Urunk mennybemenetele
Ha
mernénk szívünk mélyére, bűneink gyökerénél is mélyebbre tekinteni, ahol Isten
képmására alkotott teremtmény vagyunk, megláthatnánk az igazi reménység kopott,
de mégis kivehető vázlatát, s a bűneink miatt eltorzult istenkép mögött
felsejlene előttünk a tékozló fiát hazaváró Atya képe. Földi életünk
tapasztalatai segíthetnek élővé tenni bensőnkben ezt a képet. Amíg el nem érjük
az emberélet útjának felét, arra vágyakozunk, hogy otthonunk legyen, ahová
mindig hazavárnak. Amikor pedig már van otthonunk, arra vágyunk, hogy mindig
legyen, akit hazavárhatunk.
Ez
utóbbi állapot hasonlít jobban a mennyországhoz, ahol az Atya vár minket
Egyszülöttjével, aki a jobbján ül, és a Szentlélekkel, meg angyalaival és
szentjeivel. Az emberélet útjának felén túl – ha nem akarunk torz és infantilis
lények maradni, és vállaljuk azt a nagy változást, amit ez a korszak felkínál
nekünk – szenvedéseink nagy része a tékozló fiú atyjának szenvedése lesz: a
szülőé, aki mindig hazavárja gyermekét, akkor is, ha útjait nem ő irányítja
többé. Nem tehet mást, mint vár rá feltételek és elvárások nélkül. És ez az
ingyenes várakozás lesz gyermeke igazi otthona, járjon bármerre is a világban,
akár nem is gondolva a szülői házra. Hasonlót átél az igazi lelkiatya és a hű
barát is. A minket hazaváró mennyei Atyáról a mai nap kézzelfogható
bizonyítékot is ad, amikor a fölséges Isten szent Fiát testestül-lelkestül
dicsőségébe fogadja.
Mennybe ment Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük
Neked azt a tapasztalatot, melyre a mai ünnep ráirányítja a figyelmünket.
Köszönjük, hogy mi magunk is várhatunk valakit, akit a lelkünk szeret, s
ezáltal megsejthetjük, hogy mit is jelent, hogy bár Istenben nincs hiány és
változás, mégis személyében isteni módon hazavár minket. Add, hogy lelkünkben
megőrizzük a mennybemenetel megnyílt egének e fönséges üzenetét, s tágítsd ki
szívünket, hogy mi is mennyei Atyád szeretetével várhassuk haza és fogadjuk be
a ránk bízottakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése