Az egyház: új szövetség és új nép

Az egyház: új szövetség és új nép - a pápa katekézise az általános kihallgatáson

Ferenc pápa augusztus 6-án, szerdán délelőtt fél 11-kor a vatikáni VI. Pál teremben megkezdte az általános kihallgatások megtartását, amelyek szüneteltek július hónapban. A nyári nagy meleg miatt nem a Szent Péter téren került sor a pápa és a hívek hagyományos szerdai találkozójára. Hatezer hivatalos jegyet adott ki a Pápai Ház Prefektúrája az alkalomra. A híveket köszöntve a Szentatya felidézte: az előző katekézisekben bemutatta, hogy az egyház egy népet alkot, amelyet Isten türelemmel és szeretettel készít fel. E néphez tartozásra mindannyian meghívást kaptunk. Ez alkalommal a pápa katekézisében kiemelte az újdonságot, amely ezt a népet jellemzi. „Egy valóban új népről van szó, amely az új szövetségen alapul, amit az Úr Jézus hozott létre azáltal, hogy életét ajándékozta értünk. Ez az újdonság nem tagadja meg és nem áll szembe a korábbi úttal, hanem előre viszi és beteljesíti azt” – hangsúlyozta a Szentatya.

Van egy nagyon jelentős összekötő személy az Ó és az Újszövetség között. Keresztelő Szent János. A szinoptikus Evangéliumokban ő az „előfutár”, a „hírnök”. Előkészíti az Úr eljövetelét, felkészítve a népet a szív megtérésére és Isten vigaszának befogadására. János evangéliumában ő a „tanú”, aki segít felismernünk Jézusban azt, aki az égből jön, hogy megbocsássa bűneinket és népét jegyesévé, az új emberiség tagjává tegye. „Előfutárként” és „tanúként” Keresztelő Szent János központi szerepet tölt be a Szentírásban, mivel hidat képez az Ószövetség ígérete és annak beteljesedése között, a próféciák és Jézusban való megvalósulásuk között. Tanúságtételével János kijelöli számunkra Jézust, hogy kövessük Őt. Elmondja, hogy ehhez alázatra, bűnbánatra és megtérésre van szükség. Erre hív bennünket.

Ahogy Mózes szövetséget kötött Istennel a törvény ereje által, amelyet a Sínai-hegyen kapott, úgy Jézus egy hegyről lejövet a Galileai-tó partján átadja tanítványainak és a tömegnek az új tanítást, amely a Nyolc Boldogsággal kezdődik. A Nyolc Boldogság az út, amelyet Isten megjelöl válaszként az emberben meglevő boldogság iránti vágyra. Ez tökéletesíti az Ószövetség parancsait. „Hozzá vagyunk szokva, hogy megtanuljuk a Tízparancsolatot, de a Nyolc Boldogság ismétléséhez viszont nem. Próbáljunk meg emlékezni rá és bevésni szívünkbe” – buzdította a jelenlevőket a pápa. Majd azt javasolta, hogy miután ő elmondja egyenként a Nyolc Boldogság sorait, a hívek ismételjék azokat hangosan utána. Ezt örömmel meg is tették. Amikor elbizonytalanodtak az ismétlésben, a pápa velük együtt elmondta újra, hogy segítségükre legyen. Miután megdicsérte őket, egy házi feladatot adott a jelenlevőknek. „Vegyétek kezetekbe az Evangéliumot, amit magatoknál hordotok… Emlékeztek ugye, hogy egy kis Evangéliumot mindig tartsatok magatoknál a zsebetekben, a táskátokban. Máté evangéliumának első fejezeteiben megtaláljátok a Nyolc Boldogságot. Ma és holnap otthon olvassátok el. Megteszitek?” „Igen” – harsogták az aulában jelenlevők. „Azért olvassátok el, hogy ne felejtsétek el, mert ez a Törvény, amelyet Jézus ad nekünk!” – figyelmeztetett Ferenc pápa. „Megteszitek? Köszönöm” – folytatta.

Ezekben a szavakban megtaláljuk a Jézus által hozott összes újdonságot. A Nyolc Boldogság Jézus arcképe, életformája. Ez a valódi boldogság útja, amelyen mi is végighaladhatunk a kegyelemmel, amelyet Jézus ajándékoz nekünk.

„Az új Törvényen túl Jézus átad nekünk egy „jegyzőkönyvet”, amely alapján megítélésre kerülünk majd. A világ végén megítéltetünk” – hangsúlyozta a Szentatya. „Melyek lesznek a hozzánk intézett kérdések? Azok, amelyeket Máté evangéliumának 25. fejezetében találunk. Ma az a feladat, hogy olvassuk el Máté evangéliumának 5. fejezetét, ahol a Nyolc Boldogság található, illetve a 25. fejezetet, ahol a jegyzőkönyv, a kérdések vannak, amelyeket az ítélet napján intéznek majd hozzánk” – tette hozzá kötetlenül Ferenc pápa. „Nem lesznek címeink, tekintélyünk vagy privilégiumaink, amelyeket felvonultathatunk. Az Úr felismer bennünket, ha mi felismertük Őt a szegényben, az éhezőben, a szűkölködőben és a peremre szorultban, valamint abban, aki szenved és, aki egyedül van…Ez az egyik alapvető kritériuma keresztény életünknek, amelyhez minden nap mérnünk kell magunkat. Erre hív Jézus.”

Ezt követően szabadon hozzáfűzte: „Elolvasom a Nyolc Boldogságot és elgondolkodom azon, hogy milyennek kell lennie keresztény életemnek. Majd lelkiismeret-vizsgálatot tartok Máté 25. fejezete alapján. Minden nap. Ez jót tesz nekünk! Ezek egyszerű dolgok, de konkrétak” – állapította meg a pápa.

Kedves barátok, az új szövetség abban áll, hogy felismerjük magunkat Krisztusban, elmerülve Isten irgalmában és együttérzésében. Ez tölti el szívünket örömmel és ez teszi életünket szép és Isten szeretetétől hiteles tanúságtétellé minden testvérünk számára, akivel a nap során találkozunk. Ne feledjétek ezt a feladatot! Máté 5. és 25. fejezete. Köszönöm! – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson.

A Szentatya ezt követően köszöntötte a világ minden részéről érkezett zarándokokat. A francia híveket emlékeztette, hogy ezen a napon ünnepeljük Urunk színeváltozását. A német zarándokok közül külön kiemelte azokat a nagyszámban Rómába érkezett fiatalokat, akikkel kedden este találkozott a Szent Péter téren. Az arab nyelvű híveket arra kérte, hogy imádkozzanak a Közel-Kelet békéjéért.

A Szentatya ezután felidézte Isten szolgája VI. Pál pápa emlékét, aki 1978. augusztus 6-án hunyt el. „Szeretettel és csodálattal emlékezünk rá, aki teljesen az egyház szolgálatának szentelte életét. Példája, mint Krisztus és az Evangélium hűséges szolgája legyen buzdítás és ösztönzés mindannyiunk számára.”

Végül Ferenc pápa a fiatalokhoz, a betegekhez és az új házasokhoz fordult. „Urunk színeváltozásának ünnepe segítsen minket, hogy soha ne veszítsük el a reményt, hanem bízzuk magunkat Krisztusra, aki érdemeink nélkül is üdvözített és megváltott bennünket.”

Urunk Színeváltozása

Urunk Színeváltozása

Dán 7,9-10. 13-14; Mt 17,1-9

Szent Máté Evangéliuma alapján tudjuk, hogy Urunk színeváltozása pontosan negyven nappal keresztre feszítése előtt történt. Ezért olvastatja az Egyház nagyböjt második vasárnapján az erről szóló evangéliumot.Ezért tartja a színeváltozás külön ünnepét pontosan negyven nappal a kereszt felmagasztalásának ünnepe – szeptember 14. – előtt, és csaknem negyven nappal, ama apostol mártírhalálának ünnepe után, aki elsőként vallotta meg – mégpedig alig pár nappal a színeváltozás előtt, hogy: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16)


Az Anyaszentegyháznak, amelyet Jézus Krisztus megígért, az Atya a megtervezője és Fiával együtt megalapítója. Tudjuk, hogy az Atyának a világ teremtésével célja, az volt, hogy legelőször a látható világ jöjjön létre. A véges ember szemében legyen a mérhetetlen terjedelmével ez a láthatatlan és végtelen isteni természetnek egyik jele. A föld agyagából kiparancsolta a növényi élet minden „füvét, fáját, virágját”, hogy minden embernek, állatnak ennivalója legyen. Előhívta a vizek mélyéből az állatok minden fajtáját. A föld agyagából kiformálta az első férfi testét és szellemi létű lelket teremtett bele. Az új élőlényt pedig nemcsak „embergyerekének” szánta Isten, hanem a lelkébe beleteremtette a megszentelő kegyelmet, amivel Ádámot azonnal Isten fogadott gyermekévé tette. Bordájából formált feleségének testet és a lelkét is a semmiből teremtette. Előírta, hogy ketten közösen hozzák létre tovább éltetőjüket, gyermekeiket. Ennek a csodálatos tervnek az útjában állított akadályt a sátán, amikor Évát és Ádámot is bűnre csábította. Ezért kellett a Második Isteni Személyt, a Fiút a teremtendő világ ősanyagának ősmintájává tenni, az Atyja szándéka szerint istenemberi szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával megváltani. Jézusnak el kellett rendelni, hogy aki hisz az ő küldetésében, azt kereszteljék meg, és ebben a szentségben visszanyeri az ősszülők bűnével eltékozolt „nagy jussot (örökséget) Akit gyermekként nem keresztelnek, meg vagy felnőttként nem keresztelkedik meg kellő felkészülés után, nem mehet be Isten mennyei országába sem. Kiket hívott meg Jézus a Tábor-hegyre? Pétert, a jövendő főapostolt, aki később személy szerint felelős lesz utódaiban azért, hogy Jézus nyájának tagjává igyekszik-e tenni és gondozni fogja-e Jézus bárányait? Péter mellé odaveszi Zebedeus fiait, Jakabot és Jánost. Lássák meg a hegyen, hogy Jézus küldetése nem földi hatalom megszerzésére szól. A túlvilágról a Tábor hegyre hívja Mózest, az ószövetségi Szentírás íróját, negyven évig a zsidó nép vezérét és megmentőjét. Vele együtt száll fel a hegyre az egyik legnagyobb próféta a pokol tornácáról. Mindketten szerették volna látni Isten arcát földi szolgálatuk idején, de megértették, hogy az földi élőként lehetetlen. Látták, a mikor a Második Isteni Személyt a testén és ruháján átragyogó fiúisteni dicsfény megkoronázza. Hallották a fényes felhőben felragyogó „kabód Jáhveh”-vel együtt az Atya hangját:„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”(Mt 17,5) Bömbölő és istent tagadó világ! Hallgass erre az atyai szóra, és meggyógyulsz tőle.

BOLDOG ALVERNAI JÁNOS

BOLDOG ALVERNAI JÁNOS

 (1259-1322)

A Marche tartomány Fermo nevű városában született előkelő szülőktől. Akkori szokás szerint már tízévesen a székeskáptalan kanonokjai közé választották. Már akkor aszkéta életet kezdett, amit társai nem néztek jó szemmel. 13 éves korában Szent Bonaventura engedélyével a rendbe lépett. Kiváló újoncmestere szavait nagy lelki szomjúsággal hallgatta s mindenben követte. Pappá szentelése után hamarosan az alvernai remetekolostorba került s ott is maradt évtizedekig. Ezért nevezzük Alvernai-nak. Volt külön egy remetekunyhója, oda vonult el áhítatgyakorlataira. Mezítláb, kopott csuhában járt, ágynak a puszta földet használta. Évente hat negyvennapi böjtöt tartott kenyéren és vízen. A test sanyargatásában sokszor túlzásba esett. Jóllehet nem volt járatos a teológiában, de nagy jártassággal rendelkezett a szentírásban és a lelkiélet dolgában. Mint gyóntató és igehirdető is messze földön ismert volt, különösen Marche és Toszkána tartományban. A misztikus jelenségek (extázisok, látomások, stb) gyakoriak voltak nála. A Fioretti öt fejezetben is szól róla. Elmondja, hogy háromévi lelki örvendezés után mint szakadt rá a lelki szárazság, vigasztalanság ideje, hogyan kereste Urát, Krisztust sóhajok és könnyek közt mindenfelé, míg végre Krisztus megjelent neki s elhalmozta vigaszával. Máskor Szent Ferenc, majd őrangyala jelent meg neki. Szentmiséje bemutatása közben többször esett elragadtatásba. Egy alkalommal közelmúltban elhunyt Jakab rendtársa jelent meg neki túlvilági dicsőségben. 1312-ben Alvernára látogatott VII. Henrik császár, s a vele való társalgáson annyira épült, hogy Alverna hegyét császári oltalomba vette. Aug. 10-én, az általa nagyon tisztelt Szent Lőrinc vértanú ünnepén halt meg 1322-ben. Rendtársai mindjárt boldogként kezdték tisztelni; tiszteletét hivatalosan XIII. Leó pápa hagyta jóvá l882-ben. Boldog János egyszer a mindenszentek ünnepe utáni napon (halottak napján) oly áhítattal és együttérzéssel mutatta be a szentmisét, s amikor Krisztus testét a magasba emelte, különösen kérte a mennyei Atyát, szabadítsa ki őket a tisztítóhelyről, látomása volt: megszámlálhatatlan sok lelket látott mint lobogó tűzből kiröppenő szikrákat szállni fölfelé. „Egyenesen az égbe repültek Krisztus érdemei által, aki mindennap fölajánlja magát élőkért és holtakért a szentmisében.” (Fioretti 50. f.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Jánost a remeteéletre és apostoli tevékenységre indítottad, add, hogy közbenjáró imádságától megerősítve a szeretet útján mi is előbbre juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Kínában templomokat és kereszteket rombolnak le

A kínai Vincent Zhu Weifang, Wenzhou püspöke Zhejiang tartomány helyi vezetőit teszi felelőssé azért, mert a térségben templomokat romboltak le, protestáns és katolikus templomok keresztjeit zúzták szét – adja hírül az AsiaNews hírügynökség.

A püspök július 30-i keltezéssel pásztorlevélben buzdította híveit, hogy ne féljenek, hanem őrizzék meg hitüket. Július 31-én papjai is azzal a kéréssel fordultak a helyi hatóságokhoz, hogy állítsák le az immár hónapok óta tartó hadjáratot. Protestáns és katolikus hívek sérüléseket szenvedtek, miközben megpróbálták megfékezni a templomokat és kereszteket leromboló rendőröket.

A 87 éves Zhu püspök levelében arról számol be, hogy ez a pusztító hadjárat meglepetésként hatott rá. Kezdetben nem lépett közbe, mert azt hitte, hogy csak szórványos jelenségről van szó. Bocsánatot kér híveitől a késői beavatkozásért.

A templomok lerombolásának politikája „téves és igazságtalan”, mert olyan épületeket is romba döntöttek, amelyek megfeleltek az előírt szabályoknak. A püspök megjegyzi: a romboló hadjárat a templomok tetején látható kereszteket veszi célba, amelyek a keresztény hit jelképei. Ez növeli a feszültséget az egyház és a kormány között, erőszakot okoz, továbbá megbontja a vallás és az állam közötti összhangot, fokozva a szociális instabilitást. A főpásztor szerint a templom-ellenes hadjárat tovább erősödik.

Zhu püspök arra kéri a híveket, hogy imádkozzanak az egyházmegye sorsáért, naponta ajánljanak fel egy rózsafüzér imát, péntekenként pedig egy Keresztutat. „Imádkozzunk, hogy üldözőink megváltozzanak” – írja pásztorlevelében a kínai püspök. 

Évközi 18 hét kedd

Évközi 18 hét kedd

Jer 30, 1-2. 12-15. 18. 22; Mt 15, 1-2. 10-14

„Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled”

„Így szól az Úr, Izrael Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mind azokat az igéket, amelyeket szóltam hozzád! Mert íme, jönnek napok, - mondja az Úr,- amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának a sorsát,- mondja az Úr-, és visszahozom őket arra a földre, amelyet atyáiknak adtam, hogy birtokba vegyék” (Jer 30, 2-3) Valamikor, hatszázötven évvel Jeruzsálem pusztulása előtt Isten hatalmas csodákkal állt Jákob utódainak tengernyi soksága mellé. Egyiptomban szaporodtak szép számú közösséggé. A csodákról és isteni kinyilatkoztatásokról, elsősorban Isten és Jákob népének szövetségkötéséről azt mondta Isten Mózesnek: Írd le, amit láttál! Ugyancsak ő, amikor élete vége felé közeledett, újra elmondott mindent, ami a negyven éves vándorlás idején Izrael népével történt az ő vezetése alatt. Beszéde végén halálára készülve, tehát végrendeletszerűen összegezi a lényeget: „Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és akkor élni fogsz” (MTörv 30, 15-16) Aztán a századok folyamán sok bíró, majd próféta figyelmeztette népét ezekre az igékre. 722-ben az északi országot, Izraelt büntette bosszantó bálványimádása miatt. Hasztalan: el kellett pusztítani és fogságba hurcoltatni, javulni nem akaró népét. Tóbiás így írja le bűnbánó imáját: „Igazságos vagy, Uram, és minden tetted igazságos, és minden utad irgalom és igazság, s te ítéled meg a világot… És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint”. (Tób 3, 2. 5) 587-586-ban megtörtént a végleges ostrom Jeruzsálem ellen is. A gyönyörű város hatalmas falaival, messze földön híres templomával együtt romokban hever vadállatok tanyája. „Így szól az Úr: Gyógyíthatatlan a zúzódásod, halálos a csapásod. Nincs, aki ítélne peredben sebedért, gyógyulás, hegedés nincs számodra. Szeretőid mind elfelejtettek téged, nem törődnek veled, mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlen fenyítéssel, mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid. Miért kiáltasz zúzódásod miatt, hogy gyógyíthatatlan a fájdalmad? Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled”. (Jer 30, 12-15) Jogos és igazságos a büntetésed. Magadnak köszönheted. Isten azonban nem haragszik örökké: „Így szól az Úr: Íme, én jóra fordítom sorsát Jákob sátrainak, és hajlékain megkönyörülök, felépül a város romjain, és a palota a jogos helyén fog állni. Az én népem lesztek, én, pedig a ti Istenetek leszek”. (18. 22) Egészen kicsi fiú voltam, amikor az átelmélkedett ószövetségi fájdalmakat siratta kántorunk éneke: „Bús magyarok imádkoznak égi Atyánk hozzád: Fordítsd felénk, magyarokra szentséges szent orcád! Fáj a szívünk, könnyes szemünk, hozzád sír a lelkünk: Ennyi tengersok fájdalmat meg nem érdemeltünk”. Nem értettem egészen, de átéreztem. Atyánk most hozzánk is szól: „Ti az én népem lesztek, én, pedig a ti Istenetek leszek”

Az efezusi 7 szent vértanú

Az efezusi 7 szent vértanú

Mind a 7 ifjú katona volt. Makszimilián, Jamblich, Martinián, János, Dénes, Ekszakusztodián, és Antonin efezusi nemes családokból származtak. Testileg nem voltak rokonok, de mint keresztények a lelki rokonság kötelékeiben voltak hitben és Krisztus iránti szeretetben. Együtt imádkoztak, küzdöttek szenvedélyeik ellen és őrizték tisztaságukat. Décius császár üldözése alatt, amikor a császár Kartagénából Efezusba jött, mindenkit kötelezett arra, hogy az isteneknek áldozatot mutassanak be. Az emberek mentek is a parancsot teljesíteni, de a 7 katona helyette a keresztény templomban imádkozott. Mindezeket tudomására hozták a császárnak, aki bilincsbe verette őket. Néhány nap múlva, méltatlannak ítélve őket a katonai szolgálatra, de mégis sajnálva a fiatal embereket halálra adni, elengedte őket és más városba ment. A 7 ifjú katona pedig követve Jézus mondását, elrejtőzött egy barlangba és készült a vértanúi halálra. A visszatérő császár kerestette őket, szüleiktől tudta meg rejtekhelyüket. Azt a parancsot adta, hogy falazzák be a barlang nyílását. Az ifjak, előbb egymással beszélgetve, Istentől rájuk bocsátott mély álomba merültek és így fejezték be földi életüket. Két titkos keresztény: Tivadar és Rufinus két óntáblára mindent felírt ami a vértanúkkal volt kapcsolatos, behelyezte a kövek közé.

Együttérzés, a javakban való osztozás, Eucharisztia.

„Együttérzés, a javakban való osztozás, Eucharisztia” – a mai evangélium hármas üzenete – fejtette ki vasárnap délben Ferenc pápa

Augusztus 3-án, vasárnap délben, az Apostoli Palota ablakából üdvözölte Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveket és a következő beszédet intézte hozzájuk:
Kedves testvérek!
Ezen a vasárnapon az evangélium a kenyér- és halszaporítás csodáját beszéli el (Mt 14,13-21). Jézus a Galileai-tó mentén vitte végbe a csodát, egy magányos, elszigetelt helyen, ahová visszavonult tanítványaival, miután tudomást szerzett Keresztelő Szent János haláláról. Azonban sokan követték őt és Jézus, amikor meglátta a nagy tömeget, szíve megesett rajtuk és egészen beesteledtéig gyógyította a betegeket. A tanítványok, látván, hogy későre jár az idő, azt javasolták Jézusnak: bocsássa el a népet, hogy a falvakba mehessenek ennivalót venni. Jézus azonban nyugodtan így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni” (vö. Mt 14,16). Hozatott öt kenyeret és két halat, megáldotta őket, majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, akik kiosztották a népnek. Ettek mindnyájan és jóllaktak, ráadásul még maradt is az élelemből! – mondta Ferenc pápa.

Ebből a történetből három üzenetet olvashatunk ki. Az első az együttérzés. A tömeggel szemben, amely utána szalad, hogy úgy mondjuk „nem hagyja békében”, Jézus nem mérgelődik, nem mondja, hogy „ezek az emberek bosszantanak engem”. Nem, nem. Hanem együttérzéssel válaszol, mert tudja, hogy nem kíváncsiságból keresik őt, hanem azért, mert szükségük van rá. Azonban jól figyeljünk: az együttérzés – amit Jézus érez – nem pusztán szánakozást jelent; ennél többet! Azt jelenti, hogy valóban velük érez, vagyis azonosítja magát mások szenvedésével, olyannyira, hogy azt magára vállalja.

Ilyen Jézus: velünk együtt szenved, velünk és értünk szenved. Ennek az együttérzésnek a jele a Jézus által végbe vitt számos csodás gyógyítás. Jézus azt tanítja nekünk, hogy részesítsük előnyben a szegények szükségleteit a sajátjainkkal szemben. Igényeink, bár jogosak, soha nem olyan sürgetőek, mint a szegényeké, akik nélkülözik az alapvető életfeltételeket. Gyakran beszélünk a szegényekről. De amikor róluk beszélünk, érezzük-e, hogy annak a férfinek, annak a nőnek, azoknak a gyermekeknek nincs miből élniük? Nincs táplálékuk, nincs ruházatuk, nincsenek gyógyszereik.A gyermekek nem járhatnak iskolába. Ezért a mi igényeink, bár jogosak, soha nem lehetnek olyan sürgetőek, mint a szegényeké, akiknek nincs miből megélniük – hangsúlyozta a pápa.
A második üzenet a javakban való osztozás – folyatta beszédében Ferenc pápa. Az első az együttérzés, a második a javakban való osztozás. Érdemes összehasonlítani a tanítványok, valamint Jézus reagálását a fáradt és kiéhezett néppel szemben. Különböznek egymástól.
A tanítványok úgy gondolják, hogy jobb elbocsátani a népet, hogy szerezhessenek maguknak ennivalót. Jézus azonban ezt mondja: ti magatok adjatok nekik enni. Két különböző reagálás, amely két, egymással szemben álló logikát tükröz: a tanítványok a világ szerint gondolkoznak, miszerint mindenkinek saját magáról kell gondoskodnia. Úgy érvelnek, mintha azt mondanák: „oldjátok meg egyedül!” Jézus Isten logikája szerint gondolkozik, ami a javak megosztásának logikája.

Hányszor fordítjuk el a fejünket, hogy ne lássuk szükséget szenvedő testvéreinket! Ez a másik irányba való fordulás az udvarias módja, hogy fehér kesztyűs kézzel mondjuk: „oldjátok meg egyedül!” Ez nem Jézustól jön: ez önzés. Ha elbocsátotta volna a tömeget, sokan ennivaló nélkül maradtak volna. Azonban az a kevés kenyér és hal, szétosztva és Isten által megáldva, elég volt mindenkinek. Azonban vigyázzunk! Nem mágiáról van szó. Egy „jel”, ami arra szólít, hogy higgyünk Istenben, a gondviselő Atyában, aki nem hagyja, hogy hiányozzon mindennapi kenyerünk, ha meg tudjuk osztani azt testvéreinkkel.

Együttérzés és a javak megosztása – foglalta össze tanítását a pápa, majd rátért a példabeszéd harmadik üzenetére: a kenyérszaporítás csodája előre jelzi az Eucharisztiát. Ezt látjuk Jézus gesztusában, amikor „megáldotta” a kenyereket (19), mielőtt megtörte és szétosztotta volna azokat a népnek. Ez ugyanaz a gesztus, amit Jézus az Utolsó Vacsorán tesz majd, amikor megalapítja megváltó Áldozatának örökös emlékét.

Az Eucharisztiában Jézus nem akármilyen kenyeret ad, hanem az örök élet kenyerét, Önmagát ajánlja fel az Atyának irántunk való szeretetből. Nekünk az Oltáriszentséghez Jézus érzéseivel kell közelednünk: vagyis együttérzéssel és azzal az akarattal, hogy megosztjuk javainkat másokkal.

Aki úgy veszi magához az Eucharisztiát, hogy nincs benne együttérzés a szükséget szenvedőkkel és nem osztja meg javait másokkal, nem érzi jól magát Jézussal. Együttérzés, a javak megosztása és az Eucharisztia. Ez az az út, amelyet Jézus ebben az evangéliumi szakaszban kijelöl számunkra.

Olyan út ez, amely elvezet bennünket arra, hogy testvériesen szembenézzünk a világ szükségleteivel, de túl is vezet bennünket ezen a világon, mert az Atyaistentől indul ki és Hozzá vezet vissza. Szűz Mária, az isteni Gondviselés Anyja vezessen bennünket ezen az úton – mondta végül a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtti beszédében Ferenc pápa.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a zarándokokat, akik az eső ellenére - szavai szerint - bátran eljöttek a Szent Péter térre Rómából és számos országból.
Köszöntötte a pisai egyházmegye fiataljait, akik gyalog zarándokoltak el az Örök Városba a Via Francigena zarándokúton, országos összejövetelük alkalmából.

A Szentatya végül mindenkinek szép vasárnapot, jó ebédet kívánt, arra kérve a híveket, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.