Évközi 14. hét csütörtök
Valóban megható az,
hogy Isten öröktől fogva szeretett minket, megteremtett, megszabadított a
rabságból, puha kötelékekkel magához vonzott, és óvó gyöngédséggel arcához
emelt. Ám minden szeretet, az isteni szeretet mélyén is ott a kölcsönösségre
való vágyakozás, hiszen a szeretet egyrészről minden lehetséges módon meg akar
nyilvánulni, szavakon keresztül csakúgy, mint a szavakon innen és túl,
másrészről pedig arra vágyódik, hogy elfogadják és viszonozzák, hogy még bátrabban,
teljesebben áradhasson, és betöltsön mindent. Ezért Jézusban kiszolgáltatott,
csak szeretetből élő gyermekké lett a fölséges és mindenható Isten, mert a
részéről érdemünk nélkül megelőlegezett végtelen szerelem viszonzásra vágyott.
A hatalmas Isten szinte könyörögve kérte a gyermek Jézusban, hogy
viszontszeressük őt. Megengedte, hogy gondoskodjunk róla, megvédjük az
ellenségtől, és hazahozzuk Egyiptomból. Megengedte, hogy karunkon hordozzuk,
arcunkhoz emeljük, majd járni, beszélni tanítsuk.
Aki belekóstolt ebbe
az istenszerelembe, annak többé nincs szüksége arra, hogy bűnös tüzek mellett
melegítse szívét és érzékeit. Szent Ferenc, Szent Antal, Szent Bonaventura, s a
többiek, akik arcukhoz emelték a gyermek Jézust, mindannyian ragyogó
tisztaságú, áttetsző életet éltek. A szeretetnek ez a kölcsönössége, az az
önfeledt ölelés, mellyel átkarolták a gyermek Jézus kicsiny, bepólyált testét,
kioltotta lelkükben a bűnös szenvedélyek tüzét, s odaadó házastárssá, illetve a
szüzességet komolyan, életre szólóan vállaló testvérré, nővérré nevelve
elvezette őket a szív tisztaságára.
Urunk Jézus, Te
ugyanazzal a kötelékkel kötelezted el magadat Irántunk, amellyel nekünk kell
Hozzád kötődnünk: a Szentlélekkel, aki maga a Szeretet. Add, kérünk,
kegyelmedet, hogy napról napra átengedve magunkat a Szentlélek vonzásának
eljussunk a hétköznapok misztikájára, a Veled való élő és éltető szerelmi
kapcsolatra, mely fénybe vonja és átmelegíti minden egyes napunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése