ALSACI SZENT ODILLIA
szűz
Ottilia (a pozsonyi misekönyvek szerint dec. 14.) a
német középkornak egyik legkedveltebb női szentje, Elzász patrónája (†720
táján).
Tisztelete hazánkba is eljutott, bár nem vált
általánossá. A bihari Kőrösszeg hajdani várkápolnájának ő volt a
védőszentje (1424).*
Egyetlen ismeretes élő patrociniuma Parád (1758), amely a birtokos
Károlyi-család egyik nőtagjának keresztnevével függhet össze.*
Legendáját kódexeinkben hiába keressük, ezért
egy múlt századbeli ritka népkönyvünkből* idézzük:
Attich nevű büszke várúrnak neje lebetegedvén,
kis leánykát szült, ki vak vala. Miért Attich megharagudván, parancsolta, hogy
a kisleányt öljék meg. Az anya azonban a dajkát elküldé vele hű csatlósok
kíséretében Bajorországba egy apácakolostorba.
Bajorországban pedig vala akkor egy jámbor
püspök, Erhardus nevű, ki álmában szózatot hallott: menjen a kolostorba és ott
kis leánykát fog találni, keresztelje Ottiliának. Erhardus késedelem nélkül
fogadá meg Isten intését, és a kolostorban megtalálván a leánykát,
megkeresztelé. Megáldván, íme a leányka tüstént látni kezdett. Ottmaradván szép
szűzzé fejlődött, és mindenben előhaladást tett.
Attich azonban magábatérvén, eltaszított
gyermekét sajnálván, elzarándokolt, hogy fölkeresse. Meghallván a csodát, mi
lányával történt, Istentől buzgó imádságban bocsánatot kért, és penitenciát
tartván, visszakapta Ottiliát. Örömmel vitte haza.
A jámbor Ottilia szépsége és gazdagsága
csakhamar számtalan kérőt csalt atyja várába, aki egy derék gróf ifjúnak oda is
ígérte leányát. Ottilia azonban egyedül csak Krisztus menyasszonya kívánt
maradni. Atyja kényszerítései végre arra bírták, miután buzgón imádkozott, hogy
a mennyegző előtti éjjel a várat elhagyja.
Midőn tehát a vőlegény másnap megérkezett,
Ottiliát seholsem találták. A kiküldött csatlósok harmadnap azzal a hírrel
jöttek vissza, hogy Ottilia a Rajna vizén egy kis csónakon egyedül kelt át
angyaloktól vezérelve. Az atya és a vőlegény keresésére indult. Amikor egy
völgyben lovagoltak, a sziklahegyen meglátták a régen keresett leányt, éppen
egy kápolna előtt imádkozott. Odasietének tehát, hogy hazajövetelre és a
házasságra kényszerítsék.
Ottilia meglátván őket, elfutott előlük.
Iszonyú magas sziklafal elébe ért, amely minden oldalról meredek lévén, nem
menekülhetett tovább. Ekkor térdre borulva kérte Istent, hogy mentse meg. És
íme, a sziklafal megnyílt, Ottilia a nyílásba bemenvén, eltűnt. A sziklából
ezen a helyen tiszta forrás tört elő. Az atya és a vőlegény a csodát látván,
nagyon megdöbbent.
Most Attich újra magábatért. A forrásnál
siránkozott. Fogadást tett Istennek, ha leányát neki mégegyszer visszaadja,
erre a helyre kápolnát építtet, és várából kolostort formál, amelyet gazdagon
megajándékoz. Isten újra meghallgatta őt és visszaadá leányát. Attich a forrás
mellé, amely Ottilia kútjának hívatott, és csoda-ereje volt, kápolnát épített,
várából pedig kolostort, amelynek fejedelemasszonya Ottilia lett.
*
Legendájából érthető, hogy Ottilia a
szemfájósok védőszentje. Hogy ez a patronátusa valamikor hazánkban sem volt
ismeretlen, azt több, a középkor végéről származó liturgikus könyvünk részben
utólagos bejegyzése,*
de Szkárosi Horvát András ingerült versezete* is tanúsítja:
|
Idézzünk ezzel szemben egy középkori deák
versecskét:
|
Ottiliát kezében könyvre helyezett két szemmel
szokás megjeleníteni. Egyelőre csak kevés hazai ábrázolását ismerjük. Ilyen Frics
(Fričovce) szárnyasoltárának táblaképe (1510),* továbbá Czottmann Bertalan kassai
patikus és feleségének fogadalmi Mettertia-képe (1516), amelyen a betegek
hódoló szent patrónusai között Ottilia is megjelenik: fejét kendő födi, kezében
pedig vöröskötésű kapcsos könyvet tart. Táblájára két szem van festve.*
Tüskevárott, a templom múzeumában barokk szobrát, Pápateszér
templomában*
nyilván a felajánló keresztnevét idéző képét (1868), a váci Hétkápolna
néven ismert búcsújáróhelyen* pedig késő-barokk képét őrzik.
Felírása: Psal. 118,37. AVERTI OCULOS MEOS NE VIDEAM VANITATEM UT SERVET COR
MEUM IMMACULATUM TIBI DEUS. SANCTA OTTILIA. Nyelvünkön: fordítsd el szemeimet,
hogy ne lássam a hiúságot. A te utadon engedj élnem.
Kezdetleges viaszképét –
részletező felírás nélkül – Csicsó búcsújáró kápolnájában is láttuk.
Szép barokk képe Tápiósáp templomában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése