BOLDOG ALVERNAI JÁNOS
(1259-1322)
A Marche tartomány Fermo nevű városában született
előkelő szülőktől. Akkori szokás szerint már tízévesen a székeskáptalan
kanonokjai közé választották. Már akkor aszkéta életet kezdett, amit társai nem
néztek jó szemmel. 13 éves korában Szent Bonaventura engedélyével a rendbe
lépett. Kiváló újoncmestere szavait nagy lelki szomjúsággal hallgatta s
mindenben követte. Pappá szentelése után hamarosan az alvernai remetekolostorba
került s ott is maradt évtizedekig. Ezért nevezzük Alvernai-nak. Volt külön egy
remetekunyhója, oda vonult el áhítatgyakorlataira. Mezítláb, kopott csuhában
járt, ágynak a puszta földet használta. Évente hat negyvennapi böjtöt tartott
kenyéren és vízen. A test sanyargatásában sokszor túlzásba esett. Jóllehet nem
volt járatos a teológiában, de nagy jártassággal rendelkezett a szentírásban és
a lelkiélet dolgában. Mint gyóntató és igehirdető is messze földön ismert volt,
különösen Marche és Toszkána tartományban. A misztikus jelenségek (extázisok,
látomások, stb) gyakoriak voltak nála. A Fioretti öt fejezetben is szól róla.
Elmondja, hogy háromévi lelki örvendezés után mint szakadt rá a lelki
szárazság, vigasztalanság ideje, hogyan kereste Urát, Krisztust sóhajok és
könnyek közt mindenfelé, míg végre Krisztus megjelent neki s elhalmozta
vigaszával. Máskor Szent Ferenc, majd őrangyala jelent meg neki. Szentmiséje
bemutatása közben többször esett elragadtatásba. Egy alkalommal közelmúltban
elhunyt Jakab rendtársa jelent meg neki túlvilági dicsőségben. 1312-ben
Alvernára látogatott VII. Henrik császár, s a vele való társalgáson annyira
épült, hogy Alverna hegyét császári oltalomba vette. Aug. 10-én, az általa
nagyon tisztelt Szent Lőrinc vértanú ünnepén halt meg 1322-ben. Rendtársai
mindjárt boldogként kezdték tisztelni; tiszteletét hivatalosan XIII. Leó pápa
hagyta jóvá l882-ben. Boldog János egyszer a mindenszentek ünnepe utáni napon
(halottak napján) oly áhítattal és együttérzéssel mutatta be a szentmisét, s
amikor Krisztus testét a magasba emelte, különösen kérte a mennyei Atyát,
szabadítsa ki őket a tisztítóhelyről, látomása volt: megszámlálhatatlan sok
lelket látott mint lobogó tűzből kiröppenő szikrákat szállni fölfelé.
„Egyenesen az égbe repültek Krisztus érdemei által, aki mindennap fölajánlja
magát élőkért és holtakért a szentmisében.” (Fioretti 50. f.)
Imádság:
Istenünk, te Boldog Jánost a remeteéletre és apostoli tevékenységre
indítottad, add, hogy közbenjáró imádságától megerősítve a szeretet útján mi is
előbbre juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése