Erdő Péter: Nem lehet egy társadalom életét szabályozni erkölcs nélkül

Életünket és minden lehetőségünket Istentől ajándékba kaptuk, az életünkért nem dolgoztunk meg. Ha pedig ajándék, akkor késznek kell lenni arra, hogy a kötelező mértéken túl is segítsünk, szeressünk másokat. Minderről Erdő Péter bíboros beszélt a Somogy Online-nak.

– Ön Ferenc pápa egyik legközelebbi munkatársa. Hogyan kezdődött a papi hivatása, van ennek tettenérhető pillanata?

– Tizenhárom éves koromtól kezdve kezdtem el intenzívebben templomba járni és imádkozni.

– Mi volt ennek oka?

– Jó hitoktatóim voltak plébánia szinten. Egészen kiváló könyveket ajánlottak, melyek nagy élményt jelentettek nekem. Rájöttem arra, hogy az Istennel való kapcsolatnak van egy személyes mélysége, ami rendet tesz az ember életében. A tanulásban és az emberi kapcsolatokban is éreztem, hogy ez hatalmas segítség. Lassan megfogalmazódott bennem: lehet, hogy ez a legfontosabb az ember számára, s akkor teszem a legtöbb jót másokkal, ha ezt az örömöt tovább adom. Amikor érettségi előtt ki kellett tölteni az felvételi lapokat, hogy milyen felsőoktatási intézményben szeretnék tanulni, fél éjszakát átimádkoztam, aztán beírtam az Esztergomi Hittudományi Főiskolát. A kispapok fölvételi beszélgetését Vajai István kanonok vezette. Emlékszem, hogy énekelni is kellett valamit, én betanultam egy szentének első versszakát, elkezdtem, de nem valami jól sikerülhetett, mert a strófát már ő fejezte be…

– Sokat tartózkodik Rómában?

– Igen, az utóbbi években őszönként több mint egy hónapot, a szinódusok miatt.

– Miért a család lett a püspöki tanácskozás központi témája?

– Mert rendkívül aktuális, nem csak az egyház, hanem az egész emberiség számára. Olyan alapvető intézmény, amiről meg vagyok győződve, hogy az emberi természethez tartozik. Ugyanakkor látjuk azt, hogy a világban terjed az intézményellenesség, az emberek nem csak egyházi, de polgári házasságot sem kötnek. Mintha a tartós elkötelezettségekkel lenne gond, ez nagyon sok más területén is látszik az életnek. S vannak egyes országok törvényeiben újabb tendenciák, amivel a világegyház szembesül.

– Mi az egyház hite a családról?

– Az, hogy ez a Teremtő tervében fontos szerepet tölt be. Az emberi fejlődésnek, a másra tekintettel lévő, másért áldozatot hozni tudó, mással az örömét, bánatát, javait, lehetőségeit megosztani tudó magatartásnak a legjobb iskolája a család. Nem egy a sok lehetséges intézmény közül, hanem az emberiség számára alapvető. Az egyházon belül még különleges küldetés is jellemzi, például a hit továbbadásában, melynek a család az egyik legfőbb színtere.

– A katolikus egyházban kaphatnak nagyobb szerepet a nők? Ők Jézus életében fontosak voltak.

– Állítom, hogy már ma is nagyon jelentős ez a szerep, ha nem elfogultan, panelek szerint vizsgáljuk a dolgot. Nagyon sok egyházi intézmény élén áll nő, az országos magyar katolikus közoktatási hálózat vezetője is egy hölgy, ezeknek a tevékenységeknek az éves költségvetése messze fölülmúlja az egyházmegyék hitéleti költségeit. Dolgoznak nők szociális, karitatív és tudományos szervezeteink vezetésében, a pasztorális tanácsban, a plébániák képviselőtestületében is.

– December 8-án kezdődött az irgalmasság szentéve Rómában.

– Magyarországon 13-án csatlakoztunk, ahogyan a Szentatya kérte, s kinyitottuk a szentévi kapukat.

– Azokat ritkán nyitják meg.

– Ez nagy dolog, de egyre gyakrabban van ez a ritkán. 1300-ban hirdettek először jubileumi szentévet, aztán eleinte évszázadonként, majd ötven, aztán huszonöt évenként. Legutóbb 2000-ben volt szentév. A mostani alkalom az irgalmasság jegyében áll, ami azt jelenti, hogy Istennek a megbocsátó és ingyenesen ajándékozó szeretete a meghatározó központi gondolat, ami köré a Szentatya ezt a témát rendezni kívánta. Életünket és minden lehetőségünket Istentől ajándékba kaptuk, az életünkért nem dolgoztunk meg. Ha pedig ajándék, akkor nekünk is így kell viszonyulnunk a valósághoz, tehát késznek kell lenni arra, hogy a kötelező mértéken túl is ajándékozzunk, segítsünk, szeressünk másokat. Az irgalmasság az ember számára magatartási mód. Az Ószövetségben nem fakultatív tanácsok, hanem parancsok vannak: az éhezőknek enni, a szomjazóknak italt adni, ruhátlanoknak, betegeknek segíteni, tudatlanokat tanítani, tanácstalanoknak jó tanácsot adni, szomorúakat vigasztalni, élőkért és holtakért imádkozni, holtakat eltemetni!

– Sok tennivaló van ezzel manapság is.

– Nagyon sok.

– Mintha nem éreznénk át a felelősségünket.

– Ha találkozom egy kihívással, akkor amennyire lehetőségeim vannak, annyira felelős vagyok azért, hogyan válaszolok.

– Büntetésre szükség van?

– A büntetőjog nagy működési nehézségekkel küzd. Ha nincs a társadalomnak olyan értékrendje, amit az emberek többsége oszt, akkor a jogszabályok betartását újabb jogszabályokkal lehet segíteni, még újabb ellenőrző mechanizmusokat kitalálni. Végül olyan tömegű jogszabály keletkezik, hogy aki akarja, az sem tudja betartani, mert nem igazodik el benne, sokszor még a közhivatalnokok sem ismerik az összes paragrafust. Ha ilyen helyzet adódik, nem működik a rendszer, mert minden állampolgár mögé nem lehet rendőrt állítani. Mi, keresztények optimisták vagyunk, hiszünk abban, amit Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében mond: az ember, a pogány is a szívébe írva hordozza Isten törvényeit.

– Magára maradt a jog?

– Ha egy társadalomban kialakul az egyetértés, akkor erre már lehet építeni a közös viselkedés külsőleg is megkövetelhető szabályait. A jogot nem szabad magára hagyni, szüksége van a társadalomra és az erkölcsre. Ez a kettő ma azért fontos, s azért kell a kapcsolatokat hangsúlyozni, s nem csak a különbségeket, mert sokan úgy gondolják: lehet egy társadalom életét szabályozni jog és erkölcs nélkül, elegendő a gazdasági, tömegtájékoztatási, elektronikus manipuláció. A valóság azonban az, hogy ezek a szisztémák bármennyire hatékonyak is a mai világban, önmagukban nem állnak meg. De ha jog és erkölcs nélkül, az emberek erkölcsi meggyőződése nélkül valamilyen szisztéma mégis szabályozni tudná a társadalomnak az egész viselkedését, fölmerül a kérdés: aki azt irányítja, milyen normák szerint működik?

– A Tízparancsolat megoldás lehetne.

– A Tízparancsolat az élet bonyolultsága miatt állandó utána gondolást kíván.

– Például?

– Ilyen terület a bioetika. Ha az erkölcsi értéket látjuk is, konkrét jelentését csak akkor tudjuk megállapítani, ha van szaktudásunk is, ismerjük a valóságot.

– A teológia mennyire képes, mennyire akar lépést tartani a gyorsuló világgal?

– A teológiának sok szakterülete van. Például az erkölcsteológia arra törekszik, hogy bizonyos helyzetekben vonjon le tanulságot, mondja ki, mi a helyes emberi magatartás általában. Ehhez kell egyrészt a hitünk ismeretforrásaiból, a Szentírásból, a szent hagyományból eredő elveknek a biztos ismerete, de kell ezeknek a szembesítése is a valóságnak azokkal a részleteivel, amelyekre a kérdés vagy a probléma vonatkozik. Ezért Rómában a pápai egyetemeken egyre másra írnak ki olyan diplomakurzusokat, amelyek a bioetikával, a gazdasági etikával, adott esetben politikai erkölccsel, vagy az internet világában nyíló lehetőségek etikus alkalmazásával foglalkoznak. Úgy érezzük, hogy van ránk bízva egyfajta világosság a hitben, de ezt mindig a valóság ismeretéhez kell kapcsolni. Ez állandó készültséget kíván és ameddig történelem lesz, ez a munka folytatódik.

– Vannak még megfejtésre váró dolgok a Bibliában?

– A Biblia nem rejtvény, nem betűrejtvény. Amikor a Bibliát tanulmányozzuk, akkor az üzenetet keressük benne. Hosszú idő alatt különböző szerzők által leírt könyvek összessége a Biblia. Más és más nyelvi, történelmi, irodalomtörténeti kategóriákat kell használnunk ahhoz, hogy pontosan megértsük a szerzők szándékát. Vannak a szöveg változataival kapcsolatos kutatások. De a Bibliának nem önmagában a megértése a teológia igazi nagy kérdése, hanem hogy amit mi a kinyilatkoztatás alapján hiszünk, azt korról korra hogyan fogalmazzuk meg, lehetőség szerint rendszerbe foglalva, az adott kor kultúrája számára érthető és beszédes módon, úgy, hogy a problémákra eligazodást nyújtson. Vannak kísérletek, például átírni az Újszövetséget úgy, hogy ahol szamár volt, ott motorbiciklit írunk, mert ma azt használják. Ezek bátor ötletek, de kell történelmi hűség és kapcsolat az eredeti szöveghez, Jézus Krisztus személyéhez, és kell ugyanakkor érzékenység az egyes korok gondolkodásmódja, fogalomvilága, és az adott kultúra kifejezésmódja iránt. Ebben lehet legitim fejlődés vagy alakulás.

– Ön ma miképp szerez személyes tapasztalatot?

– Személyes plébániai főpásztori látogatás utoljára 1934-ben, Serédi Jusztinián idejében volt az egyházmegyében. Gondviselésnek tartom, hogy most sikerült ezt a folyamatot végigvinni, jártam szinte az összes plébánián, találkoztam önkormányzatok és civil szervezetek vezetőivel, s hívekkel is. A kiértékelés még folyik, ennek alapján tervezzük majd a lelkipásztori munkát.

– Mi az idei karácsony üzenete?

– Isten irgalmasságának és emberszeretetének legnagyobb jele az, hogy emberként megszületett és sorsközösséget vállalt az emberiséggel. Ha ezt Isten megtette, akkor ez azt jelenti, hogy a mi életünk túlmutat ennek a Földnek a keretein. Nekünk sorsközösségben kell lennünk egymással, de úgy, hogy följebb emeljük a tekintetünket és Isten világa felé törekszünk. Ez különleges értéket és értelmet ad az életünknek, és lehetővé teszi, hogy számításainkat ne csak arra az időre korlátozzuk, amíg ezen a bolygón élünk, mert a szeretet túllépheti a földi számításokat.