Az Irgalmasság Szentéve 2015. december 8-án
kezdődött és 2016.november 20-án zárul.
Ferenc pápa már 2015.április 11-én átadta a Szentévnek megnyitó bulláját. Evvel akarta érzékeltetni, hogy rendkívüli fontosságot kell kapnia annak a gondolatnak, hogy az Istent hűtlenül elhagyó világunk hosszasan gondolkodjék hűtlenségén, és találja meg visszatérés útját a végtelenül szerető Mennyei Atyához. A bulla kihirdetésének időpontja húsvét második vasárnapjának előestéjén történt. Ez már önmagában is jelzés értékű. II. János Pál pápa 2000-ben rendelte el, hogy Megváltónk feltámadásának nyolcad napján (a megváltás legfőbb ünnepének, húsvétnak a nyolcad napján) öntudatosodjék minden keresztényben: az emberiség vétkei ellenére sem vetett el, és nem is vet el bennünket Atyánk az Isten, mert végtelenül irgalmas, végtelenül szereti az embereket, legkedvesebb teremtményeit. 1932.július 1-én Mennyei Atyánk egy francia alapítású missziós rend nővérnek, az olasz származású Eugenia nővérnek egy hosszú levelet diktált erről a nagy szeretetről. „A festőnek örömet okoz az általa festett kép szemlélése; így Én is örülök és felvidulok, ha az emberek teremtésem remekművei közé jöhetek! Az idő sürget, szeretném, hogy az ember minél hamarabb megtudja, hogy szeretem, és hogy a legnagyobb boldogságot érzem, ha együtt lehetek és beszélhetek vele, mint egy atya gyermekeivel. Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagvilág teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetőségükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá: ilyen a levegő, a nap, az eső és sok egyéb, amiről tudtam, hogy megélhetőségükhöz szükséges. Végül megteremtettem az embert! Meg voltam elégedve művemmel. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jóságom” (Az Atya szól gyermekeihez 23)
Ferenc pápa már 2015.április 11-én átadta a Szentévnek megnyitó bulláját. Evvel akarta érzékeltetni, hogy rendkívüli fontosságot kell kapnia annak a gondolatnak, hogy az Istent hűtlenül elhagyó világunk hosszasan gondolkodjék hűtlenségén, és találja meg visszatérés útját a végtelenül szerető Mennyei Atyához. A bulla kihirdetésének időpontja húsvét második vasárnapjának előestéjén történt. Ez már önmagában is jelzés értékű. II. János Pál pápa 2000-ben rendelte el, hogy Megváltónk feltámadásának nyolcad napján (a megváltás legfőbb ünnepének, húsvétnak a nyolcad napján) öntudatosodjék minden keresztényben: az emberiség vétkei ellenére sem vetett el, és nem is vet el bennünket Atyánk az Isten, mert végtelenül irgalmas, végtelenül szereti az embereket, legkedvesebb teremtményeit. 1932.július 1-én Mennyei Atyánk egy francia alapítású missziós rend nővérnek, az olasz származású Eugenia nővérnek egy hosszú levelet diktált erről a nagy szeretetről. „A festőnek örömet okoz az általa festett kép szemlélése; így Én is örülök és felvidulok, ha az emberek teremtésem remekművei közé jöhetek! Az idő sürget, szeretném, hogy az ember minél hamarabb megtudja, hogy szeretem, és hogy a legnagyobb boldogságot érzem, ha együtt lehetek és beszélhetek vele, mint egy atya gyermekeivel. Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagvilág teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetőségükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá: ilyen a levegő, a nap, az eső és sok egyéb, amiről tudtam, hogy megélhetőségükhöz szükséges. Végül megteremtettem az embert! Meg voltam elégedve művemmel. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jóságom” (Az Atya szól gyermekeihez 23)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése