Advent 3 hete kedd

Advent 3 hete kedd
Szof3,1-2. 9-13 Mt 21,28-32

A főtanács küldöttsége számon kérte Jézustól, milyen jogon avatkozott be egy okos üzletbe, amikor kikergette a templom területéről a kereskedőket és a pénzváltókat. Nem részletezte beavatkozási jogát, mert a vitat kezdeményezők nem válaszoltak kérdésére, hogy Keresztelő János keresztsége Istentől való volt-e, vagy nem. Most Jézus tesz föl kérdést: „vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben: Az így válaszolt: Nem akarok, de később meggondolta magát és kiment. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: Igenis, Uram! De nem ment ki. A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát? Azt felelték: Az első." (28-31) A vitapartnerek okosan válaszoltak Jézus kérdésére. A kérdés lényege ugyanis ezt volt: melyik teljesítette az apa akaratét? A felfortyanással megtagadott engedelmesség ugyanis nem volt igazán emberi cselekedet, tehát erkölcsileg egyértelműen jó vagy rossz. Az értelem nem gondolkodott, dühösen forrongott az érzelemvilág, mit akar megint az apa, fontos-e a parancs? Neki engedelmeskednie kell, hiszen az apa kenyerét eszi? A megfontolás után az akarat egyértelműen úgy döntött: igen, neked engedelmeskedned kell, mert apád parancsolhat neked, hiszen ő a család feje. A parancsot nemcsak teljesítette, hanem erkölcsileg is jó volt a tette. A másik viszont úgy látszott, nyugodt volt, amikor a parancs feléje ismétlődött meg. Talán hallotta is a bátyjával lezajlott kurta szóváltást. Talán úgy vélekedett, nem bosszantja ő is az apját, azt mondja, amit ő vár tőle, de esze ágában sincs komolyan venni. Megfontolt, értelemmel és akarattal létrehozott döntés volt. Erkölcsileg rossz cselekedet. Engedetlenség. Jézus ebből a példából messzemenő tanulságokat vont le: Vitapartnerei, a farizeusok, írástudók és zsidó papok úgy tudták magukról, hogy ők Isten jó gyermekei, feddhetetlenül tartják az összes parancsát, tehát útjuk nyílegyenesen vezet a mennyországba. Bezzeg a vámosok és az utcanők azok a kimondottan kárhozat útját járó, megvetendő bűnösök. Ráadásul nem is akarnak, nem is tudnak megváltozni, tehát megtérni. Jézus viszont keményen elítéli ezt a felfogást. Nem azt állítja, hogy eme utóbbiak nem vétkeztek, hanem azt, hogy a gátlástalan nyerészkedéstől vagy az üzletszerű kéjelgésektől elvakítottak a komoly prófétai szóra azonnal megtértek, vezekelni kezdtek, vállalták bűneikért a büntetéseket, ezzel a mennyország felé fordult az útjuk, és hamarabb be is jutnak oda, mint akik önjelölt szentek. János fellépése tehát nagy figyelmeztetés: „Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján - és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki" (32) Jó szem előtt tartanunk nekünk is Jézus figyelmeztetését:„Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják" (Mt 23,12)