Az Irgalmasság Éve 34.

„Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, ésKrisztus rád ragyog” (Ef 5,14) Ismétlem, Isten érted lett ember. Örökre halott lennél, ha ő bele nem születik az időbe. Sohasem szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha ő fel nem ölti a bűnös test hasonlóságát. Örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha ő nem lett volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha ő meg nem segítene, Elvesznél, ha ő nem jött volna el. Ezért, amikor megszületett az Úr a Szent Szűztől, angyali dicsőítő ének zengett: „Dicsőség a magasságban Isstennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14) A földön honnan lenne béke, ha nem onnan, hogy igazság sarjad a földből, hogy Krisztus testből született? Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta” (Ef 2,14) hogy jóakaratú emberek legyünk, akiket az egység édes köteléke köt össze. Ebben a kegyelemben örvendezzünk tehát, hogy a mi dicsekvésünk a lelkiismeretünk tanúsága legyen; ne magunkban, hanem az Úrban dicsekedjünk. Azért mondatott:Dicsőségem, ki fejem fölemeled (Zsolt 3,4) Vajon ragyoghat-e fel számunkra Istennek ennél nagyobb kegyelme, mint az, hogy Egyszülött Fiát, aki csak az övé volt, Emberfiává tette; és fordítva: az ember gyermekét Isten gyermekévé? Keresd az érdemet, keresd az okot, keresd az igazságosságot és meglátod, nem találsz mást, csak azt,hogy mindez kegyelem”(Szent Ágoston, Sermo 185.Breviárium 321)