Nagyböjt 5. vasárnap

Nagyböjt 5. vasárnap

A mai Olvasmányban elhangzó prófétai ígéret akkor teljesedett be, amikor az örök Ige emberré lett. Hiszen Jézus szíve az az emberi szív, amelyben hiánytalanul megtalálható Isten szentháromságos életének egyetlen törvénye: a szeretet, a Szentlélek áradása. Ez a szövetség új, sőt eleddig elképzelhetetlen, az egyetlen igazi újdonság a kozmosz történetében; s örök, mert Jézus személye, énje a második isteni személlyel azonos, aki pedig öröktől fogva mindörökké az Atyáé a Szentlélekben.

Mindennek hallatlan jelentőségű következményei vannak ránk nézve, hiszen a szentéges megtestesülés egyedülálló módon kötötte össze a földet az éggel, a mi emberi világunkat Isten világával. A bűnbeesett ember véglegesen kizárta magát az Istennel való közösségből, amikor megölte Jézust, akiben Isten új és örök szövetséget akart kötni vele. Jézus azonban éppen az őt kivégzők bűneinek és minden bűnnek bocsánatára áldozta fel életét, és saját vérében kötötte meg ezt az új és örök szövetséget. Ezért hasonlítja halálát a földbe hulló búzaszemhez, amely bőséges termést hoz. Minden szent, minden igaz ember, minden Istenhez jutott üdvözült teremtmény Jézus földbe hulló életének gyümölcse, hiszen ő azért jött, hogy istenfiúi élettel ajándékozzon meg minket a Szentlélek kiárasztása által. Ha ezután lenne bátorságunk aszerint élni, amik vagyunk, soha nem követnénk el bűnt, annyira nyilvánvaló lenne számunkra, hogy a bűn legbensőbb valónk természetével ellenkezik.

Urunk Jézus, Általad Isten örök, benső életének részesei lettünk. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy megérezzük vonzásodat, az irgalom vonzását, mely bennünket is felemel a földről, s bűneink őszinte megvallásával fejezzük ki, nagyböjti jó elhatározásaink teljesítésével pedig erősítsük meg szándékunkat, hogy részesei kívánunk lenni a kereszten kötött új és örök szövetségnek.