Húsvét 7. hét szerda
Isten
a föld porából, e világ anyagából alkotta Ádámot, de azzal, hogy orrába lehelte
az élet leheletét, Istenre képes lénnyé tette, aki öntudatlanul bár, de
részesült Isten Szentlelkéből. Pünkösdkor pedig már úgy közölte velünk a
Szentlelket, hogy benne kinyilatkoztatta szentháromságos isteni életét, és ebbe
az életbe emelt be minket is. Milyen kár, hogy ezek után a Pünkösd csak harmadrangú
ünnep az életünkben! Pedig az Atyaisten szemszögéből éppen hogy Pünkösd a
legnagyobb ünnep, az igazi Karácsony, hiszen ekkor születtünk az ő gyermekeivé,
valóságos kis Krisztusokká; s az igazi Húsvét, amikor meghalva a bűnnek a
Szentlélekben új életre támadtunk.
Nem
a világból valók vagyunk, mégis a világban élünk, s ez a világban való létünk
sincs a Szentlélek nélkül. Hiszen nemcsak az efezusi egyház elöljáróira
érvényes, hogy a Szentlélek rendelte őket testvéreik szolgálatára, hanem minket
is a Szentlélek küld a ránk bízottakhoz. A házasság szentségében férj és
feleség arra kapnak küldetést, hogy a szeretet állandó Pünkösdjét ajándékozzák
egymásnak és gyermekeiknek. A pap a szentmisében, az igehirdetésben és minden
szentségkiszolgáltatásban a Szentlelket hívja és őt közvetíti a híveknek. A
szerzetes pedig, aki fogadalmai által a Szentlélek tulajdonává válik, prófétai
odaadásán keresztül ragyogtatja fel Pünkösd titkát. A világban való létünk
tehát nem áll ellentétben istengyermeki, szentlelkes életünkkel, hiszen magának
a létezésnek is pünkösdi struktúrája van.
Urunk Jézus, tölts el bennünket Szentlelkeddel,
aki a kapocs Isten és miközöttünk, s egyben kapocs köztünk és a világ között
is, amely Isten ajándéka. Add, hogy a Lélekben szemléljük a teremtést, benne
értékeljük a világ javait, s benne várjuk az új eget és az új földet, melyet
megígértél nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése