Húsvét hatodik hetének szombata

Húsvét hatodik hetének szombata

Kérjetek, és kaptok – szól Jézus egyszerű bátorítása felénk, s ezt az emberek közti alapszabályt kiterjeszti Istennel való kapcsolatunkra. Amikor Jézus arra buzdít minket, hogy bátran forduljunk Istenhez kéréseinkkel, mert meghallgat minket, akkor ezt az imádkozásra érti. Az embernek elsősorban az imádságban kell Istent és az ő országát keresnie. Ha lelkünket felemelve imára nyitjuk ajkunkat, valójában mindig Istent keressük, Isten után vágyakozunk. Tudjuk, hogy bármikor bizalommal közeledhetünk hozzá, mert nem zárkózik el tőlünk, hanem jóságosan elénk siet. Isten tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt még bármit is megfogalmazunk, mégis azt szeretné, hogy elinduljunk felé, megszólítsuk őt és megtaláljuk őt az imádságban. Kéréseinket mindig Jézus nevében intézzük hozzá!
A kéréshez alázat szükséges. Be kell ismernünk, hogy magunktól semmit sem tehetünk, és Isten segítsége nélkül nem sokra vihetjük. Kérésünkkel elismerjük, hogy rászorulunk az ő kegyelmére, és nincs meg mindenünk, ami biztosíthatná örömünket, boldogságunkat. Csak a gőgös ember gondolhatja, hogy mindene megvan és nincs szüksége az Istenre. Legyünk tehát alázatosak és kicsinységünk tudatában forduljunk Istenünkhöz, hogy Krisztus és az ő szeretete legyen nagy bennünk. Kérjünk bátran, és Isten meg fogja mutatni nagylelkűségét.

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.