ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP
Iz 66, 10-14c; Gal 6,14-1;Lk 10,1-12.17-20
Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek”
Jeruzsálem Dávid király óta a zsidók fővárosa volt, amíg el nem vesztették önállóságukat. Nabukodonozor babiloni király katonái hosszú ostrom után elfoglalták, földig rombolták házait is, templomát is. Népét rabszíjra fűzve hajtották gyalog a Tigris és Eufrátesz folyók síkságán épült Babilonba és környékére. Hetven évig ették ott a rabság keserű kenyerét. Izajás próféta ennek a fogságnak végére szánta a vigasztalás gyönyörű üzenetét: „Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta” (10) „Mert azt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot, és mint kiáradt patakot, a nemzetek dicsőségét. Tejjel táplálnak, karjukon hordoznak, és térdükön becéznek titeket.” (12) Ez a csodálatos üzenet egykor a zsidók újjá épülő fővárosának szólt. Mióta azonban ott halt iszonyatos kereszthalált Isten egyszülött, emberré lett Fia, azóta Istennek más üzenete van: „Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének fölékesített menyasszonyt” (Jel 21, 2) Ez az új város, pedig nem más, mint a nagy üldözések, a sátáni gonoszság karmaiból kiszabadult Egyház, amelyben örök béke és boldogság lakik. Ide tartozunk majd mi, magyarok is. Ez Istennek mára szóló öröm-üzenete. Szent Páltól is érkezik öröm-szózat „Sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten igaz Izraelének. Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen”. (Gal 6, 15-17) Szent Pálhoz hasonlóan mi is keresztények vagyunk, az Ő halálának érdemeiből lettünk Isten gyermekei. Mi is elmondhatjuk nyugodt lelkiismerettel: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot és engem is a világnak” (14) Mások nem akarnak visszaemlékezni, mennyit harcolt és szenvedett a magyar nép Európa keresztény országainak védelmében, majd a hála helyett kapott rettenetes sebeiben, de mi magunk legyünk tisztában azzal, hogy ez Jézus keresztjének cipelése. Reméljük, elközelget hozzánk is ez az élmény: Dicsekedhetünk Isten és emberek előtt, amikor ránk virrad Urunk irgalmának napja. „Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott”(Lk 10, 1) „a hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. Uram, mondták, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk. Ő így válaszolt: Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek, semmisem fog ártani nektek” (18-19) a hetvenkét tanítvány utódai mi, egyszerű papok vagyunk. Örömmel nézünk vissza az elémúlt évtizedekre: üldöztek, gyaláztak, ahonnan lehetett, kiszorítottak. Túléltük. Örülünk neki, hogy volt sok küzdelmünk, és nem tört össze bennünk a küldetés-tudat. Elfogadjuk Urunk ajánlatát: „Annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben”. (20) De úgy érzem a mai szentírási üzenetekből, hogy részünk lesz a krisztusi élményben, amikor a sátán és csatlósai bukása után ujjongva köszönthetjük közösen az új Jeruzsálemet.
Iz 66, 10-14c; Gal 6,14-1;Lk 10,1-12.17-20
Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek”
Jeruzsálem Dávid király óta a zsidók fővárosa volt, amíg el nem vesztették önállóságukat. Nabukodonozor babiloni király katonái hosszú ostrom után elfoglalták, földig rombolták házait is, templomát is. Népét rabszíjra fűzve hajtották gyalog a Tigris és Eufrátesz folyók síkságán épült Babilonba és környékére. Hetven évig ették ott a rabság keserű kenyerét. Izajás próféta ennek a fogságnak végére szánta a vigasztalás gyönyörű üzenetét: „Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta” (10) „Mert azt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot, és mint kiáradt patakot, a nemzetek dicsőségét. Tejjel táplálnak, karjukon hordoznak, és térdükön becéznek titeket.” (12) Ez a csodálatos üzenet egykor a zsidók újjá épülő fővárosának szólt. Mióta azonban ott halt iszonyatos kereszthalált Isten egyszülött, emberré lett Fia, azóta Istennek más üzenete van: „Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének fölékesített menyasszonyt” (Jel 21, 2) Ez az új város, pedig nem más, mint a nagy üldözések, a sátáni gonoszság karmaiból kiszabadult Egyház, amelyben örök béke és boldogság lakik. Ide tartozunk majd mi, magyarok is. Ez Istennek mára szóló öröm-üzenete. Szent Páltól is érkezik öröm-szózat „Sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten igaz Izraelének. Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen”. (Gal 6, 15-17) Szent Pálhoz hasonlóan mi is keresztények vagyunk, az Ő halálának érdemeiből lettünk Isten gyermekei. Mi is elmondhatjuk nyugodt lelkiismerettel: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot és engem is a világnak” (14) Mások nem akarnak visszaemlékezni, mennyit harcolt és szenvedett a magyar nép Európa keresztény országainak védelmében, majd a hála helyett kapott rettenetes sebeiben, de mi magunk legyünk tisztában azzal, hogy ez Jézus keresztjének cipelése. Reméljük, elközelget hozzánk is ez az élmény: Dicsekedhetünk Isten és emberek előtt, amikor ránk virrad Urunk irgalmának napja. „Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott”(Lk 10, 1) „a hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. Uram, mondták, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk. Ő így válaszolt: Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek, semmisem fog ártani nektek” (18-19) a hetvenkét tanítvány utódai mi, egyszerű papok vagyunk. Örömmel nézünk vissza az elémúlt évtizedekre: üldöztek, gyaláztak, ahonnan lehetett, kiszorítottak. Túléltük. Örülünk neki, hogy volt sok küzdelmünk, és nem tört össze bennünk a küldetés-tudat. Elfogadjuk Urunk ajánlatát: „Annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben”. (20) De úgy érzem a mai szentírási üzenetekből, hogy részünk lesz a krisztusi élményben, amikor a sátán és csatlósai bukása után ujjongva köszönthetjük közösen az új Jeruzsálemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése