Karácsonyt ünnepel az ortodox világ

Amikor a nyugati kereszténység karácsonyi ünnepköre lezárul, az ortodoxok akkor ünneplik Jézus születését. A görögkeleti közösségek egy része a Juliánus-naptárt követi, mi szerint karácsony január 7-ére esik. Összeállításunkban bemutatunk néhány ortodox ünnepi szokást.

Karácsony a szentendrei Blagovesztenszka szerb görögkeleti templomban

A szerb karácsony január 6-án ünnepi liturgiával kezdődött a szentendrei Blagovesztenszka (Gyümölcsoltó Boldogasszony) görögkeleti templomban. Ezt követően a püspöki palotában tartották a hagyományos betlehemes játékot, az úgynevezett vertepet, amit idén pomázi gyermekek adtak elő szerb nyelven.

Ezután a szentendrei esperes, Vojislav Galić megszentelte a badnjakot (magyarul: ’rönk, tuskó’; valójában a fiatal tölgyfa törzséből való darabok vagy a fa ágai), majd Lukijan Pantelić, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye püspöke üdvözölte a jelenlévőket.

Aprósüteménnyel és italokkal látták vendégül a híveket, majd a templom előtt a megszentelt tölgyfaágakból tüzet raktak.

Az ortodox hagyomány szerint a tölgyfácskát kelet–nyugati irányba állva, egy csapásra kell kivágni. A badnjak az életfa szimbóluma, azé, amit a pásztorok adtak Józsefnek, hogy tüzet gyújthasson a didergő kis Jézusnak, de szimbóluma magának a keresztfának is. Elégetése pedig az áldozat, a megtisztulás jelképe.

A badnjakégetés, ahogy a főesperes és az esperes is említette, tulajdonképpen egy pogány rituáléból ered. Ötven-hatvan évvel ezelőtt nem volt általános, de az utóbbi két évtizedben már szinte minden ortodox karácsonyi ünnep elmaradhatatlan hagyománya.

A résztvevők néha hasítanak e fácskából néhány darabot, hazaviszik, tűzre teszik, vagy megtartják, és az ünnep, esetleg az egész év megszentelt díszévé válik.

Régen a badnjak, „a virrasztás fája” parazsát a család egy tagja másnap reggelig őrizte, hogy ki ne aludjék, majd az első látogató sok szerencsét kívánva a háziaknak újra felizzította, hogy csak úgy repüljenek a szikrák. Az ősi szokás a család következő évi gyarapodását, egészségét volt hivatott biztosítani.

Keresztény és népi hagyományok az ukrán szentestén

Manapság már nemcsak a mélyen vallásos pravoszlávok tartják a karácsonyi szokásokat Ukrajnában, hanem általánosan elterjedtek a lakosság körében is. A január 6-i vacsora azoknál is hagyománnyá vált, akik nem böjtölnek az ünnep előtt.

Szenteste a tizenkét apostol tiszteletére tizenkét böjti, azaz húsmentes étel kerül az asztalra. Ezek között feltétlenül kell lennie kompótnak és az elmaradhatatlan ukrán eledelnek, amit „kutyának” neveznek. Többféle „kutyarecept” ismert. Az étel alapvetően valamilyen gabonából – általában rizsből vagy búzából –, mákból, illetve dióból és mézből készített kása. Létezik egy változata, amely a holodomor, az 1932–33-as nagy éhínség ideje alatt a gabonahiány miatt terjedt el, ez gyümölcskompótból, mézből és mákból áll.

Amint láthatóvá válik az első csillag az égen, megkezdődik az énekesek, vagyis a kántálók járása. Ez a szokás azzal áll kapcsolatban, hogy a Biblia szerint a napkeleti bölcseket, más néven a háromkirályokat egy fényes csillag vezette Betlehembe, jelezve Jézus megszületését.

Az ukrán népi szokások közül a kántálás rítusa a kereszténység előtti időkből származik, amikor őseik a Napot ünnepelték, és énekekkel köszöntötték az égitestet. A hagyomány szerint a kántálók közül elsőként egy fiút kell beengedni az ajtón, mert ő békét és jólétet hoz a házba.

A szentestéhez időjósló babona is kötődik. A hiedelem szerint ha a „gazdag kutyát” fagy vagy hó éri, esős lesz a nyár. Most Ukrajnában fagy van, a fővárosban, Kijevben mínusz 10 fok körüli a hőmérséklet, a várost néhány centis hó fedi.

Ünneplés Szabadkán

Január 6-án kora reggel minden hívő családfő vág magának és családjának badnjakot, „a virrasztás fájaként” szolgáló tölgyet, amelyet a pap megszentel. A hívők hazaviszik a megszentelt fát és a vágásakor keletkezett forgácsot, amelyet szenteste elégetnek.