Évközi 21. hét hétfő
2Tessz 1,1-5. 11b-12, Mt 23,13-22
„Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól”
Pál a második missziós útján érkezett Tesszalonikibe. Ismeretlenként jött, hozta az evangélium jó hírét, amelyet Jézus bízott az Olajfák hegyén apostolaira, a Tizenegyre, mielőtt a mennybe emelkedett:
„Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,19-20) Saul a damaszkuszi úton Jézussal találkozva érezte meg, hogy a Názáreti Jézus miatta szállt vissza a földre a mennyei dicsőségből, és mutatta meg neki azt a ragyogást, amely elhomályosította a déli verőfényt. Megsejtette, hogy itt és most azért ragyogtatja a Názáreti Jézus ezt, hogy ebbe kívánjon hazatérni. Megérezte, hogy apja gyermekkora óta nem hiába képeztette ki a jeruzsálemi rabbi képzőben, hogy a múltról minden lehetőt tudjon és erre a fényre rácsodálkozva igyekezzék majd ebbe a fénybe hazatalálni. Abban a pillanatban a fényözönben talán még eszébe sem jutott, hogy az a túlvilági fény az ő számára csak úgy érhető el, ha sok más embert megismertet a fényt árasztó Jézussal. Felderengett benne valami sejtés, mert a kapott szemrehányásra: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”, ezt válaszolta: „Uram, mit akarsz, hogy mit tegyek?” (ApCsel 9,4-5) Megtérése után Pál a pusztába vonult két évre. Neki nem emberektől, hanem magától Jézustól kellett hallania az élet igéit, hogy igazi küldött, apostol legyen. Neki alaposabb előképzése volt, mint apostol-elődeinek,de Jézus sok olyan hitbeli mélységre rányitotta a szemét, amely később csak az ő igehirdetésében nyilvánult meg, ahogy erre Péter, a főapostol is felhívta a figyelmet:„Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük, ezeket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre” (2Pét 3,15-16) Pál Tesszalonikiben is egyeseket meg tud nyerni a hitnek, de mások ellenzői lesznek. Később el is űzték őt a városból. Amikor szükségét látta az apostol, hogy közbeszóljon, megtette a hozzájuk írt eső levélben. Később, a második levélben ugyanazok a nehézségek kerülnek tárgyalásra, mint az első levélben: az Úr második eljövetelének körülményei. Ellenfelei azt állítják, hogy az emberiség máris ebben az időben él. Pál újabb szempontokat közöl, amelyek pontosabbá teszik a mi hitünket.
2Tessz 1,1-5. 11b-12, Mt 23,13-22
„Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól”
Pál a második missziós útján érkezett Tesszalonikibe. Ismeretlenként jött, hozta az evangélium jó hírét, amelyet Jézus bízott az Olajfák hegyén apostolaira, a Tizenegyre, mielőtt a mennybe emelkedett:
„Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,19-20) Saul a damaszkuszi úton Jézussal találkozva érezte meg, hogy a Názáreti Jézus miatta szállt vissza a földre a mennyei dicsőségből, és mutatta meg neki azt a ragyogást, amely elhomályosította a déli verőfényt. Megsejtette, hogy itt és most azért ragyogtatja a Názáreti Jézus ezt, hogy ebbe kívánjon hazatérni. Megérezte, hogy apja gyermekkora óta nem hiába képeztette ki a jeruzsálemi rabbi képzőben, hogy a múltról minden lehetőt tudjon és erre a fényre rácsodálkozva igyekezzék majd ebbe a fénybe hazatalálni. Abban a pillanatban a fényözönben talán még eszébe sem jutott, hogy az a túlvilági fény az ő számára csak úgy érhető el, ha sok más embert megismertet a fényt árasztó Jézussal. Felderengett benne valami sejtés, mert a kapott szemrehányásra: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”, ezt válaszolta: „Uram, mit akarsz, hogy mit tegyek?” (ApCsel 9,4-5) Megtérése után Pál a pusztába vonult két évre. Neki nem emberektől, hanem magától Jézustól kellett hallania az élet igéit, hogy igazi küldött, apostol legyen. Neki alaposabb előképzése volt, mint apostol-elődeinek,de Jézus sok olyan hitbeli mélységre rányitotta a szemét, amely később csak az ő igehirdetésében nyilvánult meg, ahogy erre Péter, a főapostol is felhívta a figyelmet:„Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük, ezeket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre” (2Pét 3,15-16) Pál Tesszalonikiben is egyeseket meg tud nyerni a hitnek, de mások ellenzői lesznek. Később el is űzték őt a városból. Amikor szükségét látta az apostol, hogy közbeszóljon, megtette a hozzájuk írt eső levélben. Később, a második levélben ugyanazok a nehézségek kerülnek tárgyalásra, mint az első levélben: az Úr második eljövetelének körülményei. Ellenfelei azt állítják, hogy az emberiség máris ebben az időben él. Pál újabb szempontokat közöl, amelyek pontosabbá teszik a mi hitünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése