetséget a szentírástudósok így nevezték meg célja és örök fontossága szerint: „Paidagogos eis Christon”, vagyis Krisztusra nevelő. Az ószövetségi választott nép története is csak annyiban fontos az üdvtörténet szempontjából, amennyiben előkészíti az emberiséget Jézus Krisztus eljövetelére és a megváltásra. Így tanulmányozzuk Jákob átköltözését és fiával, Józseffel való találkozását. Amint láttuk, könnyelművé tett egy óriási környéket a hét túl bőven termő év, aztán kétségbeeséssel sújtott a hét éves terméskiesés. Csak Józsefen keresztül és csak Egyiptomnak adott az Úr eligazítást a hét bőven termő esztendőről, és jó tanáccsal is szolgált: A bő termést fel kell vásárolni és összegyűjteni, mert ez a tartalék menti meg a föld eme részét az éhhaláltól. Mintha azt üzente volna: egykor majd az emberiség bűnei miatt a lelki éhség kiöli az emberekből az üdvösség lehetőségét, mert eltékozolták a Teremtő anyagi és lelki javait. Isten egy módot nyújt ennek megelőzésére: a megváltást. Oda viszi majd üldözői elől Fiát Egyiptomba, aztán egy idő múlva onnan hozza vissza ősei földjére, hogy most az egész világot mentse meg az örök haláltól. Ezt olvassuk Szent Máténál: A napkeleti bölcsek távozása után történt „Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, és vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.” (Óz 11, 1)(Mt 2, 13-15) Ebbe a gabonáért, a földi kenyérért vívott küzdelem képébe állítja maga Jézus is embereket, világot mentő megváltói tevékenységét az első csodálatos kenyérszaporítás után, amikor késztették, hogy előző napi csodáját állandósítsa a javukra. „Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: Égi kenyeret adott enni nekik. Jézus ezt válaszolta: Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak. Ekkor azt mondták neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret. Jézus azt felelte nekik: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg”. (Jn 6, 30-35) Amikor József felfedte kilétét testvérei előtt, azonnal édesapja után érdeklődött, és meghívta magához Egyiptomba egész családjával együtt, hogy közvetlenül tudjon gondoskodni róluk. A fáraó kocsikat bocsátott rendelkezésükre a költözködéshez. A testvérek igen nagy örömmel siettek haza. Felszabadultak lelkiismeretük szörnyű vádja alól, amely Józseffel kapcsolatban gyötörte őket, és örömöt akartak szolgáltatni apjuknak. De „apjuk szíve hideg maradt, mert nem hitt nekik”. (Ter 45, 26) – Nemde ugyanígy járt Jézus csodálatos kenyerével, Szent Teste nagy ígéretével? „Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (Jn 6, 60) És sokan végleg elszakadtak tőle. Jákob azonban mégis hinni kezdett fiainak, amikor a sok királyi ajándékot megpillantotta, meg az érte küldött kocsikat. (vö. Ter 45, 28) Az Eucharistia világot mentő valódi erejét is sokan csak rólunk, katolikusokon mérik le, és akkor sóhajtanak felszabadultan: Jézus az élet kenyere! Ne fosszuk meg tőle földi életünket, hogy minket is az örök boldogságba vigyen.
Ter 46, 1-7. 28-30; Mt 10, 16-23
„Ne félj, csak menj le Egyiptomba. Lemegyek oda veled”
Az Ószövetséget a szentírástudósok így nevezték meg célja és örök fontossága szerint: „Paidagogos eis Christon”, vagyis Krisztusra nevelő. Az ószövetségi választott nép története is csak annyiban fontos az üdvtörténet szempontjából, amennyiben előkészíti az emberiséget Jézus Krisztus eljövetelére és a megváltásra. Így tanulmányozzuk Jákob átköltözését és fiával, Józseffel való találkozását. Amint láttuk, könnyelművé tett egy óriási környéket a hét túl bőven termő év, aztán kétségbeeséssel sújtott a hét éves terméskiesés. Csak Józsefen keresztül és csak Egyiptomnak adott az Úr eligazítást a hét bőven termő esztendőről, és jó tanáccsal is szolgált: A bő termést fel kell vásárolni és összegyűjteni, mert ez a tartalék menti meg a föld eme részét az éhhaláltól. Mintha azt üzente volna: egykor majd az emberiség bűnei miatt a lelki éhség kiöli az emberekből az üdvösség lehetőségét, mert eltékozolták a Teremtő anyagi és lelki javait. Isten egy módot nyújt ennek megelőzésére: a megváltást. Oda viszi majd üldözői elől Fiát Egyiptomba, aztán egy idő múlva onnan hozza vissza ősei földjére, hogy most az egész világot mentse meg az örök haláltól. Ezt olvassuk Szent Máténál: A napkeleti bölcsek távozása után történt „Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Kelj föl, és vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.” (Óz 11, 1)(Mt 2, 13-15) Ebbe a gabonáért, a földi kenyérért vívott küzdelem képébe állítja maga Jézus is embereket, világot mentő megváltói tevékenységét az első csodálatos kenyérszaporítás után, amikor késztették, hogy előző napi csodáját állandósítsa a javukra. „Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: Égi kenyeret adott enni nekik. Jézus ezt válaszolta: Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak. Ekkor azt mondták neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret. Jézus azt felelte nekik: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg”. (Jn 6, 30-35) Amikor József felfedte kilétét testvérei előtt, azonnal édesapja után érdeklődött, és meghívta magához Egyiptomba egész családjával együtt, hogy közvetlenül tudjon gondoskodni róluk. A fáraó kocsikat bocsátott rendelkezésükre a költözködéshez. A testvérek igen nagy örömmel siettek haza. Felszabadultak lelkiismeretük szörnyű vádja alól, amely Józseffel kapcsolatban gyötörte őket, és örömöt akartak szolgáltatni apjuknak. De „apjuk szíve hideg maradt, mert nem hitt nekik”. (Ter 45, 26) – Nemde ugyanígy járt Jézus csodálatos kenyerével, Szent Teste nagy ígéretével? „Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (Jn 6, 60) És sokan végleg elszakadtak tőle. Jákob azonban mégis hinni kezdett fiainak, amikor a sok királyi ajándékot megpillantotta, meg az érte küldött kocsikat. (vö. Ter 45, 28) Az Eucharistia világot mentő valódi erejét is sokan csak rólunk, katolikusokon mérik le, és akkor sóhajtanak felszabadultan: Jézus az élet kenyere! Ne fosszuk meg tőle földi életünket, hogy minket is az örök boldogságba vigyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése