PENNAI BOLDOG JÁNOS

PENNAI BOLDOG JÁNOS

 (kb. 1195-1275)

A Márka tartománybeli Penna községből származott. Élete története olyan, mint egy legenda. Ifjúkorában megjelenik neki Jézus gyönyörű ifjú alakjában, nevén szólítja és felszólítja, menjen el a Szent István templomba, ahol egy kisebb testvér prédikál, aki az ő küldöttje. „Azután hosszú utat kell megtenned, így jutsz el majd hozzám.” János meg is hallgatja Szent Ferenc egyik társának, Fülöp testvérnek prédikációját, utána mindjárt azt kéri, vegyék fel őt a szerzetbe. Fülöp testvér Recanati-ba* hívja, a tartománygyűlésre, ott majd fölveszik a rendbe. János, akiben a látomás igen megnövelte a mennyország utáni vágyat, azt gondolja, ez az a hosszú út, amely után a mennybe jut. Recanatiban felvették a rendbe. Aztán élt tovább. Pappá is szentelték. Látta, hogy még nem teljesedik vágya. Majd kihirdették, jelentkezzenek azok, akik a Provence-i* tartományba kívánnak menni. Jelentkezett, mert azt gondolta, ez lesz a hosszú út, melynek végén Krisztus várja. A messzi tartományban az igehirdetéssel és kolostorok alapításával bízták meg. Szelídségével, tiszta életével vonzó példát adott az embereknek. 25 évig működött itt. Ekkor elfáradva egy fa alatt - mint egykor Illés – panaszkodott: Uram, túl hosszúra nyúlik földi zarándoklatom ideje. Az Úr megjelent neki és kérdezte, mi a kívánsága. János hármat kért: Magát Krisztust, aztán bűnei bocsánatát, végül, hogy újra láthassa az Urat, amikor erre a legnagyobb szüksége lesz. Krisztus azt felelte: „Meghallgattam könyörgésedet.” Közben a Márka-beli testvérek - hallva földijük jó hírét, Jánost hazakérték. Útját befejezve megint várta, hogy a mennybe jut. De még 30 évig élt. Többször volt gvárdián, csodatevő híre kelt, belelátott a szívek titkába. Így belelátott egy novícius gondolataiba is, aki el akarta hagyni a szerzetet. János szavaira azonban legyőzte a kísértést. Mindezekről a Fioretti 45. fejezete számol be. Élete végén újra megjelent neki az Üdvözítő „nagy fényességtől és jó illattól körülvéve”. János Krisztus kezébe ajánlva lelkét, végre eljutott céljához, Krisztushoz a mennybe. VII. Piusz (1800-23) avatta boldoggá.
Szent Ferenc áldása és buzdítása:
„Ó örökké áldott fiaim, halljátok atyátok szavát: nagy dolgokat fogadtunk Istennek, de az Úr még nagyobbakat ígért. Tartsuk meg, amit ígértünk, vágyakozzunk az után, amit az Úr ígért nekünk. Rövid a bűn gyönyöre, örökké tartó az érte járó bűnhődés. Csekély a földi élet szenvedése, határtalan az örök élet dicsősége. Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. Végül Isten kinek-kinek megfizet.”

                                                                          
Imádság:

Istenünk, te Boldog Jánost csodálatosan vezetted életútján a mennyei haza felé. Add, hogy földi vándorlásunk idején, parancsaid útján járva, eljussunk örök hazánkba. Krisztus, a mi Urunk által.