Az Irgalmasság Éve 30.

Mire az elsőszülöttségi áldás átadásának ideje elérkezett, az áldást nem József kapta meg, hanem akinek azt az Úr szánta: Júda, a negyedik fiú. Az apa így szólt fiaihoz: „Gyűljetek össze Jákob fiai, és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat! Rúben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban. De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet. Simon és Lévi, test szerint testvérek, teljessé teték csalárdságuk hatalmát. Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelidítettek meg. Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben.Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz öl, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? em tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedemeskednek neki. A szőlőtőhöz köti csikóját, és a szőlővesszőhöz és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.” (49,1b-12) Ez az utolsó bekezdés a messiási áldás.