A papi életállapotra való alkalmasság elvesztése a latin Egyházban – Kánonjogi konferencia a PPKE-n

A papi életállapotra való alkalmasság elvesztése a latin Egyházban – Kánonjogi konferencia a PPKE-n

Immár huszonegyedik alkalommal rendezték meg a fakultási jogokkal rendelkező Kánonjogi Intézet éves nemzetközi konferenciáját a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál pápáról elnevezett dísztermében február 11-én.

Az eltelt bő két évtized alatt kiforrott tapasztalatok kamatoztatásával, a nemzetközi szakma legnívósabb előadói közreműködésével megrendezett tudományos eszmecsere jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi kánonjogi kutatások nemzetközi szakmai környezetben elért megbecsültsége még inkább erősödjön. Egy évvel ezelőtt az akadémiai nap – a fiatalokról szóló püspöki szinódus tematikájára tekintettel – „A papi életállapotra és az egyházi hivatalra való alkalmasság kánonjogtörténeti megközelítésben” kérdéskört tárgyalta. Ennek eredményességét – ahogyan a mostani konferencia bevezetőjében Szuromi Szabolcs Anzelm kifejezetten utalt rá – jól mutatja, hogy az elhangzott előadások szerkesztett anyaga önálló kötet formájában jelent meg 2018. július első hetében a vatikáni kiadónál. Az említett eredményt és a jelentős érdeklődést szem előtt tartva a konferencia szervezői a tavalyi téma másik oldalát igyekeztek feltárni a jogforrások, a jogfilozófia, a teológia, a hatályos jogi előírások és az Apostoli Szentszék joggyakorlatának hiteles bemutatásával. Így az idei szimpózium témája ez volt: A papi életállapot elvesztése a latin Egyházban – történeti, filozófiai-teológiai és az Egyház jelenlegi joggyakorlata szerinti megközelítésben.

Elsőként Erdő Péter bíboros adott részletes áttekintést a klerikusi életállapot elvesztésének kérdéséről – az ókori egyházfegyelmi rendelkezések tükrében, az 5. századi rendelkezések bemutatásával zárva előadását. A bíboros előadásából világos, jól áttekinthető kép rajzolódott ki a hallgatóság előtt az egyházi rend egyes fokozataihoz kötődő kötelességekről és azok méltó – az Egyház életében és a liturgiában történő – alkalmazásáról, valamint a személyes példa fontosságáról. Az előadás keretében természetesen részletes összegzés hangzott el a korabeli szankciókról és azoknak a lelki eszközökhöz kötődő – abból fakadó – alkalmazásáról.

Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora a kora középkori kánoni előírásoktól kiindulva, az 1917-es Egyházi Törvénykönyv fegyelmi rendelkezéséig bezárólag elemezte az egyes korszakok pápai, zsinati, illetve egyházatyáktól származó forrásait, részletes képet adva az egyes kánoni joggyűjteményekben megtalálható előírásokról. Szuromi Szabolcs kitért a nyolc legfontosabb olyan témakörre, amelyekbe a fenti források és gyűjtemények alapján besorolhatók azok a cselekmények, amelyek meggátolják, alkalmatlanná teszik vagy akár a szent rendből történő felfüggesztését is maguk után vonják az egyes klerikusi fokozatokhoz tartozóknak. A felsorolás természetesen a legsúlyosabb büntetendő cselekményekre vonatkozó szigorú büntető előírások ismertetésével zárult.

Bruno Esposito OP, a római Szent Tamás Egyetem professzora a védelem jogának jogfilozófiai és teológiai alapjairól beszélt,  ami elengedhetetlen, hogy az egyházi eljárásokban is érvényesüljön. Az eljárás világos szerkezete és átláthatósága, az eljárás alanyainak jogai, a felelősséggel végzett jogászi munka, a tények által alátámasztott következtetések logikus rendszerbe foglalása, a védekezés lehetőségének megadása, valamint a felsoroltak után és csakis az azok alapján hozott – megfelelően mérlegelt és az igazságot szem előtt tartó – bírósági döntés meghozatala nem nélkülözhető az igazságosság tényleges helyreállításának folyamatában.

John Kennedy, a Hittani Kongregáció hivatalvezetője a szexuális visszaélések kivizsgálásának a Hittani Kongregáció által alkalmazott részletes eljárási rendjét mutatta be. Az előadásból a hallgatóság pontos képet kaphatott a kongregáció aprólékosan szabályozott – Ferenc pápa által megújított – vizsgálati rendjéről, amelyben a többi – az esetek függvényében érintett – kongregáció is aktívan gyakorolja a kölcsönös segítség alapvető elvét. Az eljárási folyamat precizitásának köszönhetően minden egyes lépésnél és szakasznál lehetőség van további információk – bizonyítékok, tanúk, esetleg más kapcsolódó cselekményekből származó jelentős tények – beillesztésére, amelyek komplex képet tudnak adni arról, hogy történt-e, és ha igen, akkor milyen jellegű és tartalmú a legsúlyosabb büntetendő cselekmény. Az ilyen formában kialakított döntés megalapozottan tudja előmozdítani a felszentelt, illetve megszentelt életet élő személyeknek az Egyház jó hírét és a rájuk bízott híveket emberi méltóságukban súlyosan veszélyeztető ügyei által okozott sebek gyógyítási folyamatát.

Végül Andrea Ripa, a Klérus Kongregáció altitkára ismertette a Klérus Kongregáció közigazgatási eljárásának szerkezetét, az egyedi felfolyamodási módokat, valamint a kongregáció hatáskörébe tartozó egyes ügyek kategóriáit. Andrea Ripa számos példával illusztrálta a Klérus Kongregáció és a Hittani Kongregáció tevékenységének összehangoltságát, az ügyek egyedi jellege miatt. Az aprólékos elemzésből kitűnt, hogy a legtöbb esetben sajnos sem a klerikusok, sem az illetékes elöljárók nem rendelkeznek kellő információval az adminisztratív felfolyamodás elindításának feltételeiről és a kongregáció kompetenciaköréről. A bemutatott példák azonban világos áttekintést adtak arról az egyedi feladatról és eszközrendszerről, amit a Klérus Kongregáció a papságra való alkalmasság adott esetben történő, bizonyítható elveszítése kivizsgálásában és megállapításában végez, az Egyház krisztusi küldetésének hiteles teljesítése érdekében.

A hazai és határon túli magyar teológusok, kánonjogászok és jogászok, továbbá a társkarok vezetői és professzorai jelenlétében megtartott, témájában különösen is aktuális nemzetközi konferenciát megtisztelte jelenlétével Michael Blume, az Apostoli Szentszék Magyarországra akkreditált nunciusa.