Advent 3. hét kedd

Advent 3. hét kedd

A példabeszédben szereplő két fiú közül egyik sem lehet példakép. Egyikük sem következetesen engedelmes. Az igazán helyes válasz az lett volna, hogy igent mondanak és azonnal indulnak. Erre azonban csak az egyszülött Fiú mutatott példát, és az ő szent Anyja. A bűnbeesett ember ösztönösen húzódozik Isten akaratának teljesítésétől, féltve tőle szabadságát, emberi kiteljesedését, míg csak meg nem ízleli az Úr szőlőjében való munkálkodás hasonlíthatatlan édességét.

Az első fiú nemje mögött ez a spontán tiltakozás van, annak az Istennel szembeni „dackorszaknak” a tipikus megnyilvánulása, mely Ádám vétke óta tart. Később megbánta, és mégis kiment a szőlőbe. A másik ellenben példaszerűen akart viselkedni apjával, készségesnek és engedelmesnek mutatkozni – talán jólneveltségből, udvariasságból, vagy mert le akarta rázni? Az is lehet, hogy őszintén ki akart menni, csak közben megfeledkezett róla egyéb teendői közepette? Akárhogy is van, a mondanivaló szempontjából nem az a lényeges, hogy mit gondoltak és mit mondtak, hanem az, amit tettek, illetve nem tettek. Mindenesetre a főpapok és a nép vénei, akik hivataluknál fogva az igent mondók csoportjába tartoztak, nemcsak hogy nem mentek ki első szóra, holott megígérték, hanem a másodszori figyelmeztetés, Keresztelő János fellépése után sem indultak, hanem beérték azzal, hogy az emberek szemében hűségesnek látsszanak. Ez már nem kételkedés, hanyagság és lustaság, hanem valódi megátalkodottság, amely meggyalázza az egyszer kimondott igent.

Urunk, Jézus, ne engedd, hogy csak a fülünkkel hallgassuk ezt a példabeszédet, hanem add, hogy szívünkkel is felfogjuk üzenetét. Szeretnénk engedelmes fiak lenni, de oly sokszor megelégszünk ennek látszatával! Add, hogy ha már eddig nem követtünk Téged az Atya iránti feltétlen engedelmességben, legalább a többedszeri figyelmeztetésre elinduljunk az üdvösség útján: mások megszégyenítő példája teremjen bennünk igaz bűnbánatot és szítsa fel bennünk az akaratod készséges teljesítése utáni vágyat.