A minoriták nagykáptalanját fogadta Ferenc pápa

A minoriták nagykáptalanját fogadta Ferenc pápa

A ferences rend minorita ágának 202. nagykáptalanja május 18-ától egy hónapon át tartott az Assisi Szent Konventben. A tanácskozás pápai audienciával zárult. A Szentatya június 17-én fogadta a Vatikánban a káptalan résztvevőit; arra buzdította őket, hogy éljék meg az evangéliumot, valósítsák meg egymás között a testvériséget, szolgáljanak békében, s képezzék magukat megfelelő módon.

Fra Carlos Trovarelli miniszter generális köszöntőszavai után Ferenc pápa a tavaly elfogadott rendi alkotmányt méltatta. Mint mondta, az új statútum olyan fontos elemeket határoz meg a minorita testvériség és missziós küldetés számára, mint a képzés, az interkulturalitás, a másokkal való osztozás és a gazdasági ügyek átláthatósága. Az alkotmány szükséges eszköz a karizma kincsének megőrzéséhez és jövőbeli átadásához. Megjelöli az utat, hogyan kövessék Krisztust, ami minden Istennek szentelt személy számára alapvető életszabály. Különösen igaz ez Assisi Szent Ferenc követőire, akik a fogadalomtételkor vállalják, hogy a szent evangélium szerint élnek.

A Szentatya kifejtette: nagy benyomást tett rá Assisi Szent Ferenc a testvéreknek mondott felhívása, hogy hirdessék az evangéliumot – ha kell, szavakkal is. Ez egy életmód. Minden Istennek szentelt élet Isten szava meghallgatásából ered, valamint abból, hogy az evangéliumot életük alapjává teszik. A ferences élet pedig minden megnyilvánulásában a szent evangélium meghallgatásából fakad, amint azt a Porciunkula Poverellója mutatja nekünk, amikor Jézus követésének elbeszélését hallva felkiált: „Ezt akarom, ezt kérem, egész szívemből ezt óhajtom tenni!” Az evangélium a minoriták számára tehát regula és élet. Küldetésük nem más, mint hogy élő evangélium legyenek, Isten szavának élő egzegézise, ahogy XVI. Benedek pápa fogalmazott.

Krisztus követése elsősorban a testvériségen keresztül valósul meg, amit Szent Ferenc ajándéknak érzett.

„Az Úr testvéreket adott nekem” – emlékeztetett a szent szavaira Ferenc pápa. – A testvériség tehát ajándék, amit hálával kell fogadnunk. Nem statikus valóság, hanem épülő út, amihez mindenkinek hozzá kell járulnia. Senkit nem szabad kizárni belőle, nyitottnak és befogadónak kell lenni egymás iránt – mondta a pápa, és imára és odaadásra buzdította a minoritákat, akik ezáltal testvéri életüket olyan közösségként élhetik meg, amely prófécia lehet az Egyház és a világ számára. A szeretetközösség iskolája, amit Assisi Szent Ferenc példájára a lelkipásztorok iránti szeretetben és engedelmességben valósítanak meg.

A Szentatya megjegyezte: nagyon tetszik neki a minorita, vagyis „kisebb testvér” életforma. Ez ellene mond a mai világ logikájának, ahol a mindenáron való siker, az első hely, az úri élet számít.

Szent Ferenc azt kéri tőletek, hogy kisebbek legyetek – Jézus példájára, aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon. Ez legyen a minoriták egyetlen törekvése: szolgák legyetek, egymást szolgáljátok. Ezáltal létetek prófécia lesz a világban, ahol nagy kísértés a hatalomvágy. Hirdessétek a békét – buzdította a nagykáptalan résztvevőit a pápa.

A ferences köszöntés – Pax et bonum – kiengesztelődésnek fordítható. Ha kiengesztelődünk önmagunkkal, Istennel, a többi emberrel és teremtménnyel, akkor harmóniában élünk. A béke harmóniához vezet. Ez koncentrikus körökben megvalósuló kiengesztelődés, mely a szívből, valójában Isten szívéből indul, és a világegyetemig terjed. Olyan béke, amely nem mentes a problémáktól, de ha Isten bennünk van, mindenben megnyilvánul – fogalmazott Ferenc pápa. – Legyetek a béke hírnökei előbb életetekkel, aztán szavaitokkal! Legyetek a megbocsátás és az irgalom eszközei! – kérte a minoritákat a Szentatya.

Majd a megfelelő képzés szükségességét hangsúlyozta, melynek révén a testvérek egyre inkább hasonulnak Krisztushoz. Átfogó, minden emberi dimenziót magába foglaló képzést sürgetett, amely személyre szabott és állandó, életre szóló folyamat.

Ha a szívünket ily módon alakítjuk, akkor megváltozik a gondolkodásunk, az érzéseink, a viselkedésünk.

Hűségre kell nevelni, mert ma az átmenetiség kultúrája uralkodik, ahol az örökké szót nehéz kimondani, és nem divatosak az életre szóló döntések – folytatta a pápa.

Ebben a világban a meghallgatásban tapasztalt tanítókra van szükség, akik képesek Istenhez vezetni, ismerik a megkülönböztetés és a kísérés művészetét. Csak így szabhatunk gátat a papi és szerzetesi életet sújtó hivatáselhagyásoknak – emelte ki Ferenc pápa a minorita nagykáptalanhoz intézett beszédében. Végül megköszönte az érte mondott imákat, s apostoli áldását adta a szerzetesekre.