Európa Fővédőszentje, Szent Benedek
Európa területének nagy részét meghódította a Római Birodalom. A leigázott népek kezdetben harcoltak önállóságukért, később azonban fejet hajtottak a hatalmas erőnek, és átvették annak politikai, kulturális és gazdasági rendszerét. Az első keresztény évezred elején hazánk nyugati, dunántúli része is ennek a birodalomnak volt része. Azonos és ma is időszerű jogrendszerük, kiváló útjaik, a közrendet és külső ellenségek elleni védelmet biztosító légióik, a rabszolgaságra épülő, de jól működő gazdaságuk, két hivatalos nyelvük: a latin és a görög ismeretében fél Európa, Közel-Kelet és Észak-Afrika minden területén könnyen boldogult minden alattvaló. A VI.század végén azonban a birodalom nyugati része összeomlott. A császárok Nagy Konstantin uralkodása óta a Boszporusz partján kiépített Constantinopolisban,(Konstantinápoly) éltek és uralkodtak. Az állandóan támadó barbár (borotválatlan, szakállas, műveletlen) nomád népek támadását visszaverni később már nem tudták, így azok megtelepedtek és a birodalom területén megjelentek az új közösségek, országok.480 körül Nursiában (Norcia) előkelő római családban született egy kisfiú. Szülei Benedictus (áldott, Benedek, Bence) névre kereszteltették. Szorgalmasan tanulta az összeomlott birodalom iskoláiban mindazt a magas fokú műveltséget, amit akkor még át lehetett menteni a birodalom területén kialakult új országokban. Lehetett volna tisztviselő. Ő azonban a még nem egészen keresztény régi és új népeket kívánta oktatni mind földi, mind égi tudományra. Belátta, hogy egyedül ez túl nagy feladat. Előbb Subiaco környékén remetéskedett, aztán saját elgondolása alapján egy új férfiközösséget, az első nyugati szerzetesi családot alapította meg a Cassino-hegyen. Kiirtották az erdőség egy részét. Ezen az irtáson építették az első nyugati monasterium-ot (monostor). Ebben laktak a szerzetesek, azok a férfiak, akik Istent és embereket kívántak szolgálni közösségben élve, tulajdon nélkül és állapotbeli tisztaságban. Élükön abbas (apát) állt, ő teljes joggal irányította monostor életét Benedek apát rendszabálya (regula) alapján. Ezt az állapotot önként lehetett vállalni, és ugyancsak önként letett fogadalommal kötelezték magukat a regula megtartására életük végéig. Benedek apát kettős alapot adott kolostorának: imádkozzál és dolgozzál. Az első feladatkör a közös ima. Éjfélkor felkeltek, kezükben égő gyertyával siettek az új napot megszentelni zsoltárokkal, szentírási olvasmányokkal és más könyörgésekkel. Egy órás közös ima után visszamehettek aludni. Négy óra körül újabb közös ima (Laudes, reggeli dicséretek), szentmise, 6-kor Prima, 9-kor Tertia, délben Sexta, 15-kor Nona. Ezeket kisebb imaóráknak nevezték, 10-15 percig tartottak. Alkonyatkor Vesperae (esti ima), 21-kor Completorium (befejezés). Utána alvás éjfélig. A szó szoros értelmében megszentelték a napot. A munka: mezőgazdasági termelés, a termés feldolgozása (élelmiszer, tímárság, szabóság, építészet,) Naponta sok kenyeret (1000-1300) ingyen osztottak a szegényeknek.A tudományos munka: fiatalok továbbképzése (gimnáziumi szint), önálló irodalom, könyv-tekercsek másolása. Amikor a monostor ellátása szerzetesi szinten elégséges volt, vállaltak új monostorépítést és működtetést. Így lassan mindenütt megjelentek, rangos mezőgazdaságot, állattenyésztést, ipart honosítottak meg Európa-szerte. A X. századtól ők tanították magyar őseinket, hogy a vándorélet után helyhez kötött, intenzív munkával biztosítsák népünk jólétét. Érthető, hogy VI. Pál pápa 1964.október 24-én Szent Benedeket Európa fővédőszentjének nyilvánította. Gazdasági síkon ugyan kevésbé érzékelhető a magas segítés szükségessége, de az emberélet megszentelése, testvéri támogatása, szegények és gazdagok életének nívóban közelítése kizárólag Isten, kereszténység szellemében lehetséges. Most Magyarországon arra kell kérnünk segítségét, hogy legalább földünket és vizünket védje meg, hogy a mienk maradjon. Amit pedig hozzá-nem-értéssel tönkretettek, Isten segítségével, munkásnapjaink megszentelésével újjáépítsük.
Európa területének nagy részét meghódította a Római Birodalom. A leigázott népek kezdetben harcoltak önállóságukért, később azonban fejet hajtottak a hatalmas erőnek, és átvették annak politikai, kulturális és gazdasági rendszerét. Az első keresztény évezred elején hazánk nyugati, dunántúli része is ennek a birodalomnak volt része. Azonos és ma is időszerű jogrendszerük, kiváló útjaik, a közrendet és külső ellenségek elleni védelmet biztosító légióik, a rabszolgaságra épülő, de jól működő gazdaságuk, két hivatalos nyelvük: a latin és a görög ismeretében fél Európa, Közel-Kelet és Észak-Afrika minden területén könnyen boldogult minden alattvaló. A VI.század végén azonban a birodalom nyugati része összeomlott. A császárok Nagy Konstantin uralkodása óta a Boszporusz partján kiépített Constantinopolisban,(Konstantinápoly) éltek és uralkodtak. Az állandóan támadó barbár (borotválatlan, szakállas, műveletlen) nomád népek támadását visszaverni később már nem tudták, így azok megtelepedtek és a birodalom területén megjelentek az új közösségek, országok.480 körül Nursiában (Norcia) előkelő római családban született egy kisfiú. Szülei Benedictus (áldott, Benedek, Bence) névre kereszteltették. Szorgalmasan tanulta az összeomlott birodalom iskoláiban mindazt a magas fokú műveltséget, amit akkor még át lehetett menteni a birodalom területén kialakult új országokban. Lehetett volna tisztviselő. Ő azonban a még nem egészen keresztény régi és új népeket kívánta oktatni mind földi, mind égi tudományra. Belátta, hogy egyedül ez túl nagy feladat. Előbb Subiaco környékén remetéskedett, aztán saját elgondolása alapján egy új férfiközösséget, az első nyugati szerzetesi családot alapította meg a Cassino-hegyen. Kiirtották az erdőség egy részét. Ezen az irtáson építették az első nyugati monasterium-ot (monostor). Ebben laktak a szerzetesek, azok a férfiak, akik Istent és embereket kívántak szolgálni közösségben élve, tulajdon nélkül és állapotbeli tisztaságban. Élükön abbas (apát) állt, ő teljes joggal irányította monostor életét Benedek apát rendszabálya (regula) alapján. Ezt az állapotot önként lehetett vállalni, és ugyancsak önként letett fogadalommal kötelezték magukat a regula megtartására életük végéig. Benedek apát kettős alapot adott kolostorának: imádkozzál és dolgozzál. Az első feladatkör a közös ima. Éjfélkor felkeltek, kezükben égő gyertyával siettek az új napot megszentelni zsoltárokkal, szentírási olvasmányokkal és más könyörgésekkel. Egy órás közös ima után visszamehettek aludni. Négy óra körül újabb közös ima (Laudes, reggeli dicséretek), szentmise, 6-kor Prima, 9-kor Tertia, délben Sexta, 15-kor Nona. Ezeket kisebb imaóráknak nevezték, 10-15 percig tartottak. Alkonyatkor Vesperae (esti ima), 21-kor Completorium (befejezés). Utána alvás éjfélig. A szó szoros értelmében megszentelték a napot. A munka: mezőgazdasági termelés, a termés feldolgozása (élelmiszer, tímárság, szabóság, építészet,) Naponta sok kenyeret (1000-1300) ingyen osztottak a szegényeknek.A tudományos munka: fiatalok továbbképzése (gimnáziumi szint), önálló irodalom, könyv-tekercsek másolása. Amikor a monostor ellátása szerzetesi szinten elégséges volt, vállaltak új monostorépítést és működtetést. Így lassan mindenütt megjelentek, rangos mezőgazdaságot, állattenyésztést, ipart honosítottak meg Európa-szerte. A X. századtól ők tanították magyar őseinket, hogy a vándorélet után helyhez kötött, intenzív munkával biztosítsák népünk jólétét. Érthető, hogy VI. Pál pápa 1964.október 24-én Szent Benedeket Európa fővédőszentjének nyilvánította. Gazdasági síkon ugyan kevésbé érzékelhető a magas segítés szükségessége, de az emberélet megszentelése, testvéri támogatása, szegények és gazdagok életének nívóban közelítése kizárólag Isten, kereszténység szellemében lehetséges. Most Magyarországon arra kell kérnünk segítségét, hogy legalább földünket és vizünket védje meg, hogy a mienk maradjon. Amit pedig hozzá-nem-értéssel tönkretettek, Isten segítségével, munkásnapjaink megszentelésével újjáépítsük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése