Advent 3. hete péntek

Advent 3. hete péntek      
Iz 56.1-3a.6-8; Jn 5,33-36
„Azok a tettek, melyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, melyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem” (Jn 5.36)

Jézus korában nagy befolyást gyakoroltak az egyszerű zsidókra azok a rabbik, akik ismerték a Tórát, vagyis Istennek Mózes közvetítésével adott törvényeit. Nemcsak a szövetségkötés félelmetes jelenségei oltották az egyiptomi rabszolgaságból kiszabadult ősök lelkébe az istenfélelem üdvös érzését, hanem az a történelmi tapasztalat is, amit a fogság előtt és alatt is megéreztek: Istenük valóban a világ Ura, nem tehetetlen bálványszobor, ha nem élő és végtelen hatalmas Úr, akinek egyedül van ereje teremteni, fenntartani a világot, egyedül irányítja a csillagvilágot és az emberek világát is. Áld vagy büntet, ki ahogy megérdemli. Ez az örök Isten áll Jézus fölött és minden tette mögött.A hatalmának ez a gyökere. Szent János az evangéliumában elsődlegesen Jézus júdeai működésével foglalkozik. Ott élnek a magukat igaz zsidóknak tartó judeaiak, francia nyelvközvetítéssel zsidók (Juda – Zsüd – zsidó). Ők féltékenyek tudásukra, mindent ellenőriznek mint hivatott rabbik, összetartanak a papsággal. A papok különben nem Júda, a negyedik Jákob fiú, a Messiást adó fejedelmi törzs tagjai, hanem Jákob harmadik törzsének, Lévi utódainak egyik kiemelt családjából, Áron családjából származnak. Az Ószövetségben csak Áron fiai lehettek papok és főpapok is. Mivel a Messiás fogadásában, isteni küldetése ellenőrzésében mindkét kiemelt törzs illetőleg Júda törzséből Dávid király családja, Lévi törzséből pedig Áron családja volt érintve közvetlenül, azért ők követelték a jogot, hogy Jézust is ellenőrizzék, mint aki tanítása és csodái hírében számíthatott a Messiás címére, rangjára, ezért követeltek tőle állandóan új jeleket és igazolásokat. Jézust a hatalmas tekintélyű Keresztelő János több ízben is Messiásnak mutatta be, ezt el is fogadták az előbb megnevezettek de Jézust egyik társaság sem szerette, mindent megtettek azért, hogy messiási küldetését kétségbe vonják. Mivel Jézus Názáretben lakott, ezért adódott az az ellenérv, amit minden ellenfele nagy hévvel hangoztatott: Jézus nem lehet Messiás, mert Galileából nem származhat a Messiás. Ezért ezt a döntő tényt, hogy hol is születtél te Názáreti Jézus, minden magán és hivatalos vitában véletlenül sem kérdezte meg senki. Pedig Heródes kérdésére, amit a jeruzsálemi papoknak tett föl a napkeleti bölcsek informálására, ők azonnal együtt mondták Mikeás jövendölését: „Te Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem, Izrael jövendő uralkodója”(Mik 5,1)Jézus pedig nem említette meg még a perdöntő kérdésre sem mint döntő tényt, hogy Ő bizony Betlehemben született. Ezért mondja a mai evangéliumban is, hogy „nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál: melyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem”. (Jn 5,36) Mi nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk ezt a lényeges kérdést, amit Mikeás írt nekünk, de alkalmazkodunk Jézus eljárásához: csodáit soroljuk fel elsődleges érvként Messiási volta mellett.