Húsvét 7. hét csütörtök
Amikor
Jézus azt kéri, hogy mi is úgy legyünk őbenne, amint ő az Atyában van, a
Szentlélekre utal, a Szentlélek kiáradásáért imádkozik. Amikor a Szentírásban
az Atyáról és a Fiúról van szó, mindig oda kell értenünk a Szentlelket is, aki
a Szentháromságban a szeretet köteléke, az Atya és a Fiú közös, egyetlen élete,
s rejtetten, mintegy inkognitóban, utalásszerűen és kötőszavakba rejtőzve
szeret jelen lenni. Ő az, aki az emberi személyek között is megvalósítja a
legmélyebb egységet. Jézus kérését a benne hívők egységéért az Atya már
teljesítette, hiszen ugyanazon isteni természet részesei lettünk mindnyájan a
Szentlélekben, vagyis az Egyház ontológiai mélysége már megvalósult. Hogy a
történelem folyamán kialakult megosztottsága megszűnjék, ezt a már létező
egységet kellene felszínre hoznunk, vállalnunk életünk mindennapjaiban,
erkölcseiben, döntéseiben.
Ám
a Szentlélek nem csupán megvalósítja a Krisztus nevében megkereszteltek
egységét, hanem feltárja a krisztusellenes világ megosztottságát is. Szent Pál
a mai Olvasmányban a Szentlélek sugallatára – aki Jézus ígérete szerint
segítségünkre siet szorult helyzetünkben és megtanít arra, mit kell mondanunk –
egyetlen mondatával rátapint az ellenfelei közti ellentétre, és szembefordítja
őket egymással. Az ő egységük csupán a felszínen létezik: mindössze az köti
őket össze, hogy Jézus ellen vannak – mint ahogy Pilátus és Heródes is jó
barátok lettek Jézus elfogatása után –, a mélyben azonban ellentmondások
feszülnek közöttük.
Urunk Jézus, segíts kegyelmeddel, hogy ha
Miattad nehéz helyzetbe kerülünk, bátran hagyatkozzunk a Szentlélekre, s az ő
erejében tanúskodjunk Rólad. Add, hogy a Lelket befogadva és indításainak
engedelmeskedve munkálkodjunk az Egyház egységén, úgy, hogy egészen a
keresztig, sőt a kereszten túl is vállaljuk testvéreinkkel azt az egységet,
amelyet a Szentlélek már létrehozott bennünk, s ugyanakkor felszínre hozzuk az
Egyház ellenségeinek végzetes megosztottságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése