Évközi 21. hét szerda
2Tessz 3,6-10. 16-18, Mt 23,27-32
„Aki nem akar dolgozni, ne is egyék!”
A mai napra előírt szentlecke fontos témát tár elénk. A földi élet, amely születésünktől a halálunk pillanatáig tart, komoly kötelességteljesítésből áll. „Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett,s a hetedik napon megnyugodott minden munkájától, amit csak végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett az Isten” (2,1-3) Az egész időszak alaptörvénye: a munka.: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15) Ez a munka nem kényszer-munka volt, hanem pompás alkotás. Ennek a gyönyörű alapeszmének máig eleven tanúja a gyerekek játéka. Mozog, ügyeskedik, lót-fut, beleizzad, belefárad, aztán megpihen, de alig várja a másnapot, hogy tenni tudja újra ugyanazt. A súlyos, testet-lelket elnyüvő munka az már az emberek büntetésének egyik tünete: „Ádámnak pedig azt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földe, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba!” (3,17-19)A választott népet, Izrael fiait Isten kimentette Egyiptomból. Ezzel nem szüntette meg a munka kötelezettségét, hanem azt a lealázó állapotot szüntette meg, hogy az Isten képére teremtett ember állat módjára nyomorogjon a munka végzésekor. A Tízparancsolatban így szövegezi bele és vési kőtáblára a kezdettől megfogalmazott és a szív hústábláira ráírt ősi és mindenkire érvényes törvényt: „Hat napon dolgozzál és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rab szolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapudon belül van!” (Kiv 20,9-10) Ne csodálkozzék tehát senki azon, hogy Szent Pál keményen kimondja Isten akaratát: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék!” Mert aki nem szorul rá a kenyérkeresetre, annak ott van a szeretet parancsa: dolgozz azért, hogy a dolgozni nem tudóknak is legyen mit enniük! Ez azonban nem vonatkozik a munkakerülőkre.
2Tessz 3,6-10. 16-18, Mt 23,27-32
„Aki nem akar dolgozni, ne is egyék!”
A mai napra előírt szentlecke fontos témát tár elénk. A földi élet, amely születésünktől a halálunk pillanatáig tart, komoly kötelességteljesítésből áll. „Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett,s a hetedik napon megnyugodott minden munkájától, amit csak végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett az Isten” (2,1-3) Az egész időszak alaptörvénye: a munka.: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15) Ez a munka nem kényszer-munka volt, hanem pompás alkotás. Ennek a gyönyörű alapeszmének máig eleven tanúja a gyerekek játéka. Mozog, ügyeskedik, lót-fut, beleizzad, belefárad, aztán megpihen, de alig várja a másnapot, hogy tenni tudja újra ugyanazt. A súlyos, testet-lelket elnyüvő munka az már az emberek büntetésének egyik tünete: „Ádámnak pedig azt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földe, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba!” (3,17-19)A választott népet, Izrael fiait Isten kimentette Egyiptomból. Ezzel nem szüntette meg a munka kötelezettségét, hanem azt a lealázó állapotot szüntette meg, hogy az Isten képére teremtett ember állat módjára nyomorogjon a munka végzésekor. A Tízparancsolatban így szövegezi bele és vési kőtáblára a kezdettől megfogalmazott és a szív hústábláira ráírt ősi és mindenkire érvényes törvényt: „Hat napon dolgozzál és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rab szolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapudon belül van!” (Kiv 20,9-10) Ne csodálkozzék tehát senki azon, hogy Szent Pál keményen kimondja Isten akaratát: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék!” Mert aki nem szorul rá a kenyérkeresetre, annak ott van a szeretet parancsa: dolgozz azért, hogy a dolgozni nem tudóknak is legyen mit enniük! Ez azonban nem vonatkozik a munkakerülőkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése