Évközi 9. hét szombat

Évközi 9. hét szombat
Tób 12,1.5-15.20; Mk 12,38-44
„Isten titkait dicséretes fölfedni.”

A hazatérést és házasságkötést lakodalommal ünnepelték meg Tóbiásék. Meg kellett beszélniük, hogy hálálhatják meg a kedves kísérő szolgálatát. Apa és fia megegyeztek, hogy nem napi drachmát adnak neki, hanem mindennek a felét, amit hozományként kaptak. Diszkréten tárgyalni kezdtek vele. Megvallotta: nem ember, hanem angyal, főangyal, aki „készen áll, hogy az Úr fönséges színe elé lépjen” (Tób 12,15) „Qui facis angelos tuos spiritus,” (aki követeiddé teszed az angyalokat) Az Angyal= küldött. A Főangyal fontos küldetést teljesít, készen áll, de nincs állandó küldetése. Amikor felfogadták, azt mondta: „Gyakran jártam ott, ismerem minden útját. Gyakran jártam Mediában és megszálltam Gábael testvérünknél” (Tób 5,6) Ekbatánában Ráguelnél is voltam. Ott, amikor Tóbiás a letétet hagyta, itt, Sára szenvedéseinél volt küldetése. Ő vitte Tóbiás és Sára imáját Isten elé, az emberek barátjaként közvetít, Isten elé lép. Utána kapja megbízását, hogy menjen és segítsen. Isten épp akkor küldi, amikor Tóbiás a fiát a nagy útra bocsátja. Mindez nem a saját akaratából történik, hanem Isten akaratát teljesíti. Most visszatér hozzá, vége a feladatnak, várja az újabb megbízatást, melyet az Úr ad a maga idejében. Ezzel eltűnik. Tóbiásék hálaimát mondanak. Nekünk is van őrzőangyalunk, de ha kell, Isten a fő angyalait is elküldi segíteni. Rafael: Isten orvos, Gabriel: Isten az én erőm. Michael: Ki olyan, mint Isten? Mi személy szerint is nagyon fontosak vagyunk Istennek. A sátánnal vívott harcunkban bízvást fordulhatunk hozzá, akár életünk, akár családunk, akár hazánk kerül veszélybe természetes vagy természetfeletti síkon.