Miért követed el újra ugyanazokat a bűnöket?

Robert McTeigue SJ a Jézus Társasága Marylandi Tartományához tartozik, filozófiát és teológiát oktat különböző egyetemeken, tapasztalt lelkivezető. Az Aleteia nemzetközi katolikus portálon közölt írását adjuk közre.

„Semmi nem táplál annyi hamis reményt és ábrándot, mint egy fogyókúra első négy órája.”

Összeszorítjuk a fogunkat, ökölbe szorítjuk a kezünket, és eldöntjük: „Most aztán minden másképp lesz!” Szemünk a jutalomra szegezzük, és aztán… És aztán felébredünk, és a kezünkben egy desszertesdobozt szorongatunk – üresen. Csalódottak vagyunk, de nem meglepettek: már oly sokszor átéltük ugyanezt.

És akkor most egy még rosszabb verzió: „Semmi nem táplál annyi hamis reményt és ábrándot, mint a gyónást követő első négy óra.”

Lehet négy perc, négy óra, akár négy nap is. Őszintén meggyónunk mindent, és nemsokára megint elkövetjük ugyanazokat a bűnöket. Hogy is van ez?

Bár nagyon is értjük, mi az a szentségi gyónás, tisztességes lelkiismeret-vizsgálatot szoktunk tartani, igazán bánjuk bűneinket, és a penitenciát is elvégezzük, mégis, nem sokkal később – látszólag – ugyanazt a bűnt követjük el. Látszólag – mert ahogy Portia Nelson írónő elbeszéli Önéletrajz öt rövid fejezetben című művében:

1. fejezet

Megyek az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Beleesem.
Elvesztem… Reménytelen a helyzetem.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóságnak tűnik, mire kikecmergek.

2. fejezet

Megyek ugyanazon az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Beleesem.
El se hiszem, hogy már megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
És még mindig sokáig tart, amíg kikászálódom.

3. fejezet

Megyek ugyanazon az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Látom, hogy ott van.
Beleesem… mert így szoktam… de
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
És az én hibám.
Azonnal kimászom belőle.

4. fejezet

Megyek ugyanazon az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Kikerülöm.

5. fejezet

Másik utcán megyek.

„Másik utcán megyek.” Ez eléggé hasonlít arra, amit gyerekkorunkban olyan jól megtanultunk: „Erősen fogadom, hogy ezután nem vétkezem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat elkerülöm.” A gond nem az elhatározással van, nem is Isten kegyelmével. Inkább azzal, hogy nem vizsgáljuk meg elég alaposan a bűn körülményeit és a saját motivációinkat. Így aztán nem is csodálkozhatunk, hogy újra elkövetjük őket.

A tizenkét lépéses programok, mint például az Anonim Alkoholisták programja, adhat nekünk néhány támpontot. Az angol mozaikszó: H.A.L.T. a hungry (éhes), angry (mérges), lonely (magányos) és tired (fáradt) szavakból áll össze. „Ne hagyd, hogy annyira éhes, mérges, magányos vagy fáradt legyél, hogy megint elkezdj inni.” Valóban, tisztában kell lennünk a körülményekkel, amelyek a bűnbe szoktak vezetni bennünket. Például, ha tudod, hogy mindig az alkoholhoz folyamodsz, ha unatkozol, akkor lépj kapcsolatba a barátaiddal, amikor az unalom elkezd bekígyózni.

Ha ismerjük a bűnünk körülményeit, az segít, hogy el tudjuk kerülni a bűnre vezető alkalmakat. Mi is van az elhatározással, hogy többet nem vétkezünk? A szomorú igazság az, hogy amikor a bűnt választjuk, azt leplezzük le, hogy valójában jobban szeretjük a bálványunkat, mint az Istennel való barátságot. Szembe kell nézni magunkkal, és megkérdezni, miért van ez így. Van, hogy azért fordulunk egy bűnhöz, például a bujasághoz vagy a torkossághoz, mert nem bízunk Istenben. Ez a probléma már a Teremtés könyve 3. fejezete óta fennáll. Vagy a bűnnel akarjuk lerövidíteni az utat, mely a fájdalmon keresztül vezet. „Ha neked is olyan feleséged/férjed lenne, mint nekem, te is innál!” Más szavakkal: a fájdalom az önsajnálathoz vezet minket, ami pedig mentségként szolgál a bűnre. Akkor tudunk szakítani egy bűnös szokással, ha kialakítjuk helyette azt a szokást, hogy mindig az élő és szerető Istenhez fordulunk, amikor szükségben vagy szenvedésben találjuk magunkat.

Az elhatározás, hogy többé nem vétkezünk, nem csupán a jóakaratunkon múlik, hanem az ismereteinken is: azon, hogy ismerjük a bűnre vezető körülményeket és motivációkat. Enélkül a tudás nélkül még ha azt is mondjuk: „most aztán minden másképp lesz”, valószínűleg nem lesz másképp. Mikor legközelebb gyónni készülsz, és lelkiismeret-vizsgálatot tartasz, kérd Istent, adja meg a kegyelmet, hogy meglásd a körülményeket és motivációkat, amelyek a bűnre szoktak vezetni téged. És amikor utána megígéred, hogy többé nem vétkezel, és a bűnre vezető alkalmakat elkerülöd, pontosan fogod tudni, mit is ígérsz, és így képes leszel – Isten kegyelmével – ennek megfelelően cselekedni.